Nemzeti Most Magazin
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
2024. március 29. - Aguszta Napja

Interjú

Don Quijote

Mindenkinek van egy fegyver-hordozója

Bodrogi Gyula mondja Sancho Pansa alakjáról

– Sancho Panza nemcsak a rengeteg poénja miatt hálás színészi feladat, hanem azért is, mert az ő karakterével nagyon könnyen azonosulnak a nézők: egyszerű, dolgos ember, akit nem magasztos eszmék vezetnek. Ugyanakkor az egyszerűsége mellett valami mást is megtestesít Sancho Panza: mindenkinek van egy fegyverhordozója, vagy ha nincs, hát vágyik rá. Mindig azokat az embereket keressük az életben, akik hisznek bennünk, akik támogatnak bennünket, és akik időnként figyelmeztetnek, ha tévútra lépünk. Az a jó fegyverhordozó, aki ilyenkor megértően a vállunkra teszi a kezét: „Pajtás, ezt nem így kellett volna!” Majd együtt folytatják útjukat.
 
Bodrogi Gyula és Reviczky Gábor :: Fotó: Eöri Szabó Zsolt
Bodrogi Gyula és Reviczky Gábor :: Fotó: Eöri Szabó Zsolt


– Sancho már Don Quijote megbolondulása előtt a lovag mellett volt: fát vágott neki, sok más aprómunkát elvégzett, vagyis alapjában jól megértik egymást. Mikor Don Quijote elméje elszabadul a földtől, Sancho ott marad, ahol volt. Neki ez a földhöz ragadtság az alapállapota, ahogy mondja is: a sok égre tekintéstől neki megfájdul a nyaka, „a földön legalább talál valamit az ember”. A realitás az ő hitvallása, ugyanakkor tiszteletben tartja Don Quijote őrületét. Végig úgy érzi, muszáj a lovag mellett maradnia, különben Don Quijoténak befellegzett. Kitart mellette, pedig kezdettől fogva tudja, hogy aki a régi világba akar visszatérni, az vereségre van ítélve.

– Általában olyan Don Quijotékkal találkozunk az életben, akik megelőzik korukat – így anakronisztikusak. Cervantes Búsképű Lovagja éppen fordítva, egy letűnt korszakot, a virágzó középkort hozná vissza. Mintha mi Mátyás király idejébe vágynánk vissza. Abszurd! Sancho viszont végig a jelenben él, és segíti ura képtelen küldetését. Sőt, addig-addig küzd Don Quijote mellett, amíg őt is megcsapja a képzelet játéka. „Már én is hangokat hallok…” – suttogja a meglepettségtől.

– Az eredendő „betegség” természetesen Don Quijotéé, Sancho csak megfertőződik, mert végig közelről szemléli barátja küzdelmét. Don Quijote a történet során látszólag persze mindent elveszít, de azért Sancho barátsága haláláig kíséri…

 

Lukácsy György 
 

(2015. április 21.)