-
-
Vidám játék – erre készülnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves hallgatói, akiknek a vizsgaelőadása, a Liliomfi rendszeresen látható lesz a Nemzeti Színházban. A színészosztály két növendékével kis és nagy szerepeikről is beszélgettünk.
-
Az egész élet játék, ami véresen komoly is tud lenni. Aki erről egyszerűen és könnyedén tud mesélni, az igazi Mester – mondja a Rosalindát alakító Trill Zsolt az Ahogy tetszik rendezőjéről: Silviu Purčaretéről.
-
Azzal, hogy tavaly a Körhintát műsorra tűztük, akarva nem akarva megidéztük őt magát. A filmet, a pályakezdést, az első és azonnal világraszóló sikert. Az előadás elején egy pillanatra Törőcsik Mari hangját halljuk, és Soós Imrét: „Repülünk, Mari!” Tisztelgés ez, és jelzése annak, hogy ami volt, ahhoz a következő generációk kapcsolónak, kötődnek…
-
Amikor belebújok egy szerepbe, egy másik személyiség szemszögén keresztül rengeteget megtudhatok a nőiségről, a férfiségről, emberségről… Egy színész az élete, munkája során rengeteg szöveggel, szereppel találkozik, amely arra készteti, hogy elgondolkozzék arról, hogy mi közük van ezeknek az ő saját életéhez. Persze, csak ha nyitott ezekre az érzésekre. Minden szerepből megmarad egy-egy fontos mondat vagy gondolat, amely beépül az ember lelkébe, és kihat a személyiségére. Biztos vagyok benne, hogy a Szentivánéji álomban játszott Hyppolita és Titánia sorsa hosszú ideig elkísér majd.
-
A 19. század, mely nemzetet, demokráciát és hazát egyszerre kívánt teremteni, fiai (és lányai) közül természetszerűleg emelte magasra azokat, akik e három fogalmat valósággá tudták változtatni, s akik ezt – a nyelv segítségével – fizikailag és szellemileg egyszerre cselekedték meg. A kiválasztottak írók és költők voltak, majd olyan államférfiak (ma a politikus szót használjuk), akik szívükben nem kevésbé voltak költők, beszédeikben, naplóikban írók, mint amazok.
-
„Az igazgató sok elmebeteget látott már életében, de ez mindenen túltett. Nincs szánalmasabb, szomorúbb és komikusabb, mint az amatőr, aki tehetséget álmodik magának, gondolta, és tiszta szívből sajnálta, szánta ezt a szerencsétlen embert. – Tulajdonképpen mit szeretne, Henrik? Konkrétan mit? – Egy akármilyen szerepet.”
-
Nagy bennem az izgalom és a várakozás, mert eddig mindig csak nézője voltam a Bánk bán előadásoknak, és bevallom, igazán soha nem tudtak magukkal ragadni. Most belülről nagyon érzem azt a szenvedélyt, ami a nézőt megfoghatja, amivel azonosulni tud, ami – remélem – magával sodorja…
-
– Loman érzékenységek hálójában vergődik, könnyen sérthető, sérülékeny ember. Nagyon sok minden bántja, számos sérülést hordoz magában. De Blaskó érzékenysége révén feldolgozza és meg is teremti a tragikus alaphelyzetet. Ő az a színész, aki magával ragadja a nézőt – mondja Csiszár Imre Blaskó Péterről. Összeszokott színész-rendező párosról van szó, hiszen pályájuk kezdete óta számos jelentős előadásban dolgoztak együtt.
-
Az MMA Kiadó gondozásában jelenik meg az a reprezentatív kiállítású könyv, amely a Csíksomlyói passió című színházi előadás augusztus 18-i székelyföldi bemutatójáról szól. A kötet bemutatója a Nemzeti Színházban december 13-án 17 órától lesz, a Csíksomlyói passió előadás előtt, az első emeleti nézőtéri társalgóban. Vendégeink a kötet szerzői és az előadás alkotói.
-
Poroszkálunk a földúton. Csípős hideg van, fúj a szél is, na nem vészes, inkább csak a jó meleg autóból kilépve esik kicsit rosszul a tél, ahogy így együtt ballagunk a kónyai tanyasor felé. Végigcsoroghatnánk akár autóval is, ki se kéne szállni, akkor is látnánk mindent. A sáros, kietlen földeket, a magányos, csupasz, szélfútta fácskákat, azt a néhány omladozó, halálraítélt házat…
-
Lehetséges egy könyvet körülülve többedmagunkkal emlékezni? Családi sorsok felemlegetése közben határtalanná tenni egy nagyon is határokat szabó történelmi időszakot? A válasz: igen. Mert a regény számos története legtöbbünkben saját emlékeket idéz fel, ezekből újra rajzolva a kárpát-medencei Magyarország eszmei térképét.
