A nemzeti Színház első igazgatójának születésnapján koszorút helyeztünk el Erdey Dezső szobrász Bajzát ábrázoló mellszobrán, színházunk előcsarnokában. Bajza József éppen 220 éve, január 31-én született a Heves vármegyei Szűcsi községben, kisnemesi családban. A piaristáknál végzett, majd tanult jogot és bölcsészetet, 1928-ban ügyvédi esküt is tett, de a visszaemlékezések szerint már az egyetemen is az irodalom és az esztétika izgatta a legjobban. Dolgozott íróként, újságíróként, tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak is.
A koszorúzási ünnepségen Szózat a Pesti Magyar Színház ügyében című munkájából idézett Rubold Ödön. "Nekünk magyaroknak, kik a színházzal nemzeti célokat remélünk és fogunk is egybeköthetni, sokkal fontosabb az, mint a német, francia vagy angol nemzetnek; nekünk az, ha akarjuk, lételünk egyik alapkövévé válhatik, s ez okból ártalmi oldalai ellen legkevésbé lehetne józanon panaszkodnunk, és ha vizsgálatra vesszük napirenden levő és gyakran szóba hozott országos intézeteink hasznait és szükségét, látnunk kell, hogy közöttük kevés van fontosabb és előlegesebb, mit e játékszíni ügy. (…)
Vidnyánszky Attila a Nemzeti vezérigazgatója pedig egyebek között arról beszélt, hogy a mi mai feladataink nagyon is hasonlóak ahhoz, amit Bajza gondolt: nyelvünk, hitünk és eszméink védelme, a magyar ember szeretete, sorsunk feldolgozása.
Bajza emlékét szülőfalujában is őrzik. Szűcs lakói, a Szűcsi Bajza József Általános Iskola, valamint a Hatvani Bajza József Gimnázium diákjai, élükön az önkormányzattal, minden évben koszorúzással egybekötött megemlékezést tartanak. Idén, nem először, ők is eljöttek a Nemzeti Színházba, ahol Hordósné Kovács Krisztina polgármester asszony koszorúzta meg a szobrot.
(2024. január 31.)