-
Farkas Dénes – a csíksomlyói nyeregtetőn augusztus 18-án előadott Csíksomlyói passió fekete ördöge után – az idei évadot Luciferként kezdte, majd Jagóként folytatja. Csupa negatív figura. De ha jobban megnézzük őket, minden szerepnek megvan a maga igazsága – csak időnként nehéz megtalálni. Shakespeare Othello című drámájának bemutatója kapcsán a nagy intrikus, Jago szerepét játszó színművésszel az önértékelésről, a sértettségről, a féltékenységről, az előítéletekről beszélgettünk.
-
Reviczky Gábor színművész a Magyar Művészeti Akadémia tagja, de még nem tartotta meg székfoglaló előadását. Egyelőre a témaválasztásnál tart. Meg kellene válaszolnia azt a kérdést: melyik volt az a szerepe, amelyikben legjobban megmutatkozhatott – mint alkotóművész?! Ebből mindjárt újabb kérdések is következnek: az alkotói szabadságról, a színész és a rendező viszonyáról, ismertségről, elismertségről, és leginkább a saját szerepéről. Reviczky Gábor szerint a színésznek teljes személyiségével jelen kell lennie a színpadi szituációban – csak úgy lehet őszinte és hiteles a szerep.
-
Cervantes 1616. április 23-án halt meg Madridban. Ugyanazon a napon, amikor egy másik géniusz, Shakespeare. Ám míg az „avoni hattyú” az anyagiak és a hírnév tekintetében is sikeres szerző volt, a „lepantói nyomorék” balszerencsés volt egész életében, még főművének születését is egy szerencsétlen esethez köti a hagyomány.
-
Trill Zsolt azzal kezdi a beszélgetést, hogy ő már semmi újat nem tud mondani. Számtalanszor megkérdezték tőle és ő mindig elismételte, hogy került a kárpátaljai faluból, Sárosorosziból a kijevi színművészetire, milyen volt közben a három szemeszter a budapesti főiskolán, hogy kezdődött a beregszászi színházalapítás, a tájelőadások, a vendégjátékok, a fesztiválok, és így tovább Debrecenen át a Nemzeti Színházig. Többet vagy mást, mint eddig, most sem tud mondani. Számára csak a színpad a fontos! A játék! Az előadás! És kész! Ezzel le is zárná a beszélgetést, de az első kérdés helyett megkapja az erre az alkalomra készült puzzle egyik darabkáját. Ha unja az interjúkat, játsszunk inkább! Lássuk, milyen hamar áll össze egy jelenet!
-
Az orosz élet enciklopédiája. Az orosz romantika csúcsa. Csajkovszkij operát komponált belőle, készült a történetből balett és játékfilm is. Prózai színházban ritkán látható. Ez Puskin Anyeginje. Verses regény, költői színház. A MITEM-re érkező Rimas Tuminas rendezővel beszélgettünk.
-
A Színházi Adattár szerint Rubold Ödön több mint száz szerepben játszott. Nagyon sok olyan előadás részese lehetett, amely túlmutatott a színházon. Úgy érzi, ezek száma már eddig is gyarapodott a Nemzeti Színházban, és most, hogy a társulat tagja lett, számára új értelmet nyert az itteni színpadi létezése.
-
-
Három nemzeti drámánk egyikét, Az ember tragédiáját több mint negyven nyelvre fordították le, hiszen ahogy mondják, minden egyes sora aranyat ér. Elsősorban fiatal felnőtt nézőinknek hirdetett előadásunk nem kizárólag az ifjúságnak szól. Valamennyien, akik valaha találkoztunk már a szerelem érzésével, s a velejáró örömökkel, gyötrelmekkel, megtalálhatjuk benne kérdéseinket, válaszainkat, mások kérdéseit és válaszait, és nem utolsó sorban önmagunkat.
-
A több mint száz esztendeje szétszakított magyar színházi életnek állít emléket a Nemzeti Színház 2021. december 4-én. Böjte Horváth István alkotása a trianoni döntés nyomán a határokon túlra került színházak és a határon belülre eső teátrumok összetartozását jelképezi. Az emlékművet különleges virtuális kiállítás is kiegészíti, amely az 1918-20-as történelmi időpillanatban mutatja be a magyar színházak Trianonját. Az emlékmű avatására december 4-én, 11 órakor kerül sor a Nemzeti Színház előtti hajóorrban.
-
Az ember tragédiája, Madách Imre drámai költeménye nem könnyű olvasmány. A több mint százötven éve írt szöveg nagyon sok szavát ma már nem is használjuk. De Ács Eszter színművészt – aki Éva szerepét játssza – nem zavarja az archaikus szóhasználat. Ha sajátjaként tudja közvetíteni a gondolatatot, a közönség is megérti, miről szól ma a Tragédia. Berettyán Sándor is – mint Ádám – arra törekszik, hogy meg tudjuk fogalmazni saját kérdésünket: jó úton haladunk, mi emberek, és az emberiség?! A két művésszel két próba között nemcsak a Madách-műről, hanem saját döntéseikről, útkeresésükről is beszélgettünk.
-
Madách a XIX. század végén befejezte a nagy emberiség költeményét. De a történet nem ért véget. Minket az izgatott, vajon milyen alkut kötne ma az Úr Luciferrel és milyen történetekbe sodorta Ádámot és Évát a huszadik század. Felkérésünkre ennek nyomába eredt a mai magyar irodalmi élet négy kiváló személyisége, hogy kalauzunk legyen ezen a kalandokban gazdag virtuális túrán.
-
Úgy tűnik, hogy a magyarok tudatából a hun–magyar kontinuitás eszméje kiirthatatlan, annak ellenére, hogy a hivatalos tudományosság ezt folyamatosan cáfolni igyekszik. Anélkül, hogy ebbe a régi vitába érdemben belebocsátkoznánk, idézzük fel krónikás forrásaink mentén azt a közeget, amelyben ez az eszme gyökeredzik. Fontosnak tartjuk kihangsúlyozni, hogy e hagyomány fenntartásának régen és most is azok a hivatásos énekmondók és mulattatók a főszereplői, akik a keleti, rokon népeinknél még most is praxisban vannak, de nálunk is működtek műfajszerűen.
