Olvasnivaló
„Lehetnénk már őszintébbek, mégsem tudunk azok lenni” – mondja Trill Zsolt, a Tratuffe címszereplője a Nemzeti Magazin idei első számában. Szűcs Nelli a Médeiáról, Vidnyánszky Attila a Rocco és fivéreiről, a Berettyán-testvérek pályájuk alakulásáról mesélnek. Trianoni számvetés: 70 mínusz 44, megfejtés – és sok egyéb olvasnivaló – a lapban.
Testvérek
„Közöttünk soha nem az volt kérdés, ki a jobb, hanem hogy segítsünk a másiknak, ha kell. A szüleink is ebben a szellemben neveltek minket. Ha a színpadi munka kapcsán valami kritikát mondunk egymásnak, abból sem lehet baj, mert őszinték vagyunk egymással” – interjú Berettyán Sándorral és Nándorral.
Médeia
„Nagyon egyszerű lenne egy veszekedős darabot csinálni, egy újfajta makrancos hölgyet – nem, ez annál súlyosabb. És előjön a kérdés, hogy lehet-e, kell-e élni egy olyan világban, ahol elárulnak, ahol becsapnak, és lehet-e ölni ebben az esetben. Ezek nagyon súlyos dolgok, és nem biztos, hogy tudsz rá válaszolni.” (Szűcs Nelli)
Tartuffe
„Ötven felé… már csináltunk is valamit, de még valójában semmit se, elkezdtünk valamit, de még nem fejeztük be, már fiatalok se vagyunk, de még öregek se – lehetnénk már őszintébbek, mégsem tudunk azok lenni.” (Trill Zsolt)
Rocco és fivérei
„A Szarvas az elszakadás fájdalmáról szólt, és annak a felismeréséről, hogy nincs visszaút a faluba. A Rocco témája inkább az ittlét megélése, a város lélekre gyakorolt hatása. Az embert megváltoztatni, kifacsarni, meggyötörni képes erőiről mesél.” (Vidnyánszky Attila)
Trianon
A száz éve aláírt trianoni „békeszerződés” következményei az élet minden területére kihatottak. Sorozatunkban a színházi élet átalakulását mutatjuk be – a veszteség számba vételének, valamint folyamatok, sorsok, törekvések, sikerek és kudarcok bemutatásának mozaikdarabjaival.
Mozart Don Giovanniját most először állították színpadra egy háztetőn, ahol a nézők fürdőkádakból tekinthették meg az előadást. Bombasztikus szavak. Ha végigolvassuk a Prágából jött hírt, persze kiderül, az operát nem adták elő, csak a népszerű áriáit.
A fotón meg azt látjuk, hogy öltönyös urak és elegáns nők ruhástól ülnek a teli kádakban egy trendi tetőteraszon. Sznobériából mindenki úgy csinál hülyét magából, ahogy neki tetszik. Azon meg ki-ki vérmérséklete szerint bosszankodhat, hogy Mozart valójában csak zenei aláfestésként szolgált egy kávéháztulajdonos – egyébként ügyes és hatásos – marketingfogásához.
A Nemzeti ilyen ügyes és hatásos fogást nem talált ki a 2019/20-as évadjának az elejére. Igencsak hagyományos módon várjuk a nézőket, kényelmes székekből nézhetik majd az előadásokat, amelyekben a szerző, a darab nem ürügy, nem eszköz valami másra. Műalkotások megtekintésére várjuk a közönségünket. Emellé pedig olvasnivalót is kínálunk: a bepillantás lehetőségét a próbatermekben folyó munkába. (A magazint otthon akár a fürdőkádban is olvasgathatják!) Íme egy kis ízelítő a tartalomból.
A vidékről a nagyvárosba költöző fivérek gyötrelmes helykeresését meséli el a Rocco és fivérei. Az Alain Delon főszereplésével 1960-ban bemutatott kultuszfilmből készült előadás a nagyváros dzsungelébe, a lehetőségek és kudarcok, a csábítások és kísértések, a tragédiák és remények sűrűjébe vezet. A főszerepeket a pályájuk elején álló fiatal színészek játsszák, akik maguk is vidékről kerültek a nagyvárosba, a Nemzetibe. Erről is beszélnek a lapban: Berettyán Nándor, Berettyán Sándor, Barta Ágnes, Bordás Roland és Mészáros Martin.
Egy másik színészkorosztály életérzéséről mondja Trill Zsolt: „Ötven felé… már csináltunk is valamit, de még valójában semmit se, elkezdtünk valamit, de még nem fejeztük be, már fiatalok se vagyunk, de még öregek se – lehetnénk már őszintébbek, mégsem tudunk azok lenni.” Ezek a Tartuffe címszereplőjének keserűen őszinte szavai, akit Molière kegyetlen vígjátékában láthatunk.
Színháztörténeti sorozatot szenteltünk korábban az ’56-os forradalom és a megtorlás színházi vonatkozású eseményeinek, valamint a Nemzeti Színház korszakainak a reformkortól napjainkig. Idei témánk: Trianon. A sorozat első részében arról olvashatnak, milyen volt az a virágzó, gazdag, sokszínű és hatalmas színházi kultúra, amely az első világháború végével, majd az 1920-as békediktátummal végérvényesen megszűnt. A veszteséget jól mutatja a korabeli statisztika:
70 magyar nyelvű teátrumból 44 került az ország határain túlra.
A 2019/20-as évad első bemutatója, a Rocco és fivérei, a bokszoló testvérek története a premier után egyből Szentpétervárra utazik a Színházi Olimpiára, hogy a világ egyik legnagyobb szabású seregszemléjén mérettesse meg magát.
Gong. Első menet.
Kornya István
főszerkesztő
(2019. október 4.)
