Nemzeti Most Magazin
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
2024. március 28. - Gedeon, Johanna Napja

Háttér

Johanna a máglyán

Harmonikus szintézis

Szent Johanna

Orleans-i Szűz, Jeanne d’Arc, La Pucelle (Domrèmy, 1413. jan. 6.?  – Rouen, 1431). Vértanú, Franciaország védőszentje. Champagne-ból bevándorolt, négy gyermekes, módos parasztcsalád gyermeke volt. Isteni hangok vezérelték tetteit. Nevéhez fűződik Orléans felmentése az angol megszállás alól, és VII. Károly megkoronázása Reimsben (1429). 1430-ban a burgundok, Anglia szövetségesei foglyul ejtették, sok pénzért eladták az angoloknak, és Rouenban boszorkányság és eretnekség vádjával elítélték, 1431-ben megégették. A százéves háború (1337–1453) végén már Franciaország megmentőjeként tisztelték. Perét felülvizsgálva 1456-ban ártatlannak nyilvánították. A 19. században francia nemzeti hős lett. 1909-ben boldoggá, 1920-ban szentté avatták. Ünnepe: május 30.


„Paul Claudel oratóriuma valójában azt a drámát idézi, mely Jeanne d’Arc szentté avatási perekor az egyház szívében lejátszódott. (…) Tudjuk, ebből az utolsó, az egyház szívében felidézett peréből Johanna a szentség fényében került ki, a botrány örök árnyékát borítva méltatlan bíráira. Claudel ihlete végig ide, az »isteni véna lüktetésére« figyel. Így sikerült csodálatos egyszerűséggel fölidéznie a sokrétű történetet anélkül, hogy magyarázkodnia kellett volna, vagy kompromisszumokat kötnie. Ellenkezőleg. A felszín hullámjátékát minél szabadabbra engedte, annál nyilvánvalóbbá vált a felszín alatt a mélység elemi vonulása és még mélyebb békéje, csendje.”

Pilinszky János, Új Ember, 1964. augusztus 16.


 

Paul Claudel és Arthur Honegger

 

Ida Rubinstein orosz táncosnőtől és mecénástól ered a Johanna a máglyán oratórium ötlete, aki a zeneszerző Honeggernek Claudelt javasolta a szövegkönyv megírására. A költő először nemet mondott, azonban közvetlenül találkozásuk után, a vonaton különös látomást látott:

Paul Claudel
Villeneuve-sur-Fère, 1868 – Párizs, 1955

Francia költő, drámaíró, diplomata, a katolikus megújulási mozgalom egyik vezető egyénisége. Külügyi szolgálatban dolgozott az USA-ban, Kínában, több európai országban, Brazíliában és Japánban. Gazdag életművéből magyarul is olvashatók versei, színpadi művei: A csere, Az angyali üdvözlet, A selyemcipő, Columbus Kristóf könyve, Jeanne d’Arc a máglyán.

„Hirtelen ellenállhatatlan löketként jelent meg előttem a darab koncepciója. Két, kötéllel összekötött kezet láttam, amely felemelkedik és keresztet vet. A darab ezzel megvolt, már csak meg kellett írnom, ami néhány nap kérdése volt csupán.” Claudel így vall műve szerkezetéről: „Egy élet megértéséhez éppúgy, ahogyan egy táj megértéséhez, ki kell választanunk egy nézőpontot, és mi lehetne erre megfelelőbb a csúcsnál. Johanna életének csúcsa a halála, a Rouen-i máglya.

Arthur Honegger úgy tudott együtt alkotni Paul Claudellel, ahogyan arra mindig is vágyott. Még jóval találkozásuk előtt egy levelében ezt írta: „olyan teljességig jutó együttműködésről álmodom, amelynek során a költő zenészként gondolkodik, a zenész pedig költőként. Ily módon az egyesülésből születő mű nem egy sor hozzávetőleges ötlet és konszenzus véletlenszerű eredménye lesz, hanem egyetlen gondolat kétféle megközelítésének harmonikus szintézise.”

Arthur Honegger
Le Havre, 1892 – Párizs, 1955

A svájci származású francia zeneszerző, a modern muzsika nagyvonalú, újító szellemű alkotója. A világhírt a Dávid király című oratórium hozta meg számára, alig harminc esztendős korában. Az 1935-ben írt Jeanne d’Arc au Bucher című oratóriumhoz hasonlóan történelmi ihletésű a második világháború borzalmait megjelenítő II. szimfóniája is. Gazdag életművet hagyott hátra: írt 14 táncjátékot, 24 színpadi kísérőzenét és mintegy 40 filmzenét.

Amikor a mű 1935-ben elnyerte végleges formáját, Ida Rubinstein rögtön próbálni kezdett Claudel irányításával, aki a rendezés egy részét magára vállalta, ám ez az előadás nem jött létre. Végül 1938-ban mutatták be a mű első zenekari változatát Svájcban, majd 1939-ben került sor a francia ősbemutatóra Orléans-ban. A sikert beárnyékolta, hogy a közönség egy része ellenséges indulatainak adott hangot a főszereplővel, Ida Rubinsteinnel szemben, mondván, hogy zsidó származású művész nem alakíthatja Franciaország keresztény hősnőjét.

Az első igazi színpadi változat bemutatására 1942-ben került sor Zürichben. A közönség és a kritika is lelkesen fogadta ezt a különös oratóriumot, amely összeköti a színpadi játékot az énekkel (az antik drámákból, illetve a középkori misztériumjátékokból merítve), míg a zenében a gregorián, a népi ének hatása és a modern jazz ritmikus elemei is felismerhetőek. Filmen 1954-ben mutatták be Ingrid Bergman főszereplésével. A legutóbbi idők francia színrevitelei közül Claude Régy 1992-es rendezése emelkedik ki Isabelle Huppert-rel, a párizsi Bastille Operában. Magyarországon 1958-ban adták először a Johannát: az Erkel Színházban szcenírozott oratóriumként került színpadra Németh Antal rendezésében.

 

Rideg Zsófia

(2013. október 30.)