A krokodilus
Leginkább a „fantasztikus realizmus” elnevezést használta saját írói látásmódjának meghatározásához, mégis leginkább a realista és mélylélektani ábrázolás mesterének tekintik. Ezt „igazolják” leghíresebb regényei: Bűn és bűnhődés, Félkegyelmű, Ördögök, A kamasz, Karamazov testvérek.
A befejezetlenül maradt, de 1865-ben az Epoha (Korszak) című folyóiratban publikált A krokodilus Dosztojevszkij kevésbé ismert művei közé tartozik, ugyanakkor stílusában megcsillantja az író különleges, szatírába hajló filozofikus humorát. Kosztolányi Dezső erről így írt a Nyugatban: „Egyáltalán nem csodálkozom, hogy a »Raszkolnyikov« és »Karamazov testvérek« írója született humorista is, mert tragikum és humor egytestvér – csak kifejezésbéli különbség van köztük… Dosztojevszkij humora: szivárvány a reménytelen, téli égen… az éjszaka nevetése…”
A férfiról, akit egy krokodil megevett – ez volt a kisregény eredeti címe, és később Dosztojevszkij azt mondta: csupán „tisztán irodalmi tréfának”szánta. De már a kortársak is inkább vitriolos gúnyiratként olvasták. Célkeresztjében az akkori orosz nihilisták, liberálisok, utópista szocialisták (különösképpen Nyikolaj Csernisevszkij) eszméi álltak. Velük Dosztojevszkij szenvedélyes politikai-filozófiai vitát folytatott, aminek szinte valamennyi művében megtaláljuk a nyomát.
A krokodilus születésének idején életének egyik legnehezebb szakaszát élte: felesége megbetegszik, állandó pénzzavarral küzdenek. Alkotói szempontból is fontos időszak ez: már megjelent az életmű fordulópontját jelentő elbeszélés, a Feljegyzések az egérlyukból (1864), és hozzáfogott a világhírét megalapozó nagyregény, a Bűn és bűnhődés írásához. Eközben a világra és korának politikai-társadalmi eseményeire figyelve, formai kísérletként egy groteszk történet – A krokodilus – megírásába fogott. Visszaemlékezéseiben rögzíti a történet valós kiindulópontját: 1864-ben „valami német ember krokodilt mutogatott pénzért” Szentpéterváron, ami egy „szatirikus-fantasztikus elbeszélés megírására ihletett, Gogol Orrjának mintájára”.
Gogol a nagy előd, és ez a hivatkozás is csak megerősíti a közismert Dosztojevszkij-féle irodalmi bonmon-t: „valamennyien Gogol köpönyegéből bújtunk elő”.
A történet szerint Ivan Matvejicset, a pétervári csinovnyikot egy hatalmas krokodil váratlanul lenyeli, ám ő nemhogy meghalna, de – mindenki legnagyobb meglepetésre – kifejezetten örül új helyzetének. A hüllő gyomrából ugyanis világosságot és új eszméket hirdethet polgártársainak. Mint mondja: „Elég csak elkülönülni valahol, vagy belekerülni egy krokodilba, máris megteremtődik az egész emberiség számára a paradicsomi lét lehetősége.”
(2016. szeptember 19.)
