Nemzeti Most Magazin
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
2024. március 29. - Aguszta Napja

Interjú

A Gulag virágai

Versek fejben és élőben

Rácz József – Leninként és más szerepekben

– Valamilyen formában mindig foglalkoztatott a Gulag témája, vettem egy-egy könyvet, elolvastam, de talán most vagyok elég bátor hozzá, hogy szembenézzek vele – mondja Rácz József, aki A Gulag virágaiban Lenin megidézése mellett leginkább hivatalos szövegeket tolmácsol majd, és azokból olvas fel néhányat, amelyeket a rabok küldenek be, hogy a táborban méltó módon „ünnepeljék” meg november hetedikét. Ezek az alkotások a Gulag egyedülálló virágai.

Rácz József  |  Fotó: Eöri Szabó Zsolt


Kárpátalján született, Kijevben tanult, Vidnyánszky Attila beregszászi társulatának tagja, három éve játszik a Nemzetiben. Először a főiskolán, még Kijevben hallott „bizonyos dolgokat” a munkatáborokról. Pedig a szülőföldjét két módon is érintette a szovjet agresszió: a málenkij robot és a donbászi munkaszolgálat révén. Családjában az apai nagymama tizennyolc éves testvérét érte el a „felhívás” annak idején, hogy három napra lehet munkára jelentkezni. A málenkij robot több embert is érintett a falujából, és a három napból hetek, hónapok majd évek lettek. Az ő családtagja ’45 márciusában halt meg, mindmáig nem tudni, hogy milyen körülmények között. A nagymama testvérei megpróbálták kideríteni a történteket, de ők is csak a hivatalos változatig jutottak: „nyom nélkül eltűnt”, valahogy így fordítható a szovjet formula. De Rácz máshonnan is informálódhatott: a falujában egy bácsika 25 évet kapott, az ő verseit végül az édesapja, Horváth László adta ki a saját könyvébe illesztve Élet a halál árnyékában címmel. Horváth Simon a verseit (a ciklus címe is több mint beszédes: Sötét ég alatt) egyébként sajátos technikával, papír és ceruza híján, fejben írta meg és gyakorolta be.
 

A táborokról ő is leginkább Szolzsenyicin és Salamov művei segítségével tudott meg többet. Salamov élete jelentős részét a Gulag-táborokban töltötte, aztán öreg korában őrültnek nyilvánították, és egy elmegyógyintézetben halt meg. A rendszer tudta, hogy miként kell ezekkel az emberekkel bánni, magyarázza Rácz, miközben az a kérdés sem mellékes, hogy mi történt azokkal, akik képtelenek voltak szavakba önteni azt, amit átéltek. A darab róluk is, helyettük is szól.
 


Papp Sándor Zsigmond

(2016. október 29.)