– A főiskolán szerepeltem az Iphigénia Taurisban című előadásban, majd 2006-ban a Nemzeti Sopsits Árpád által rendezett, egyébként rendkívül sikeres Oidipuszában, de egészen 2013-ig nem éreztem otthon magam a görög tragédiák világában. Akkor viszont a Pécsi Nemzetiben Rázga Miklós vitte színre Szophoklész gyönyörű Antigonéját, és Kreón szerepében felismertem a görög drámák szépségét és aktualitását. Igaz, a Médeia Kreónja nem ugyanaz a személy, mint az Antigoné Kreónja, de mégiscsak hasonló karakterről van szó, hiszen mindketten uralkodók. A királyok, akiknek sorsa a hatalom kérdésével mérettetik meg.
– A Médieában nemcsak a hasonló szerepre ismertem rá, hanem az új fordításnak köszönhetően e tragédia jelenidejűségét is könnyebben megtalálom. Ahogy a gördülékeny, hétköznapira hangolt szöveg, úgy a rendezés sem archaizál, így én is Kreón mának szóló üzenetét keresem. Mit gondol Kreón a hatalomról? Jó király-e Kreón? Az uralkodás a végzete? Euripidész válasza éppen olyan kétértelmű, mint a delphoi jósda jóslatai. Kreón a darabban jó és igazságos uralkodó, aki felismeri, hogy az idegent – Médeiát –, akit befogadott, el kell távolítania, mert felforgató személyisége komoly veszélyt jelent mindenkire. Médeia férje, Iaszón Kreón lányát akarja felségül venni, amibe Médeia csak színleg nyugszik bele. Kreón be is vallja, hogy fél Médeiától, ugyanakkor nem következetes, mert személyes okokból engedményt ad saját parancsából, és egynapnyi haladékot ad Médieának, hogy elhagyja az országot. Ám ezzel nemhogy megfékezi, hanem egyenesen felgyorsítja az eseményeket. Ez a következetlenség Kreón tragikus vétsége. Egy bensőséges jelenetben, amelyben Médieával beszélget a Kar jelenlétében, tulajdonképpen fel is fedi gyengeségét, hiszen kimondja: ő király, és nem zsarnok. „Ez az én nagy bajom, hogy nem születtem / zsarnoknak... Pedig hányszor / megbántam, hogy olyan lágyszívű voltam.” Nem tudja megkeményíteni a szívét. Emberileg érthető, politikailag viszont… Nos, Euripidész ítélete egyértelmű. Kreón „halálos ölelése” jelképe ennek az ősi dilemmának: lehet-e együttérző egy vezető, vagy az emberségesség elgyengíti, és alkalmatlanná teszi az uralkodói hivatás gyakorlására.
- LGy
(2019. szeptember 17.)
