Felvettük a kapcsolatot hazai színházigazgatókkal, azt tudakolva, milyen helyzetbe került az általuk vezetett intézény a világjárvány következtében. Kérdéseinkre Rudolf Péter, a Vígszínház, Máté Gábor, a budapesti Katona József Színház, Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház, Gemza Péter, a debreceni Csokonai Színház és Vándorfi László, a veszprémi Pannon Várszínház igazgatója válaszolt. Megkerestük még Nemcsák Károlyt (József Attila Színház), Béres Attilát (Miskolci Nemzeti Színház), Orlai Tibort (Orlai Produkciós Iroda) és Pintér Bélát (Pintér Béla és Társulata) is, de ők nem reagáltak kérdéseinkre.
Rudolf Péter, a Vígszínház igazgatója
Miként alakul az intézményi működés a Vígszínházban? Éri megszorítás, van-e elvonás?
– Az EMMI-től érkező támogatás szinten tartása miatt – csak egy minimális összeggel kaptunk kevesebbet idén – a Vígszínház anyagi helyzete egyelőre stabilnak mondható. Bár a másik „lábunk”, a bevételi oldal komolyan sérül. Az újraindulás anyagi terhei jelenleg nem felbecsülhetőek. Ezek közül a legnagyobb bizonytalanságot az jelenti, hogy milyen gyorsan tér majd vissza a közönség.
A foglalkoztatás tekintetében kényszerültek elbocsátásra, rövidített munkaidő alkalmazására?
– Eddig szerencsére nem kényszerültünk elbocsátani munkatársakat a pandémia miatt. Külsős szerződések esetében történt módosítás, ami különböző arányú csökkentést jelent. Március eleje óta a munkatársak otthoni munkavégzésre lettek kötelezve. Nyilván sok múlik azon, hogy meddig tart ez a helyzet. Hosszú távon felmerülhet a pihenőnapok előzetes kiadásának lehetősége.
A közönséggel való kapcsolattartásnak milyen formáit alkalmazták, mire készülnek?
– A nézőkkel való kapcsolattartás kiemelten fontos. Erre most az online tér ad lehetőséget. Minden héten streamelünk (élő, illetve korábban rögzített előadásainkat sugározzuk), a közösségi felületeinken pedig folyamatos a jelenlétünk. A Facebook követőink száma például meghaladja a 120 ezret, így ez a jelenlegi kommunikáció egyik kiemelt csatornája. Szerencsére a közönségünk aktív, nagyon sok visszajelzést kapunk, ami sokat segít ezekben a nehéz időkben.
Művészileg hozott „eredményt” a járvány? Vannak új lehetőségek, formák, amelyek később is hasznosnak bizonyulhatnak? Vagy a korábbi, a klasszikus felállás, az előadók és a közönség hagyományos viszonyának a visszaállítására való törekvés az elsődleges?
– Az alapvető színházi élmény – nézőnek és alkotónak is – közösségi élmény. Ez a színház lényege. Jelenidejűség – egy térben. Az alapvető cél tehát a hagyományos színházi működés visszaállítása. Az online tér azonban számos lehetőséget rejt, amit ez a kényszerhelyzet megmutatott, felszínre hozott. Ezek közül elsődleges a streamelés, másik pedig a közönségünkkel való kapcsolattartás a nézők tájékoztatása, az információ továbbítása, az érdeklődés felkeltése az online térben személyesebb, és így jóval hatékonyabb. Ez a fajta digitális átállás előbb-utóbb lezajlott volna, de a pandémia felgyorsította. Ez biztos, hogy hozadéka lehet ennek a borzasztó helyzetnek.
Mit jelent a Vígszínház életében a stream? Új műfaj? Lehetőség? Kényszer? Meglévő előadásokat játszák, vagy újak létrehozatalát tervezik/végzik kifejezetten a stream kívánalmainak megfelelően?
– A streameknek köszönhetően eljutottunk a világ olyan részeire is, ahol talán soha nem nézhettek volna magyar színházi előadást. Az, hogy egyszer csak 15 millió magyarhoz lehetett szólni, felemelő érzés. A Padlás 999. és A dzsungel könyve 25 éves jubileumi előadásának élő streamje, az abszurd körülmények ellenére is, igazi ünneppé tudott válni. Mindkét előadást több mint 50 országból követték. Az élmény – akár a világ különböző pontjain is – családokat tudott összekötni. Emellett van egy fontos szociális hozadéka is a helyzetnek. Ezzel az egy linkkel olyanok is meg tudtak nézni családilag egy-egy előadást, akiknek ez akár gazdasági, akár logisztikai okokból nehézséget jelentett volna. Szóval úgy gondolom, hogy az élő színház mellett az online közvetítéseknek a jövőben is lesz létjogosultsága. Hogy mennyire válhat az életünk részévé, az már gazdasági kérdés, és a jogkezeléstől és technikai felszereltségtől is függ majd.
A stream kényszer, ami új lehetőségeket rejt. Amíg a járványhelyzet engedte, próbáltunk, de fontos volt számunkra, hogy eljussunk egy „végpontig”, hogy legyen kifutása a munkafolyamatnak. Ha a megszokottól eltérően is, de átélhesse a csapat a bemutató érzését. Így több online premiert is tartottunk. Egy-egy ilyen siker egyben promóciója is a későbbi, immár együtt megélt hagyományos előadásnak. Hisz mindegyik ilyen előadásnál hagyományos premiert is tervezünk majd természetesen. A rendes lányok csendben sírnak című darabunk esetében már eleve úgy kezdtük el a próbafolyamatot, hogy tudtuk: streamelni fogunk. Vannak előadások, melyeknek kifejezetten jól áll a kamerával való közvetítés. Ez megmaradhat a jövőben is. A Házi Színpadunkat akár stúdióként is tudjuk használni. Így egy-egy alkalommal nem nyolcvan emberhez, hanem a sokszorosához el tudunk juttatni például kortárs magyar műveket. Az pedig kifejezetten ennek a helyzetnek a hozadéka, hogy professzionális módon rengeteg előadás immár „dobozban van”. Rögzítettük. Megvan a mostani év lenyomata: kordokumentum és színháztörténet. Minden színháznak lesz egy komoly anyaga a saját életéből, ami később akár még hasznosításra is kerülhet.
A Vígszínház azért is különleges helyzetben van, mert a 125 éves évforduló előtt állunk. A stream lehetőséget ad arra is, hogy régi, klasszikus vígszínházi előadásokat közvetítsünk.
Az élő vagy a felvett formát részesítik előnyben a nézők?
– Induláskor törekedtünk az élő közvetítésekre. Úgy éreztük, hogy a színház jelenidejűsége ebben az esetben is fontos. De úgy tűnik, a nézőt ez kevésbé hozza lázba, mint gondoltuk. Ez egy folyamatos tanulás. Ebből is látszik. Egy élő adás rengeteg plusz izgalommal jár. Biztonságosabb és megnyugtatóbb rögzíteni, ha szükséges utómunkában korrigálni, majd úgy leadni az előadást.
Minden előadást streamelnek, vagy egyszer lejtászák, azt rögzítik, és ezek után már azt tűzik műsorra?
– A Vígstreamház műsorának kialakításánál arra törekedtünk, hogy minden előadás lehetőleg csak egyszer legyen közvetítve. Legyen unikum. Ez a jelenlegi, súlyosbodó vírushelyzetben változhat, hiszen most kizárólag a már rögzített előadásokat tudjuk kínálni, de szerencsénkre van anyagunk bőven. Az ismétlés esetében most megkérdezzük a nézőinket is, mit látnának újra szívesen.
Meddig színház ez, és mikortól film?
– Előadásfüggő. Ha kifejezetten streamre hoz létre valaki előadást, akár tévéjátékok is születhetnek. Az előkészítés számít. Ha a filmes és a színházi csapat beleteszi a munkát, új minőség jöhet létre. Tapasztalatom szerint a szakmai helyzet a már régóta játszott vígjátékoknál a legbonyolultabb. Ott van járulékos veszteség, hiszen nagyon más ritmus üres nézőtérnek, reakciók nélkül játszani. Minden előadásnak megvan a maga története. Egy közvetítés sosem nyújtja ugyanazt azt élményt, mint a helyszínen megnézni egy előadást, de élmény. Más módon. És felkeltheti az érdeklődését sok-sok embernek. Akár olyanokét is, akik nem is jártak színházba. Új nézőkhöz is eljuthattunk így. Akár rajongók is születhetnek, akik lehet, hogy ha nincs ez a helyzet, nem kapcsolódtak volna be a színház világába.
Máté Gábor, a budapesti Katona József Színház igazgatója
Miként alakul az intézményi működés biztosítása a Katona József Színházban? Éri megszorítás, van elvonás?
– Fővárosi fenntartású színház lévén Budapest anyagi helyzete befolyásolja a finanszírozásunkat. 2021-re a korábbi évekhez képest 10 százalékkal csökken a főváros által biztosított támogatás.
A foglalkoztatás tekintetében kényszerültek elbocsátásra, rövidített munkaidő alkalmazására?
– A járványhelyzet alatt prioritásaink között szerepel, hogy ne kelljen munkavállalót elbocsátani, ezt nem is tettük.
A közönséggel való kapcsolattartásnak milyen formáit alkalmazták, mire készülnek?
– Az elmúlt egy évben a színház elsősorban az online platformokon tartja a kapcsolatot nézőivel, illetve amikor a szabályozás lehetővé tette, 2020 augusztusa és novembere között nézők előtt játszottunk.
Művészileg hozott „eredményt” a járvány? Vannak új lehetőségek, formák, amelyek később is hasznosnak bizonyulhatnak? Vagy a korábbi, a klasszikus felállás, az előadók és a közönség hagyományos viszonyának a visszaállítására való törekvés az elsődleges?
– Járvány nélkül nem kezdtük volna el kiaknázni az online tér adta lehetőségeket. A járvány miatt megoldást kellett találnunk arra, hogy a közönségünket elérjük, társadalmi küldetésünket teljesítve kultúrát tudjunk közvetíteni nézőinknek. A járvány hatására megváltoznak a kultúrafogyasztási szokások. Jelenleg az internet segítségével rendkívül változatos kulturális kínálatból választhat a néző a saját otthonában. Miután ismét kinyitnak a színházak, a nézőink egy része – akár geográfiai, akár más indokok miatt – nem fog azonnal és feltétlenül visszatérni a nézőtereinkre.
Mit jelent a Katona életében a stream? Új műfaj? Lehetőség? Kényszer? Meglévő előadásokat játsszák, vagy újak létrehozatalát tervezik/végzik kifejezetten a stream kívánalmainak megfelelően?
– A színházi közvetítés a bezárt színházaknak a nézőkkel való kapcsolattarás elsődleges formája, illetve az alkotói tevékenység és a művészeti munka fenntartásának a lehetősége. A Katona a repertoáron lévő előadásain túl, korábbi, klasszikus előadásainak a felvételeit is közvetíti – amit a nézőink örömmel fogadnak. Erre biztosan nem került volna sor a járványhelyzet nélkül.
Illetve egy sajátos, új műfajú kezdeményezésbe fogtunk, a K:ortárs sorozatba. Se nem színház, se nem film. Kortárs magyar írók kifejezetten a Katona számára, a járványhelyzetre hangolt műveit mutatjuk be. Garaczi László, Szécsi Noémi és Háy János szövegeit már rögzítettük és be is mutattuk, Tasnádi István darabjának a felvételeit azonban a járványhelyzet márciusi, drasztikus romlása miatt felfüggesztettük. Amint a kollégák egészségének kockáztatása nélkül lehet folytatni ezt a munkát, folytatni fogjuk.
Nyilvánvaló, hogy a K:ortárs sorozat sem született volna meg, ha nem lenne járványhelyzet, ha nem kellett volna bezárnunk. Tehát ebből a szempontból kényszer. De az, hogy ezt a helyzetet mire használjuk fel, kiaknázzuk-e a kényszer szülte lehetőségeket, az most a színház feladata és felelőssége is.
Az élő vagy a felvett formát részesítik előnyben? Mire vevők inkább a nézők?
– A korábbi előadások felvételei, illetve a K:ortárs sorozat közvetítéseinél evidens, hogy előre rögzített produkciókról van szó. Ősszel néhány repertoár-előadásunkat közvetítettük élőben, azonban mindig aznap, a kollégák tesztelése során derült ki, hogy valóban meg tudjuk-e tartani a közvetítést. Ezt a bizonytalanságot szünteti meg a rögzített előadások közvetítése. Az itt (illetve inkább ott) és most élményt valóban nem adja vissza, hiszen a néző tudja, hogy a színész nem ezekben a percekben játszik a színpadon, üres nézőtér előtt, kamerák kereszttüzében, azonban a nézői visszajelzések alapján nem látunk erre vonatkozó preferenciát.
Meddig színház ez, és mikortól film?
– Véleményem szerint egyik sem, illetve mindkettő egyszerre. A színházhoz számomra hozzátartoznak a nézők, a jelenidejűség, az élő színház szaga, kémiája. A film pedig egy egészen más lépték, mint amire a színházaknak – akár anyagilag, akár apparátus szempontjából – lehetőségük van.
Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója
Miként alakul az intézményi működés a Nemzeti Színházban? Éri megszorítás, van elvonás?
– Ilyen nem történt. Az állam nagy erőfeszítéseket tesz, hogy kulturális intézményeit – akár állami, akár minisztériumi, akár önkormányzati fenntartásúak – ne érje megszorítás. Komoly problémát okozott viszont, hogy a kőszínházi struktúrán kívüli művészek, alkotók, háttérdolgozók támogatása miként valósulhatna meg. Tavaly májusban bekapcsolódtunk a Köszönjük, Magyarország! program első üteme ránk eső részének a lebonyolításába. A független színészek, színházi dolgozók, bábszínészek számára igényelhető támogatásra 419 pályázatot fogadtunk el (kishíján mindenkiét), és a pénzek folyósítása volt a feladatunk. Az idei színházi világnapon, március 27-én meghirdetett második Köszönjük, Magyarország! támogatási program teljes bonyolítását partnerintézményünk, a Déryné Program végzi.
A foglalkoztatás tekintetében kényszerültek elbocsátásra, rövidített munkaidő alkalmazására?
– Ezekre nem került sor, a legutóbbi szigorítás alatt egy heti szabadság kivételét írtuk elő csupán. Célunk kezdettől az volt, hogy ha a megszokott rend szerint nem is működhet a színház, de a járványügyi rendelkezések maximális betartásával folyamatos legyen a munkavégzés. Az volt az álláspontom, hogy a leállás módozatainak kidolgozása helyett az adott feltételek mellett a minél hatékonyabb munkavégzés lehetőségeit kell megtalálni. Nem kellett elhalasztani az esedékes színpadtechnikai felújítást sem.
Tavaly tavasszal elkészült A kassai polgárok – amit a rövid ideig tartó enyhítések idején be tudtunk mutatni, és november elejéig játszottuk is a színház többi előadásával együtt. Bemutatásra kész a Rómeó és Júlia, és amint lehet, folytatódnak A Mester és Margarita próbái, készülünk Tennessee Williams Üvegfigurákjának próbakezdésére – az előbbinek szerb, az utóbbinak norvég rendezője van, ami csak tovább bonyolítja a dolgot.
A Nemzeti Filmintézet (NFI) televíziós pályázatának köszönhetően elkészült a Nemzetiben az Isten ostora előadás „crossover”, vagyis vegyes műfajú, színházi és filmes felvétele. Saját forrásból vettük fel a Hé, Magyar Joe! és a Woyzeck előadásokat tévéjáték minőségben.
Gőzerővel folyik a tavaly tavasszal elmaradt Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) programjának kialakítása szeptemberre – amit nemcsak a hazai járványügyi helyzet tesz bonyolulttá. Van olyan produkció, amelynek résztvevői öt országban élnek, s míg ez a sokszínűség korábban az előadás erénye volt, a helyzet világszintű normalizálásáig szinte teljesen ellehetetleníti a megvalósulását. Mivel nem tudni, mikor indulhat újra a színházi üzem, munkánk döntő részét a folyton változó helyzetre kialakított szcenáriók kidolgozása, felülírása, újragondolása teszi ki. A legfontosabb: amint megnyílik a lehetőség a nyitásra, nekünk készen kell állnunk rá.
A közönséggel való kapcsolattartásnak milyen formáit alkalmazták, mire készülnek?
– Az online kommunikáció csatornáit használtuk elsősorban – ahogy mindenki. Az első időben a színészek személyes megszólalásai, videóüzenetei kerültek előtérbe. Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot bérleteseinkkel, és azokkal, akik jegyet váltottak ebben a bizonytalan időben is az előadásainkra, a premierekre, a MITEM-re. Megható volt azt tapasztalni, hogy csak kevesen váltották vissza a jegyeket, ehelyett várják az újranyitást, a személyes találkozás lehetőségét. A középiskolásoknak szervezett hagyományos színháztörténeti vetélkedőnkre – amelynek első három fordulója az interneten zajlik – 61 csapat jelentkezett. Március 27-én színészeink videóüzenet küldtek a nézőknek – nem csak Helen Mirren idei üzenete hangzott el, hanem más jelentős színházművészek gondolatai is. A leginkább színházinak nevezhető megmutatkozást előadásaink jelentették, amelyeket a Nemzeti Streampadon láthatott a közönség.
Művészileg hozott „eredményt” a járvány? Vannak új lehetőségek, formák, amelyek később is hasznosnak bizonyulhatnak? Vagy a korábbi, a klasszikus felállás, az előadók és a közönség hagyományos viszonyának a visszaállítására való törekvés az elsődleges?
– A járvány, a kényszerű bezártság legfontosabb tapasztalata, hogy az emberek elemi erővel vágynak közösségekbe, közös kulturális élményekre – így színházba is. A színház online térbe költözése áthidaló megoldás, és – valljuk be – sokszor pótcselekvés. Ez eddig nem termelt ki új műfajokat, a kreativitás a világon sehol sem tudott túllépni a meglévő eszközök használatán, új minőség nem született. Kétségtelen, hogy a kezdeti amatőr megoldások után, mint amilyen a Zoom-színház és az ehhez hasonlók, professzionálisabban megvalósított produkciók születtek már. Olyan horderejű színházi forradalom azonban, mint amire legutóbb a hatvanas, hetvenes években volt példa (elég csak a lengyel Grotowskira, az angol Peter Brookra gondolnunk), nem indult el, legalábbis eddig így tűnik. Biztos, hogy a járványnak lesz hatása a hagyományos színházi előadások létrehozására, a játszók és a nézők viszonyára, de hogy miféle, még kérdés.
Az elmúlt egy év sok tekintetben katalizálta az amúgy is esedékes feladatokat. Például ráirányította a figyelmet arra, milyen értéket képviselnek a színházi felvételek, mennyire fontos az előadások minőségi rögzítése. A néző jogos elvárása, hogy a monitoron is élmény legyen a színházi előadás. A már említett NFI-pályázat is jó kezdeményezés: megszületnek a színházi előadások felvételei, de „sugárzási” része még nem megoldott. A hangsúlyt most arra kell helyezni, hogy ez a lehetőség ne egyedi, hanem rendszeres legyen.
Azt tapasztalom itthon és külföldi kollégáimmal beszélgetve is, hogy az elsőrendű feladat: felkészülés a visszatérésre, a színház hagyományos fellálására. Ehhez azonban nem csupán jó előadásokra van szükség, hanem a nézők bizalmára is, akiknek tudniuk kell: a színházak járványügyi szempontból biztonságosan működnek.
Mit jelent a Nemzeti Színház életében a stream? Új műfaj? Lehetőség? Kényszer? A meglévő előadásokat játszák, vagy újak létrehozatalát tervezik/végzik kifejezetten a stream kívánalmainak megfelelően?
– Kényszerként éltük meg eleinte, mert a közönséggel való közvetlen kapcsolat kiiktatásától idegenkedtünk. Aztán lehetőségnek tekintettük, és fontosnak is, hogy jelen legyünk, megmutassuk az előadásainkat. Streamen volt látható A kassai polgárok, a Körhinta, a Fodrásznő, Hobo József Attila-estje és Berecz András estje. Nem látom még, miként épülhet be a stream a színházak mindennapjaiba, hogy szükség van-e rá, és ha igen, miként. Az biztos, hogy az „este hétkor leülök a monitorom elé, hogy színházi előadást nézzek”, nem életszerű, az internetes életforma, az online kultúrafogyasztás egyszerűen nem ilyen (habár egy jó focimeccset így is nézünk, ráadásul sokszor társaságban).
Érdemes volna elgondolkodni azon, hogy a kulturális javakhoz való hozzájutás segítésében lehet-e ennek szerepe, hiszen a valódi streamnek, amely földrajzi és időbeli határok nélkül élvezhető (minimális előfizetési díjért, lásd Netflix, HBO stb.) lehet létjogosultsága akár a színházi életben is. Azt hiszem, erről még sokat fogunk beszélgetni, vitatkozni.
Az élő vagy a felvett formát részesítik előnyben a nézők?
– Úgy tapasztaltuk, nincs különösebb igény az élő streamre. Számunkra is a felvétel a biztonságosabb, mert van lehetőség korrekciókra, így nagyobb gondot tudunk fordítani a minőségre. Nincs kitéve az aznapi produkció annak sem, hogy valamelyik közreműködő fertőzése miatt le kelljen mondani. Az élő stream rendkívül költséges is, a rögzített előadások jelentik most a megoldást a színházak számára.
Meddig színház ez, és mikortól film?
– Valójában egyik sem – olyan kényszerek működnek ugyanis készítés közben, amelyek egyik műfajt sem engedik kiteljesedni, mert hol az egyik, hol a másik rovására kell engedményeket tennünk. Hogy mi is a streamszínház, nagy kérdés. Abban a tekintetben biztosan nem színház, hogy az élő kapcsolat a néző és a játszók között nem lehetséges, az „itt és most” színházi varázsa hiányzik – nemcsak a nézőknek, hanem az alkotónak is.
Gemza Péter, a debreceni Csokonai Színház igazgatója
A debreceni Csokonai Színháznak négy kihívással kellett szembenéznie 2020-ban. Váratlanul és gyökerestül felforgatta az életünket a koronavírus-járvány első, majd második hulláma, a nyár a 155 éves történelmi épületből való kiköltözéssel telt, ősszel pedig utolsó szakaszába érkezett a közalkalmazottak jogviszonyváltozásának folyamata. Ehhez a hármas kihíváshoz hozzájárult még a kulturális szektor általános digitalizációs törekvése. A fentiek együttesen minden eddiginél nagyobb nyomást helyeztek a színház vezetésére, hogy a változó és bizonytalan körülmények ellenére stabilitást és folyamatos színházi jelenlétet nyújtson a munkavállalóknak és a közönségnek.
Bemutatókész előadások – Hamlet az üvegfal mögött
Az összetett kihívás összetett terhelést jelentett, ugyanakkor katalizációs módon kölcsönhatásba is léptek egymással a fenti folyamatok. A járvány okozta kényszerű bezáráshoz gyorsan alkalmazkodva, egész évben folyamatosan dolgozott a társulat. 2020 márciusa és 2021 februárja között összesen kilenc előadásunk készült el: közülük négyet be tudtunk mutatni a közönségnek, öt pedig bemutatókész állapotban várja az újranyitást.
2020 tavaszán a Csokonai Színház rekonstrukciója miatt esedékes kiköltözést készítettük elő, illetve olyan, a szervezeti struktúrát és a szervezeti kultúrát fejlesztő folyamatokat indítottunk el, mint például a szervezeti és működési szabályzat átalakítása, illetve a Csokonai Színház Etikai Kódexének kidolgozása. A nyári időszakban 9 ezer négyzetméternyi terület logisztikájával megvalósult a rekonstrukció előtt álló épület teljes kiürítése, és megkezdődött az ideiglenes játszóhelyek műszaki felkészítése. Ezzel párhuzamosan szabadtéren elkezdtünk előadásokat tartani, illetve egy Covid-biztos előadás próbafolyamatát is elindítottuk. A Londonban élő fiatal rendezőt, Éry Franciskát kértem fel arra, hogy a társulattal közösen a távolságtartás szabályait betartó, mégis a közösségi színházi élmény jelenidejűségét kínáló előadást alkosson. Így jött létre a Nagyerdei Stadion üvegfalain keresztül látható és fejhallgatókkal hallható helyspecifikus előadás, a Hamlet, amely felkerült a Highlights of Hungary 2020-as listájára, vagyis ez a produkció a tavalyi év 55 legkreatívabb magyar teljesítményeinek egyike volt. Ez innovatív és érvényes válasz volt arra, hogy milyen szerepe és lehetősége lehet a színháznak napjainkban.
Stream helyett film
Az online jelenlét megkerülhetetlensége mellett nem mondhatunk le a jelenidejűségről és a közösségi élményről, arról, hogy játszók és nézők egy időben és egy helyen legyenek, mert továbbra is azt gondolom – és ebben csak megerősített az elmúlt egy év –, hogy a színházat nem pótolhatja a filmnyelv és a filmes technikák. A streamelt és felvett előadások között sok magas művészi színvonalú produkció született a nemzetközi szcénában, amiket magam is örömmel figyelek, de nem színházként tekintek rájuk, hanem egy új műfaj megjelenéseként.
A Csokonai Színház ez idáig nem élt a streamelés lehetőségével, mivel technikailag és financiálisan nem láttuk biztosítottnak a nemzeti színházi státuszunkhoz méltó minőségű produkciók gyártását. A tél folyamán a repertoáron már nem szereplő, de professzionális módon felvett előadásainkat tettük elérhetővé ingyenes online tartalomként. Ugyanakkor nyitottunk a film műfaja felé, hiszen az ifjúsági korosztály számára készült Toldi előadásunkból filmet forgattunk, ez a produkció lazán kezelte a színházi kereteket, és elsősorban a film élményszerűségén keresztül kívánja megszólítani a célközönséget. A filmet a napokban el is juttattuk Hajdú-Bihar megye valamennyi 6. osztályos tanulójához, hogy ezzel is támogassuk a digitális oktatásban részt vevő pedagógusokat és diákokat. Mindemellett folyik az új műfajként tekintett streamelés előkészítése, erre azonban csak akkor kerülhet sor, mikor az ideiglenes játszóhelyeink műszaki felszereltsége és az előadások kiszolgálásának minősége is lehetővé teszi.
„Van, aki ZOOMon szereti”
A fenntartónkkal való folyamatos együttgondolkozás, illetve a váratlan helyzetre gyorsan és hatékonyan reagáló munkatervezés lehetővé tette, hogy a járvány miatt egyetlen elbocsátásra se kerüljön sor. Külső vállalkozó partnereinkkel a vis maior helyzet ellenére is a lehető legetikusabban jártunk el. A művészeti munka folytonossága biztosította a társulat foglalkoztatottságát, illetve vendégművészeink és rendezőink felé is sikerült teljesíteni előzetesen vállalt kötelezettségeink jó részét.
A Csokonai Színház minden lehetőséget igyekszik megragadni a közönségével való online kapcsolattartásra, ennek érdekében folyamatosan fejlesztjük CRM-rendszerünket (Customer Relationship Management – ügyfélkapcsolat-kezelés), és kihasználjuk a közösségi média nyújtotta lehetőségeket. Advent idején 24 napon át színházi produkciókkal leptük meg Facebook-oldalunk követőit, majd elindítottuk a társulatunk tagjait bemutató Van, aki ZOOMon szereti című beszélgetéssorozatot. Emellett rendszeresen kisfilmekkel, hangulatvideókkal jelentkezünk, hogy a közönségünkkel való eddig is aktív és bensőséges kapcsolatot fenntartsuk és még szorosabbá tegyük ebben az embert és társulatot próbáló időszakban.
Vándorfi László, a veszprémi Pannon Várszínház igazgatója
Miként alakul az intézményi működés biztosítása a Pannon Várszínházban? Magánszínházként milyen financiális lehetőségei vannak?
– Az elmúlt év márciusától, a lezárás kezdetétől a júniusi nyitásig csökkentett munkaidős bértámogatásban részesültünk, jelenleg az 50 százalékos bértámogatást vesszük igénybe. Tartalékainkból és pályázati pénzekből éltünk, 2020. november 18-tól online színházi előadásainkat értékesítettük a jegy.hu oldalán. Döntőnek bizonyult a 2020. július-augusztusi teljes nyitás: szinte minden nap játszottunk az ország különböző pontjain.
A foglalkoztatás tekintetében kényszerültek-e például elbocsátásra, rövidített munkaidő alkalmazására.
– Valamennyi munkatársunkat megőriztük, senkit nem bocsátottunk el. A tavaszi időszakban alkalmaztuk a rövidített munkaidőt, akkor is, most is folyamatosan dolgozunk, a novemberi zárás óta a színház teljes munkaviszonyban lévő állománya „marketing-üzemmódban” tevékenykedik, kihasználva az online tér nyújtotta lehetőségeket.
A közönséggel való kapcsolattartásnak milyen formáit alkalmazták eddig, mire készülnek?
– Bérlőinkkel folyamatos kapcsolatban állunk, többségüket e-mailen, kisebb létszámot levélben tudunk értesíteni. Minden változást, konkrét tervet közlünk a közönségünkkel. Négyfős marketingcsoportunk rendkívüli munkát végez, alkalmazkodva a rendkívüli körülményekhez, az online térben is új, kreatív megoldásokat alkalmazva.
Művészileg hozott „eredményt” a járvány? Vannak új lehetőségek, formák, amelyek később is hasznosnak bizonyulhatnak? Vagy a korábbi, a klasszikus felállás, az előadók és a közönség hagyományos viszonyának a visszaállítására való törekvés az elsődleges?
– Természetesen az előadók és a közönség hagyományos viszonyának visszaállítása a vágyunk és célunk. Az egyéves kényszerhelyzet azonban új lehetőségeket is teremtett az előadások online megjelenítésében. Ezek formái zömében még kezdetlegesek, meg kell találni, pontosabban ki kell találni az „elektronikus színház” korszerű műfaját.
Mit jelent a Pannon Várszínház életében a stream? Új műfaj? Lehetőség? Kényszer? Meglévő előadásokat játszák, vagy újak létrehozatalát tervezik/végzik kifejezetten a stream kívánalmainak megfelelően?
– Kényszer szülte lehetőség, mely műfajt teremtett, teremthet. Szeptemberi, immár huszonkettedik A TÁNC Fesztiválja rendezvényünkön éltünk a stream lehetőségével, ahol ebbe az együttesek beleegyezésüket adták, de rögzítettük is a produkciók jó részét, melyeknek egyszeri vetítésére nyílik lehetőség. Színházunk előadásait nem élőben streameltük, biztonságosabbnak, ellenőrizhetőbbnek tartjuk egy-egy produkció felvételét, élünk az esetleges utómunkálatok lehetőségével. Egyszeri, nemzetközi produkciók streamelésének (fesztivál-előadások) viszont a szigorúan vett művészeti értékek mellett jelentős kommunikációs értéke is van. Tapasztalatunk szerint a nézők nem tesznek különbséget az online vetítési formák között, és mindenképpen az élő színház visszatértére vágynak.
Meglévő előadások játszását jelenti, vagy újak létrehozatalát tervezik/végzik kifejezetten a stream kívánalmainak megfelelően?
– Minden előadásunkat rögzítjük, és ha a szerzői jogi engedélyeket megkapjuk, a jegy.hu oldalán egy héten keresztül bármely időpontban megtekinthető, kedvező jegyárak mellett. Jelenleg 45 produkciónkat láthatja a közönség. A jövő évadban készülünk egy olyan produkcióra, mely akkor is él a stream kívánalmaival és lehetőségeivel, ha teljes nézőtér előtt játszhatjuk. Ebben az előadásban kívánjuk kamatoztatni az elmúlt egy esztendő tapasztalatait, alkalmazva az online tér nyújtotta lehetőségeket, de az élő színház elsődlegességével.
Meddig színház ez, és mikortól film?
– A stream sosem lesz színház, viszont lehetőséget nyújt gyorsan múló művészetünk magas színvonalú képi rögzítésére, amely egyszerre lehet dokumentum és sajátos művészeti érték.
A Pannon Várszínház Színművészetfejlesztési Nonprofit Kft. 2001. február 16-án alakult. Nagyvázsony Község, Várpalota Város Önkormányzatai, az Internmed Bt. és Vándorfi László alapították.
(2021. május 6.)
