Nemzeti Most Magazin
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
2024. június 24. - Iván Napja

Agárdy Gábor színművész emlékét is páholy őrzi a Nemzeti Színházban

Agárdy Gábor a Nemzet Színésze, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész. Kevésbé hivatalosan egy hatalmas komédiás, történetmesélő, sarmőr, a legnagyobb színészeink egyike, nem mellesleg kiváló ikonfestő. Boldogok, akik láthatták játszani, együtt lehettek vele a színpadon, vagy köré gyűlve, hallgathatták a színésztársalgóban. Az új Nemzeti Színház - esetében az új fontos meghatározás - harmadik emeletén páholyt kapott - őrizze nevét, idézze szellemiségét.

 

 

A névadó ünnepre családtagok, barátok, pályatársak gyűltek össze január 20-án. A házigazdák színes kiállítással díszítették a színház tereit, a család által rendelkezésükre bocsátott ikonokból, a jelmeztár, a fotóarchívum kincseiből.

A köszöntőt Vidnyánszky Attila mondta. Egy felejtő világról beszélt, amelyből még azok az emberek is, akik évtizedeken át örömet, katarzist, boldogságot, kacagást, sírást tudtak kiváltani belőlünk, az egyik pillanatról a másikra eltűnhetnek. A színész művészete addig él, amíg még vannak akik emlékeznek rá.

"Agárdy Gábor kapcsán személyesen azt tudom elmondani, hogy sajnos nekem nem adatott meg, hogy dolgozzak vele, de láttam a régi Nemzeti Színpadán. Azon nagy színészgeneráció tagja, aki a Nemzeti Színház ügyét képviselte, de nem tudott itt játszani az új Nemzeti Színházban. Ez egy nagyon-nagyon fájó történet, feloldhatatlan bűn, aminek orvoslása lehetetlen ugyan, de talán így egy kicsikét teszünk. Ő biztosan megérdemelte volna, hogy itt még évei legyenek. Mindenesetre mostantól a Nemzeti Színház végezetéig, ami remélhetőleg egybe fog esni az idők végezetével, lesz itt egy páholy, ami a nevét viseli. A nézők oda tudnak menni, láthatják a képét, itt lesz velünk."

 

 

Tóth Auguszta, társulatunk tagja is felidézte Agárdy Gábor emlékét. Ő gyakornokként játszhatott vele Sütő András Advent a Hargitán és Szép Ernő Vőlegény című darabjaiban. Sokat tanultam tőle és attól a hatalmas generációtól, amelynek tagja volt - mondta. Idézek tőle pár gondolatot: "Csak úgy lehetek hiteles és őszinte, ha belebújok a figura bőrébe. A színésznek úgyis el kell tudnia játszani egy királyt, ha soha nem találkozott valódi királlyal. Viszont a mindenkori királyok tanulnak a színésztől, hogy hogyan kell királynak lenni. Ez nem véletlen." Vagy: "Én nem vagyok templomba járó. Jézussal odahaza is együtt lehetek. Amikor viszont ikont festek, akkor biztosan mellettem áll Krisztus. Ilyenkor ő vezeti a kezemet."

Végül mindannyian átsétáltunk a karzat baloldali ívéhez, koccintottunk és türelmesen sorba álltunk, hogy bekukkantsunk az új Agárdy páholyba.

 

 

(2024. január 22.)