-
Magyaros betyárleves gazdagon – ez a produkció műfaja. Vagyis amolyan előadóművészeti mindent bele. Zene, tánc, próza, árnyjáték és film keveredik a Betyárjátékban. És akik a régi receptet új felfogásban lefőzik: Szomjas György rendező és Ferenczi György zenész, a Rackajam zenekar vezetője.
-
Trill Zsolt, Hegedűs D. Géza és Eszenyi Enikő főszereplésével látható a gdanszki Shakespeare Színházban a Nemzeti Színház III. Richárdja november 30-án. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezése az intézmény „nemzeti hetek” elnevezésű programsorozatának nyitóelőadása, egyben a Lengyelországi Magyar Kulturális Évad része.
-
Aktuális ismét felhívni a figyelmet arra a vitára, mely a 2018/19‑es nemzeti alaptanterv kapcsán robbant ki. Az előző előadásban Windhager Ákostól az Erkel-opera befogadás-története kapcsán szintén arról hallottunk, hogy manapság a „nemzeti” jelző önmagában is akadálya a mű elfogulatlan megítélésének, (újra)kanonizálásának nemzetközi szinten is. Felteszem, hogy a verses dráma befogadása és (újra)kanonizálása ugyanettől a politikai értelmezési hagyománytól terhelt mind a mai napig. Ez tükröződik az újra és újra fellángoló tantervi vitákban is.
-
János vitéz délceg alakítójaként vált a közönség kedvencévé Mátray László. A sepsiszentgyörgyi színész ezúttal is hőst alakít: Attilát, a hunok fejedelmét.
-
Szent Ferenc életének fontosabb állomásai a Magyar Katolikus Lexikon és az Erdélyi Ferences Rendtaromány katalógusa alapjá. Az illusztráció El Greco festénye.
-
Emlékszem, Édesapám olvasott nekem, a lázas Petinek esténként Petőfit, ha beteg voltam. A sorok könnyedén bemásztak, betekergőztek a fülembe, és örökre belém ivódtak. Később, amikor már tudtam olvasni, levettem a könyvespolcról a nagy becsben tartott, rézkarcos ábrákkal teli Petőfi kötetet. Ahogy lapozgattam A helység kalapácsát, az egyik képen láttam, Fejenagy hogyan ereszkedik le a harangkötélen a templomablak szédítő magasából.
-
Kulcsár Edit az előadás dramaturgja kérte beszélgetésre Kincses Elemért. Remélem, az a nyelvezet, amit most kitalálunk, vidám lesz és néhol groteszk - mondja A helység kalapácsa rendezője.
-
A Szentivánéji álmot valóban olyan gyakran játsszák, és olyan sokan foglalkoztak már vele, hogy azt gondolhatnánk, erről a darabról már szinte mindent tudunk, igazán új dolgokat nem lehet benne felfedezni. Kialakult sok sztereotípia is ezzel kapcsolatban, hiszen legtöbbször könnyed, vidám tündérmesének fogják fel, amelyben a komikum keveredik a buja szexualitással, szerelmes emberek és féltékeny istenek bolyonganak egy álomszerű erdőben, de végül minden a helyére kerül, és mindenki megtalálja a maga párját. Úgy érzem azonban, hogy ez az olvasat csak a szöveg felszínét súrolja, leegyszerűsítve a darab mélyebb, drámai értelmezését.
-
A magyar színháztörténet egyik legnevezetesebb fotográfiája 1883. szeptember 21-én, Madách Imre Az ember tragédiája című művének bemutatóján készült. Állatbőrbe öltözött alak göcsörtös bottal a kezében, fürtös parókával a fején, égre tekintő szemekkel kémleli a jövőt. Ádám szerepét Nagy Imre alakította. A művész nevét ma már senki sem ismeri.
-
Hét bemutatóval várja a nézőit a Nemzeti Színház az új évadban. Ősbemutatók, francia bohózat, angol dráma, Radnóti Miklóst idéző koncertszínház, kísérleti előadás, világhírű rendezők: Diana Dobreva, Silviu Purcărete és Jan Fabre. Fiatal alkotók és egy új társulati tag, Vecsei H. Miklós.
-
A Jézus születését követő napon, december 25-én előadott regösénekek Árpád-korból datálható leggazdagabb, esetenként már valóságos ciklusnak nevezhető változataiban István vértanú alakja Szt. István királyéval keveredik. Dallamuk az ősi finnugor siratók, medveének dallamával rokonítható. A Kelet- és Dél-Európában általános kolindák magyar formája ez. A hun–avar utódnépek, a székelyek gyakorlatában ez a dramatikus szokáshagyomány a 19. század végéig általános a nyugat-dunántúli régióban. Vasban, Zalában zárványként maradtak meg a honfoglalás előtti időkig visszavezethető legteljesebb verziók. A Napisten földre szállásának és megtestesülésének pogány korból származó üdvtörténeti képzeteit őrzik ezek az igen hosszú énekek. Az előadásmód és a szüzsék is teljes egészében megőrizték a sámánpapok egykori gyakorlatát. A szimbolikus képletek egymásutánisága egyfajta hitmagyarázatként is szolgált.
-
Ahol hit van, ott próba is lesz. Ahol fájdalom van, ott vigasztalás. Ahol elgyengülnek, ott van szükség a kegyelemre. A történet egy 19. századi magyar kisvárosban élő család és református gyülekezet hitéleti drámáján keresztül mesél a látható világ mélységeiről és a láthatatlan, de jelen való gondviseléséről. A dráma alakjainak főbb vonásait a szerző, Döbrentei Sarolta rajzolta meg.
