Nemzeti Most Magazin
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
2024. május 24. - Eszter, Eliza Napja

Interjú

A helység kalapácsa

A falu erős embere

Blaskó Péter – Fejenagy

Emlékszem, Édesapám olvasott nekem, a lázas Petinek esténként Petőfit, ha beteg voltam. A sorok könnyedén bemásztak, betekergőztek a fülembe, és örökre belém ivódtak. Később, amikor már tudtam olvasni, levettem a könyvespolcról a nagy becsben tartott, rézkarcos ábrákkal teli Petőfi kötetet. Ahogy lapozgattam A helység kalapácsát, az egyik képen láttam, Fejenagy hogyan ereszkedik le a harangkötélen a templomablak szédítő magasából.
Blaskó Péter  |  Fotó: Eöri Ssabó Zsolt


Erre tessék! Most én vagyok Fejenagy, és úgy kell produkálnom mindezt, hogy egyhelyben állok a színpadon. Félnem kell, lenéznem „harminc méter magasból” a mélybe, és kapaszkodnom, miközben valójában a hajam szála sem görbülhet. Ez a jó ebben az előadásban. Kell hozzá a sorok közét is kitöltő fantázia, ami által egy ilyen jelenet megszületik. Miközben maguk a figurák oly elevenek, hogy olvasás közben, díszletek és jelmezek nélkül is látom őket magam előtt.


A megtermett Fejenagy hatalmas karjával, pocakjával a falu erős embere. Bátor, vérbő figura, akárcsak a többiek. Ebben a történetben mindenki főszereplő. A vékony, intrikus Harangláb, az „örök lúzer” Kántor, a béke barátja, Bagarja vagy a falu férfiszíveit megdobogtató Szemérmetes Erzsók. És micsoda komikus, ugyanakkor gyönyörű, ízes őrületek vannak ebben a szövegben! Például ezek a sorok: „A hűtlenségnek fekete posztaja. Vagy az ártatlanságnak. Patyolatlepedője takarja-e lelked? Oh, szólj nekem erre!” Vagy ez: „Nem fogsz te sokáig várni reám; A szerelem lesz sarkantyúm, Hozzád rohanok, Mint a malacok gazdasszonyaikhoz, Ha kukoricát csörgetnek.” Hát mi ez, ha nem csodálatosan megírt őrület? Petőfi stílusa a játékstílust is sugallja.

Mindig rácsodálkozom, milyen rendkívüli emberismerettel áldotta meg az ég Petőfit, hogy ennyi humorral tud mesélni. És nekünk éppen így kell játszanunk A helység kalapácsát. Vigyázva az arányokra, az ízlésességre, de mégis bátran, bővérű komédiázással. Közben végig figyelni arra, hogy a szöveg plasztikus és minden szó tökéletesen érthető legyen. Ez a stílusbravúr, és a szituációk humora az, ami miatt A helység kalapácsa nemcsak a papírlapokon, hanem a színpadon is megél. Egy igazi társulati darab, nagy közös játék. A próbákra számtalan saját ötletet, gesztust hoztunk, amelyek beépültek a figurákba, és ezekkel egymást inspiráljuk a felszabadító bohóckodásban. Amit pedig különösen szeretek benne, hogy a történet egy percig sincs lilásítva, kifacsarva a színpadon. Marad, ami eredetileg is volt: tiszta mese. Szeretnivaló népi komédia.

 

Sipos Szilvia

(2014. december 15.)