Premier - A Mester és Margarita
Moszkvától Jeruzsálemig, egy elmegyógyintézettől az ördög báljáig, a bűntől a feketemágián át a szerelemig – és még sorolhatnánk, hol mindenhol játszódik, és mi mindenről szól A Mester és Margarita. Bulgakov regényének aktualitásáról is beszélgettünk Aleksandar Popovski macedón származású rendezővel.
A Mester és Margarita a ’30-as évek Moszkvájában játszódik. Ez a sztálini rendszer kiépülésének ideje. A múlt rendszerben élők generációinak ez a regény – már amikor engedték megjelenni! – egyfajta „leleplezést” jelentett, az olvasás élménye pedig talán a szabadság érzetét. Mi az, ami ebből ma is aktuális?
– A regényben Moszkva harmincas évekbeli mindennapjaiba csöppenünk, de hamarosan megjelenik a mágia, aztán egy elmegyógyintézetben találjuk magunkat, és a „valóság” Jézus Krisztus és Poncius Pilátus történetével keveredik. A moszkvai-bulgakovi világból a rendszer nyomasztó voltának a megmutatása a fontos.
Mert ez ma is aktuális?
– Az előadást megszabadítottuk a „kommunista” vonaltól. Annak a rendszernek az egyik legfontosabb jellegzetessége az volt, hogy az embereket megfosztotta szabadságuktól. Ma a liberális kapitalizmus rendszerében – ahová a keleti blokk országai, így Magyarország is, és az én hazám, Macedónia is minden átmenet, szerves fejlődés nélkül lépett át – láthatatlanabbak a falak, a szabadság pedig sok esetben csak látszólagos, viszonylagos. Olyan világban élünk, amelyben sok a félelem, a frusztráció. A nézők fel fogják ismerni a rendszert, és benne önmagukat.
Rendszerkritikus előadásnak képzeljük el a rendezését?
– Nem, nincs afféle aktivista hozzáállásom, nem politikai üzeneteket fogalmazok színpadra. Művészként az a dolgom, hogy a rendezéseimen keresztül eljussak olyan területekre, ahová a napi politika, a tévéműsorok, az internet pörgése, a fake-news szennye nem ér el. Az a felelősségem, hogy ide elvezessem a közönséget, hogy megkíséreljük közösen „átlátni” a világunkat. A színház ehhez nagyon is megfelelő.
És kinek a színháza ez most? Wolandé, az ördögé?
– Jogos kérdés. A regénynek, amelynek a címében a Mester és Margarita szerepel, a főszereplője leginkább Woland. Számomra azért érdekes figura, mert nem maradéktalanul sötét jellemként gondolok rá. Igaz, hogy fekete mágiát űz, és egy sor rettenetes dolgot művel Moszkvában, de Bulgakov történetében az a fontos számára, hogy a Mester végül befejezze a regényét, és újra egymásra találjanak Margaritával. Az ördög végül persze újra összekuszálja a szálakat, de az már egy másik történet…
Olyan sok mindenről szól a regény, hogy nehéz ezt vagy azt kiemelni. De mindközül talán a szerelem a legfontosabb.
– Látja, Ön például ezt emelte ki, és igaza is van. A Mester és Margarita valóban rendkívül szerteágazó és gazdag regény, és kinek-kinek más a fontos belőle, ami attól is függ, mikor olvasta. Aki még ’89 előtt, annak fontos volt a diktatúratéma, de ma már lehet, hogy mást emelne ki. De tény: a szerelem számomra is nagyon fontos a regényből. A Mester a bolondok házában van, ahová önként vonult be, hogy ezzel megóvja szerelmét és a készülő regényét a rendszer rájuk leselkedő veszélyeitől. A férfi itt kezd el meséli egy nőről, akivel véletlenül ismerkedett meg, akivel egyetlen pillanat alatt egymásba szerettek. Amíg a férfi mesél, megtudjuk, hogy Margita reményét vesztve égen-földön keresi. Amikor megjelenik Woland, a nő számára világossá válik, csak ez az ördögi alak fogja neki visszaadni a férfit, csak így mentheti meg a Mestert és a zseniális regényt.
Hogyan lehet a regény összetettségét élvezetesen felmutatni egy színházi előadásban?
– Bulgakov mély és filozofikus szövegét a dramaturgiai leleményesség és a szenzációs humor teszi szórakoztatóvá. Mi is kibontottuk a nevezetes jelenetet, amikor a két író, Berlioz és Hontalan a rekkenő nyári hőségben próbálják a szomjukat oltani. Hideg sör vagy ásványvíz helyett meleg kajszibarackszörppel kell beérniük. Ez már önmagában is abszurd. De ezt tetézi Bulgakov: a szörptől ugyanis csuklani kezdenek, így vágnak bele egy mély beszélgetésbe Jézusról, vagyis az élet értelméről. Isten létezését vitatják, és közben nem tudják abbahagyni a csuklást. Tiszta Monty Python! Közben pedig van egy démoni, ördöngős hangulata is a történetnek, amitől éppen olyan elveszettnek érezzük magunkat, mint a Félelem és reszketés Las Vegasban című Terry Gilliam-film hősei. De ott van az a meglepő statisztikai adat is, miszerint a regényben minden tizenötödik oldalon felbukkan egy meztelen nő. Tisztára Fellini!
A humor mellett a fantasztikum a bulgakovi világ másik jellemzője…
– A regényt olvasva könnyedén váltunk idősíkot, helyszínt, gond nélkül repülünk képzeletünkben Margaritával Moszkva felett Woland kísérteties báljára. Számunkra az volt a kihívás, hogy ezt a szabad átjárást időn és téren, a váltásokat a valóság és az irreális között, hogy érhetjük el a színpadon. Arra ügyeltünk, hogy a trükkök, a meglepő megoldások ne öncélúak legyenek, hanem szervesen szolgálják az előadás világát.
Kornya István
(2021. október 12.)
