Kihasználva a múlt héten átadott új hajóállomást, a következő évadot és a Nemzeti társulatának leendő új tagjait bemutató sajtótájékoztatót a Dunán tartottuk. A sétahajó 11 órakor futott ki a MÜPA - Nemzeti Színház kikötőből, fedélzetén Vidnyánszky Attila, a Nemzeti főigazgatója, Bozsik Yvette, Dér András, Kiss Csaba, Sardar Tagirovsky rendezők, Zalán Tibor költő, Udvaros Dorottya és Schnell Ádám színművész, valamint a Nemzeti társulatának új tagjai. A legfontosabb információ: tizenegy saját bemutatót tervezünk a jövő évadban. Folytatjuk a legjobb vidéki előadásokat bemutató sorozatunkat, az együttműködést a színházakkal, és természetesen a Madách Nemzetközi Színházi Találkozót is. A sajtótájékoztató is az idei MITEM összefoglalásával kezdődött, majd sorra vettük a bemutatókat.
A Nemzeti Színház 11 bemutatóval készül a 2017/18-as évadra, ebből négy a nagyszínpadon, hét pedig a stúdiószínpadon kerül színre.
A Nemzetiben a jövő évadban rendezni fog Silviu Purcarete (Cseresznyéskert), Bozsik Yvette (Pogánytánc), Zsótér Sándor (A gömbfejűek és a csúcsfejűek), Csiszár Imre (Az ügynök halála), Kiss Csaba (Házasság Palermóban), Dér András (Szent szörnyetegek), Sardar Tagirovsky (Figaro házassága) és ifj. Vidnyánszky Attila (Woyzeck) is. Vidnyánszky Attila az Egri csillagokat, az Úri murit és a Bánk bánt viszi színre.
A Nemzeti Színház társulati tagja lesz a következő évadtól a Kaposvári Egyetem frissen végzett hallgatói közül Ács Eszter, Barta Ágnes, Katona Kinga, Berettyán Nándor, Berettyán Sándor és Bordás Roland valamint a színházban az elmúlt években vendégként több szerepet is játszó Rubold Ödön.
A Nemzeti Színház a következő évadban #nemzetiadiakokert címmel programot indít: négy előadást, a János vitézt, a Csongor és Tündét, a Tóth Ilonkát és a Fekete ég - A fehér felhő című darabokat diákcsoportok (és kísérőtanáraik) számára ingyenesen látogathatóvá teszi. Meggyőződésünk, hogy azokat az előadásokat, amelyek a magyar irodalom és magyar történelem legszebb műveit és sorsfordító pillanatait idézik fel, a lehető legtöbb diák számára elérhetővé kell tennünk.
Ezeket az előadásokat az elmúlt években telt házakkal játszotta a Nemzeti Színház: a János vitéz eddig 56 alkalommal került színre és 32.803 néző látta. A Csongor és Tündét 23 alkalommal játszottuk, 12.112 néző előtt, a Tóth Ilonka 2016. október 25-i bemutatója óta 17 alkalommal került színre (egyszer Münchenben, egyszer pedig Kolozsvárott is), 9009 néző előtt. A Fekete ég - A fehér felhő című, az I. világháború magyar áldozatait megidéző előadásunkat pedig 21 alkalommal játszottuk, 12.203 néző számára.
A #nemzetiadiakokert programban szereplő négy előadást az iskolai csoportok ősztől ingyen nézhetik meg, a Nemzeti Színház Andrássy út 28. alatti jegyirodájában személyesen vagy a jegy@nemzetiszinhaz.hu címre küldött e-mailben jelezve, hogy melyik előadásra, hány jegyet kérnek. A János vitéz és a Csongor és Tünde előadásokra őszre előjegyzést kért diákcsoportok számára természetesen biztosítjuk az elsőbbséget a jegyfoglalások során.
A Nemzeti Színház a 2017/18-as évadára a mai naptól megkezdte a bérletek árusítását.
A TERVEZETT BEMUTATÓK
Katona József
BÁNK BÁN
Rendező: Vidnyánszky Attila
Gobbi Hilda Színpad
Bemutató: 2017. szeptember 21.
Bánk bánnak, Katona József hősének „mindössze” annyi volt a vétke – s azért lett „végsemmiség az ítélete” – mert „hitveséhez és gyermekihez” kötő tündéri láncaitól szabadulva próbált megfelelni politikusi kötelességének. Nem a morál, nem a jog, hanem a szeretet törvényével szegült szembe. Ebben a szükségszerűen kudarcba fulladó vállalkozásban látta meg Katona a világa rendjéért lelki javairól lemondani kényszerülő modern ember tragédiáját – írja Kulin Ferenc irodalomtörténész a Bánk bánról, amely a Csongor és Tünde, valamint Az ember tragédiája mellett a magyar drámairodalom klasszikus alapműve.
– A Bánk bán zseniális alkotás, a leginkább színpadra írt mű az említett klasszikusaink közül. Ahogyan Shakespeare, Katona sem filozofál. A nézőből együttérzést, azonosulást, szeretetet, megvetést és gyűlöletet kiváltó szereplők sokaságát vonultatja fel. Ma is érvényes, magával ragadó, zsigerileg átélhető, végsőkig fesztett konfliktusokból építetti fel a drámai kompozíciót – mondja Vidnyánszky Attila rendező. – Katona nagyon személyessé tudta tenni mindazt, ahogyan az egyes ember a történelemben cselekszik vagy sodródik, ahogyan változtatni akar, és ahogyan ez a történelem, a sors a maga igazságát képviselő embert felőröli, megsemmisíti, de fel is emelheti. A bennünket, magyarokat máig foglalkoztató és gyötrő legfontosabb kérdéseket Katona sorra felveti: évezredes Kelet és Nyugat közé szorultságunkat, köztes létünk életérzését, történelmi konfliktusaink örök ismétlődését, meg nem értettségünket és kibékíthetetlenségünket a világgal. Ám mindezt nem didaktikusan, nem történetfilozófia magasságokba emelve teszi, hanem a szerelem, a csábítás, a házasság, a hazaszeretet, a hatalom, a politika megannyi szálából szövi megrendítő történetté. Természetesen úgy, hogy a főhős, Bánk bán életigazságának a drámája és katarzisa áll mindennek a középpontjában. Katona műve lehetőséget ad arra, hogy ebből a személyes nézőpontból vizsgálhassuk a drámában felvetett örök emberi kérdéseket és sajátosan magyar viszonyunkat a világhoz.
Vidnyánszky Attila a Bánk bán drámai és operai változatát is megrendezte már. Katona művét 2002-ben állította színre a Nemzeti Színházban, és zenetörténeti jelentőségű esemény volt az Erkel-opera ős változatának megrendezése 2008-ban a debreceni Csokonai Színházban. 2017 őszén a Bánk bán prózai verziójának Nemzeti Színház-beli bemutatójával párhuzamosan kerül színre Vidnyánszky Attila új rendezésében az Erkel Színházban az opera is.
Katona József a dráma ősváltozatát 1814-ben kezdte írni, nyomtatásban 1820-ban Kecskeméten jelent meg, az ősbemutató – amelyet Katona már nem élhetett meg – 1833-ban Kassán volt, Melinda szerepét Déryné alakította. Pesten 1834-ben mutatták be, a Nemzetiben először 1839-ben adták. 1848. március 15-én a díszelőadás a Bánk bán volt. A forradalmat követő elnyomás évei után, 1858-tól vált a mű a Nemzeti és más színházak repertoárjának népszerű és kötelező darabjává.
Főbb szereplők:
Udvaros Dorottya, Mátray László m.v., Söptei Andrea, Farkas Dénes, Horváth Lajos Ottó, Cserhalmi György m.v., Ács Eszter, Varga József, Rácz József, Tóth László, Olt Tamás
***
Arthur Miller
AZ ÜGYNÖK HALÁLA
Rendező: Csiszár Imre
Gobbi Hilda Színpad
Bemutató: 2017. október 1.
„Ma kifizettem a ház utolsó részletét. De az a ház már nem lehet az otthonunk. Szabadok vagyunk, függetlenek.” /Linda/
Arthur Miller amerikai drámaíró és esszéista. Elsősorban Az ügynök halála és a Salemi boszorkányok című színdarabjai tették ismertté. Millert manapság világszerte úgy tekintik, mint a 20. század legjobb színdarabíróinak egyikét. Az ügynök halála talán az író legismertebb drámája. Az 1949-ben írt alkotásért megkapta a Pulitzer-díjat és a Tony-díjat.
A hatvanas éveiben járó utazó üzletkötő, Willy Loman már harmincöt éve dolgozik ugyanannak a cégnek. Két fia van, családját szereti, felesége, Linda is szeretettel viszonyul hozzá. Ám Willynek már nem megy jól az üzletkötés, fizetése teljes mértékben a létrejött üzletek számától függ, s ezekből egyre kevesebb van. Fiait ezért az önálló élet felé terelné, hiszen egyikük főleg nők elcsábításával tölti az idejét, a másik pedig egyik állásból a másikba vetődik, de kleptomániája miatt sehol sem képes megmaradni. Anyagi nehézségei következtében megingó önbecsülése miatt, Willy titokban öngyilkosságra készül. Közben Linda meggyőzi őt arról, hogy egyenesen a főnökét keresse fel, és a korára, valamint a cégnél eltöltött munkaéveire tekintettel stabil irodai elhelyezést kérjen tőle állandó fizetéssel. A főnök azonban nem hogy előléptetné, de elbocsájtja az idősödő férfit. A kölcsönös vádaskodás a fiúkkal elkerülhetetlen.
S habár egy családi vacsora során a kibékülés megtörténik, az amerikai álom szertefoszlani látszik: a tragikus sorsnak már nem lehet más utat szabni.
Willy Loman temetésén csak a család van jelen. Végül Linda egyedül marad férje sírjánál, s nem érti, hogy az miért tette ezt magával, pont most, amikor már a házat is kifizették. Az asszony zokogva mondja: „Szabadok vagyunk… Szabadok!”
A darabot társadalomkritikai éle a II. világháborút követő években tette népszerűvé. A családi konfliktuson, a szereplők karakterén keresztül egy olyan világra nyílik rálátásunk, amiben a nagyzási hóbort mögött értelmetlenség, kegyetlenség, öncélú érzékiség és beteges kényszercselekvés húzódik meg. Míg a hidegháború alatt a darab magyarországi bemutatóit politikai célok motiválták, a rendszerváltozást követő időszakban a darabban leírt viszonyok idehaza is élményszerű tartalomra tettek szert. Ekképpen az eredeti társadalomkritika egyetemes jelentősége is jobban megragadható.
Főbb szereplők:
Blaskó Péter, Bánsági Ildikó, Bodrogi Gyula, Nagy Márk e.h., Mátyássy Bence, Szarvas József, Tóth Auguszta, Fehér Tibor, Schnell Ádám
***
Pierre Beaumarchais
EGY ŐRÜLT NAP AVAGY FIGARO HÁZASSÁGA
Rendező: Sardar Tagirovsky
Nagyszínpad
Bemutató: 2017. november 10.
„Ó, asszony! Asszony! Asszony! Gyönge és csalfa teremtés! (...)”
„Mivel ön nagy úr, lángésznek is képzeli magát?! Nemesség, gazdagság, rang, állás elbízottá teszi! De mondja, mit tett ön ennyi előnyért? Kegyeskedett születni, semmi egyebet. Amíg én – elveszve a tömeg homályában - csak hogy megéljek, több tudományt és számítást voltam kénytelen szerezni és alkalmazni, mint amennyivel Spanyolhont száz év óta kormányozzák. És ön velem akar mérkőzni?”
(Figaro; V. 3, Ford.: Paulay Ede)
Már az író sorsa is legalább annyira szövevényes, mint híres drámájának története.
Beaumarchais apja órásmester volt, aki fiát is e hivatás felé terelgette. Viszont az ifjú a muzsikáláshoz is kitűnően értett és ezzel, illetve házassága révén bejutott a francia királyi udvarba, ahol XV. Lajos leányainak zenetanítója lett. Az udvarban szerzett befolyás és információk ügyes felhasználásával nemesi címet, udvari hivatalokat és jelentékeny vagyont szerzett.
Gyanús pénzügyi akciói miatt azonban börtönbe zárták. Amikor 1774-ben kiszabadult, megírta híres emlékiratait, benne a perével, és a hozzá kapcsolódó összes korrupciós üggyel. Ez óriási sikert hozott számára, mire a király megkegyelmezett neki.
Első nagy sikerű drámája A sevillai borbély, de ezt felülmúlta az 1778-ban bemutatott Figaro házassága, melynek rokokó-kori története az általunk jól ismert és kedvelt bukolikus ízeket idézi fel.
Forróság, temperamentum, szenvedély – Spanyolország. A kastély, a földek, a legfőbb tisztségek, a környék szép lányai mind Almaviva gróf birtokában vannak. Figaro, a gróf közvetlen alárendeltje és barátja – legalábbis eddig a napig, éppen ma készül a grófné szemrevaló komornáját, Suzanne-t feleségül venni. Úgy tűnik, minden és mindenki Figaro és Suzanne házassága ellen fordul: a szoknyavadász gróf; Bazil, a pénzsóvár énektanár; a házasságmániás vénlány, Marcellina, de még Antonio, a gróf dinnyéit nevelgető iszákos kertész is. Figaro nem hagyja magát; a fokozódó bonyodalomba még a boldogtalan grófné is beavatkozik, hogy a két szerelmes végre egymáséi lehessen, ő pedig hites urát, a grófot megkaphassa – legalább egy kis időre. Bújócska, tárgyalás, esküvő. Ajtók csapódnak, nők sikoltoznak, ablakokból emberek potyognak ki, fiút női ruhába bújtatnak. Ám a végén mindenre fény derül.
Beaumarchais híres darabja kipellengérezi az üresfejű, léha arisztokráciát. Komédiái, szellemi előjátékát jelentik a királyság megdöntésének, ám ez még csak a fondorlatos elegancia forradalma. Szerb Antalt idézve: „Beaumarchais – és vele a francia forradalom egyik oldala – negatív módon bár, de olyan szorosan hozzátartozik az ancien régime-hez, mint inas a gazdájához.”
Főbb szereplők:
Szűcs Nelli, Schnell Ádám, Kristán Attila, Söptei Andrea, Szarvas József, Tóth László, Rácz József, Barta Ágnes, Katona Kinga, Berettyán Nándor, Bordás Roland, Szabó Sebestyén László
***
Carlo Goldoni
Házasság Palermóban
Rendező: Kiss Csaba
Gobbi Hilda Színpad
Bemutató: 2017. november 18.
Hajszás évad volt az 1749/50 –es Goldoni számára. Fogadásból 16 három felvonásos darabot írt a velencei Sant’ Angelo Színház számára, köztük olyan remekműveket, mint A kávéház, A komédiaszínház vagy A hazug. E sűrű év termése volt a Régiséggyűjtő családja is (La famiglia dell’antiquario), amelyet a karneváli szezonban mutattak be. A történet ugyanolyan egyszerű, mondhatni semmiség, mint a Goldoni daraboké általában: egy eltört legyező, egy sült tök, egy félreértett kávé – és máris indul a civódások, féltékenykedések megállíthatatlan körtánca. A komikus helyzet Goldoni számára csak kiindulópont, a vígjáték igazi forrása: a jellem.
Esküvő másnapja Palermóban. Új asszony érkezett az előkelő, ámde csontszegény Terrazzani házhoz, az aranyos Doralice. És vele együtt beköszöntött a jólét. A lány apja, a gazdag Pantalone 20 ezer aranyat adott hozományul. De a pénzt pillanatok alatt elnyeli az após régiséggyűjtő szenvedélye, és az anyós ékszerek és ruhák utáni olthatatlan szomjúsága. A lánynak, és jámbor, szerelmetes férjének, Giacintonak semmi nem jut. Még egy rendesebb ruhára való sem. És elindul a háború – a meny függetlenségi harca az örömszülők ellen. A családi hierarchia átrendezése.
Goldoni vígjátékaiban többnyire a szerelem, a nő meghódítása vagy visszaszerzése a tét. Suhancok és aggastyánok, urak és szolgák feszülnek egymásnak vágytól hevülten. A Régiséggyűjtő családja kivétel. Itt három nő között zajlik a főkonfliktus, a férfiak szerelmi és egyéb ténykedései csupán szerény kísérő-akkordok a három fúria egyre kíméletlenebb háborújában. Anzelmo, az após az antikvitásba menekül, az egyiptomi halotti kultusz műtárgyait gyűjti menye apadó vagyonából. A fiatal férj pedig bekerül anyja és felesége közé fájdalmas ütközőnek. A józan Pantalone hiába próbál békét szerezni, bölcsessége lepereg a hevült asszonyokról. De Goldoni még ezen a lendületes családi perpatvaron is csavar egyet – harcba küldi sértett önérzetével és ördögi természetével a galambnevű Colombinát, minden szobalányok gyöngyét. A férfiakat felőröli a női presztizsharc, egyedül Brighella, a szélhámos virul benne – egy orgazda élelmessége és a szicíliai gavallérok grandezzája keveredik kétes figurájában.
Goldoni a fancsali hepiendek nagymestere – túlságosan ismeri az életet ahhoz, hogy higgyen a végső kibékülésben. A darabzáró csend a Házasság Palermóban végén is csupán pillanatnyi szusszanás az újabb csetepaté előtt.
A darabot Magyarországon kőszínházban még nem játszották.
Főbb szereplők:
Bánsági Ildikó, Blaskó Péter, Tompos Kátya, Györgyi Anna m.v., Bodrogi Gyula, Bakos-Kiss Gábor, Farkas Dénes
***
Móricz Zsigmond
ÚRI MURI
Rendező: Vidnyánszky Attila
Nagyszínpad
Bemutató: 2017. december 15. vagy 22.
Por és forróság. Egy alföldi kisváros. Magyarország 1896-ban, a millennium évében. Az egyik helyi birtokos, Szakhmáry Zoltán nem a régi módon akarja földjeit művelni, hanem új, modern módszerekkel próbálja gazdaságát felvirágoztatni. Változatni akar azon, ami – úgy tűnik –, változtathatatlan. Sikerülhet ez? Ki segíti, ki támogatja ebben? Ki gátolja, ki húzza vissza? Társakra találhat a feleségében, szeretőjében, a birtokos társaiban? Hogyan emészti fel tenni akarását a meg nem értés? Vagy törvényszerű, hogy a duhaj úri muri tragédiába torkollik?
Móricz Zsigmond ezeket a kérdéseket járja körül 1927-ben megjelent regényében, az Úri muriban. Ezek a kérdések foglalkoztatják Vidnyánszky Attila rendezőt is, aki nem először gyürkőzik neki a regény színpadra vitelének.
– Az a lenyűgöző Móriczban, hogy nemcsak sötét diagnózist adott regényeiben, novelláiban, riportjaiban arról a társadalomról, amelyet jól ismert, nemcsak pontos és világos mondatokkal ostoroz keményen, hanem átizzik rajta valami végtelen szeretet és hit is. A „bikákat” – Csörgheő Csulit meg Borbírót, és mind a többi változtatni nem akaró, maradi, durva, mulatozó, duhaj gazdát is éppúgy szereti, mint hősét, a modern eszméket megvalósítani akaró Szakhmáry Zoltánt, és a vergődő nőket, a feleséget, a szeretőt, meg a kis zsidó zenetanárt, Wagnert vagy a kubikusokat és a cigányokat.
– Móricz azt kérdezi: miért nem sikerül másként élnünk? Kérdez és válaszokat kutat örökös kudarcaink okaira. Úgy moralizál és tesz társadalmi kérdésekben határozott kijelentéseket, hogy abban benne van a szerelem, a család, a természet is – az élet teljessége. Ettől elviselhető, sőt igaz és átélhető az, hogy Móricz nagyon akart valamit: megmondani és megmutatni, hogy mi volna a jó, a helyes. Ez volt a programja, a küldetése. Ezért írta az Úri murit is. És ebből építkezik majd a mi saját Úri murink – mondja a rendező.
Móricz Zsigmond a feleségének, Simonyi Mária színésznőnek írta színpadra a nagy sikerű regényét, számára írta meg a női főszerepet, Rhédey Esztert. A Vígszínház szerelmi sztorit csináltatott az amúgy is gyenge színpadi változatból 1928-ban. Móricz kiherélte a regényt, hogy a polgári közönség számára is elfogadható színdarabbá tegye. Több verziót is készített, de az alapmű zseniális, erős dialógusokra épülő konstrukciójához egyik sem ér fel. A Nemzeti Színház előadása a remekmű-regény alapján készül.
Főbb szereplők:
Trill Zsolt, Szűcs Nelli, Cserhalmi György m.v., Horváth Lajos Ottó, Szarvas József, Schnell Ádám, Kristán Attila, Tóth László, Varga József, Olt Tamás, Szabó Sebestyén László, Berettyán Nándor, Barta Ágnes, Bordás Roland
***
Jean Cocteau
SZENT SZÖRNYETEGEK
Rendező: Dér András
Gobbi Hilda Színpad
Bemutató: 2018. december 16.
„Fele homályban, fele fényben: ilyenek a bolygók. A fél világ pihen, a fél világ munkálkodik. De a szendergő feléből titokzatos erő sugárzik.” (Jean Cocteau)
Ha lehet azt mondani, hogy léteznek olyan művészek, akik az egyes művészeti ágak által behatárolhatatlanok, akkor a francia Jean Cocteau mindenképpen ilyen volt. Magának a művészeti kifejezésnek volt ő az egyik legfontosabb meghatározója abban a szellemiségében mérhetetlenül gazdag korban, amit a huszadik század első négy évtizede jelentett. Író, költő, színész, festő, filmrendező, játékos kedvű és bohém polihisztor, akit a különlegességre fogékony lélek jellemzett leginkább.
A szent szörnyetegek című darabot Cocteau a második világháború nyomasztó légkörében írta, a magyarországi ősbemutató a Nemzeti Színház Kamaraszínházában történt, 1945. október 4-én. A rendező Ráday Imre volt, Esther szerepében Bajor Gizit láthatta a közönség. Azóta ezt a finoman rajzolt lélektani drámát már jó néhányszor láthatta a közönség, az ország különböző színházaiban.
Már a cím is utal valami furcsa kettősségre: a színészek hétköznapi létezésére, ugyanakkor végtelenül összetett érzelmi életére. Vagyis, a színházi miliő kitárja kapuit, és megmutatja, mi is rejlik a háttérben, illetve a művészek tudatalattijában.
Szerelem, gyűlölet, ambíció, féltékenység - ősidők óta ezek az archetipikus érzelmek mozgatják az emberi kapcsolatokat, így a francia író történetét is, ami azért nem csupán egy szerelmi háromszögről szól, mert a szereplők között lebegő művészi világ elemeli azt valami „szent magasságba”. Ami a finom, árnyalt lélekrajzon túl különösen érdekessé teszi ezt az alapfokon olyannyira ismerős történetet – nagyszülő korba ért középkorú házaspár, fiatal, becsvágyó szerető – az az, hogy a megcsalás, szerelem, féltékenység megszokott körtánca ezúttal a színpad reflektorfényben fürdő világának árnyékában, a kulisszák mögött játszódik.
Esther, a bulvárszínház megbecsült, köztiszteletnek örvendő sztárja, felvértezve művészete, de főként embersége összes erényével, késhegyig menő, ugyanakkor színpompás és bölcs cocteau-i szellemességgel átitatott harcot vív férje visszahódításáért a mindenre elszánt, szemtelenül ifjú Liane-nal, akinél nem tudni, mennyit nyom a latba a tiszta érzelem, és mennyit a híres színész által pályára állítható siker reménye.
Főbb szereplők:
Nagy-Kálózy Eszter, Rátóti Zoltán, Ács Eszter, Tóth Auguszta, Nagy Mari, Mátyássy Bence
***
Brian Friel
POGÁNYTÁNC
Rendező: Bozsik Yvette
Gobbi Hilda Színpad
Bemutató: 2018. február 17.
Michael Mundy kisfiúként egy Donegal megyei kis ír falu melletti tanyán él édesanyjával és a nagynénikkel. Ő, mint narrátor vezet minket időn és téren át a darabban. Egy befelé forduló, álmodozó gyermek, élénk képzeletvilággal. Aratás ideje van 1936 nyarán. Az öt Mundy nővér hősiesen küzd a megélhetésért. Az életükben „jelenlévő” két férfi közül az egyik Jack bácsi, aki 25 évig élt Afrikában, és maláriásan és amnéziásan meghalni tért haza; a másik a nagyritkán felbukkanó apa, Gerry. A középpontban egy rádió, amely olykor őrült pogány táncra készteti az öt nőt. Brian Friel egy családi drámán keresztül az emberi természetről fest sokszínű képet.
A pár éve elhunyt ír drámaíró 1929-ben született Észak-Írországban. A felosztott Írország, a magány és a család művei legfőbb témája. A világhírt 1964-ben Philadelphia, Here I Come! című darabja hozza el számára. 1980-ban egy meghatározó kulturális és politikai vállalkozás, a Field Day Theatre Company társalapítója lesz. Egyik leghíresebb műve a Pogánytánc (Dancing at Lughnasa), amely 1990-ben íródott és számos elismerést kapott. Meryl Streep főszereplésével legendás film is készült belőle. Magyarországon korábban a Katona József Színház és a Szolnoki Szigligeti Színház vitte színre.
Bozsik Yvette koreográfus számára e mű megrendezése kihívás a naturalista és az absztrakt színház ütköztetésére, valamint a tánc hiányának, vágyának, a csendből való megzabolázhatatlan kitörésének megjelenítésére.
Főbb szereplők:
Bánsági Ildikó, Nagy-Kálózy Eszter, Nagy Mari, Tóth Auguszta, Tompos Kátya, Fehér Tibor, Rátóti Zoltán, Bakos-Kiss Gábor valamint közreműködik a Bozsik Yvette Társulat
***
Anton Pavlovics Csehov
CSERESZNYÉSKERT
Rendező: Silviu Purcărete
Nagyszínpad
Bemutató: 2018. február 23.
„Kedves, gyöngéden szeretett, gyönyörű kertem!... Életem, fiatalságom, boldogságom, Isten áldjon!... Isten veled!” /Ljubov Andrejevna/
Sic transit gloria mundi, vagyis: így múlik el a világ dicsősége, mondhatnánk, hisz ki ne érezne szomorúságot, amikor régi, belakott terekből egyszerre emlék lesz, mert az idő felszámol minden emberi léptéket, és lebontja azt, ami már nem fenntartható. Nyilván Csehovnak is lehetett része ilyen élményben, hisz kereskedő apja elárverezte a házukat, amit olcsón egy barátja vett meg.
Ez ihlethette a Cseresznyéskert című drámájának ötletét is, mely egyben utolsó darabja. A művet először 1904-ben mutatta be a moszkvai Művész Színház. Magyarországi ősbemutatója húsz évvel később, 1924 szeptemberében volt a Vígszínházban, a szöveget Tóth Árpád fordította.
A cseresznyéskert, mint családi birtok az a helyszín, ahová Ljubov Andrejevna Ranyevszkaja, földbirtokosnő Párizsból megérkezik, és szembesül gyermekkora romjaival. A birtok lakói ugyan még élik reményteli életüket, de az álmok szétfoszlani látszanak, a cseresznyéskertre a felszámolás vár.
Csehov ebben a tragikomédiában egyszerre sűríti magába a múlt század elején kiütköző dekadens élethangulatot és Oroszország – mivel a cseresznyéskert, mint szimbólum tekinthető a korabeli ország szimbólumának (erre utalás is történik) – jövőképét. A pénz szerepe fel, míg az emberi kapcsolatok szerepe leértékelődik. Úr és paraszt viszonya definiálhatatlanná válik. Sarlotta kereken kimondja, nem érti, miért él ezen a világon. Lopahin komikus figura, akinek elképzelései azért ütköznek Ljubov Andrejevna terveibe, mert azt hiszi, pénzzel megoldható minden probléma. Trofimov, a közel harmincéves diák szintén tragikomikus, pedig a műveltség szikrája egyedül benne fedezhető fel.
Családi ebédek, estélyek, a ház népe között szövődő érdekkapcsolatok, szerelmek, mindezek még az élet látszatát keltik, ám a cseresznyéskert lassan kiszárad, az ősz elviszi az utolsó lombokat is a fákról. A birtokot elárverezik, új gazdára lel, aki nem más, mint Lopahin, a kereskedő, a család barátja. A család tagjainak sorsa külön-külön utakra terelődik, miután elhagyják az ősi birtokot.
A darab, mint tragikomédia szerepel a drámatörténetben, hisz az emberi értelem hogyan is versenyezhetne egy felsőbb irányítórendszerrel, aminek körforgás a neve? A család esendősége, az egyénenkénti suta próbálkozások, hogy ellenálljanak ennek az erőnek, mégis könnyeddé teszik a történetet – komolyan megmosolyogtatóvá.
„Hadd üljek le még egy percre. Nem tudom, hogy van ez, de azelőtt észre se vettem, milyenek ezek a falak, milyen a mennyezet, most pedig olyan mohó érdeklődéssel, olyan szeretettel nézek mindenre...” /Ljubov Andrejevna/
Főbb szereplők:
Udvaros Dorottya, Trill Zsolt, Blaskó Péter, Szarvas József, Szűcs Nelli, Ács Eszter, Rácz József, Farkas Dénes, Kristán Attila, Szabó Nikolett e.h., Katona Kinga
***
Gárdonyi Géza - Zalán Tibor
EGRI CSILLAGOK
Rendező: Vidnyánszky Attila
Nagyszínpad
Bemutató: 2018. március 9.
Vidnyánszky Attila
Hősökre, példaképekre ma is szüksége van a fiataloknak. A nagy tettek, nagy érzelmek ma is megmozgatják a fantáziájukat. Úgy érzem, fontos, hogy a mindennapokból kiszakadva, a gyorsan változó, bizonytalanságokkal teli, igazodási pontokat nem nyújtó világunkban tiszta történeteket is el tudjunk mesélni.
Gárdonyi regénye igazi nagy történet: szerelemről, hűségről (és árulásokról), bátorságról, hazaszeretetről, hősiességről, a felnőtté válásról...
Nem a regény színpadi adaptációjára készülünk. Egy különleges nézőpontot keresünk, amelyből érvényesen mesélhetjük el a Gárdonyi Géza által megírtakat fiataloknak úgy, hogy azok az érzelmek, tettek és kalandok, amelyek a regényt olyan élvezetessé teszik, mind megjelenjenek. Egy csapat várbeli gyerek szemszögéből látjuk majd a történetet, akik egy biztonságos helyről figyelik az eseményeket (hová a felnőttek zárták őket, nehogy bajuk essen az ostrom során)… Az ő szemükkel látjuk a felnőttek – Bornemissza Gergő, Cecey Éva, Dobó, Jumurdzsák és többiek – történetét. És talán bele is avatkoznak majd történelem folyásába…
Zalán Tibor
Előttem az Egri csillagok ronggyá olvasott kilencedik kiadása, vaskos Móra-könyv 1966-ból, Würtz Ádám színes-fekete rajzaival. Sára lányomé, aki kamaszkorában tizenhétszer (!) olvasta el a regényt. A vászonborító, melyen egy legény, valószínűleg Bornemissza Gergely, a Napba mártja a kardját, a legutóbbi két olvasáskor (ez már az én két bűnöm) félig leszakadva lifeg a viszonylag nagy alakú könyvön. Az oldalak teli olvashatatlan jegyzetfirkákkal, oldal-vonalakkal és bekarikázott szavakkal, részletekkel – egyszóval, az egykor olyannyira megbecsült könyv pocsékká van szétdolgozva általam.
A könyv – melyet elsősorban alapanyagként, és nem sorvezetőként kívánok felhasználni a színpadi műhöz – második olvasásakor tűnik fel egy alcím, rögtön a regény címe alatt, amelynek már rég ki kellett volna ütnie a szememet. EGRI CSILLAGOK – így a cím. Bornemissza Gergely élete – így az alcím. És szembe kell néznünk a közös emlékezet nagy átverésével! Valamennyien, akik egykor és valaha olvastuk a Gárdonyi-könyvet, arra emlékszünk, hogy a regény Eger várának az ostromáról, Dobó, Mekcsey, Bornemissza stb. hősiességéről szól. Pedig nem (csak)! Az öt részből álló könyvnek mindössze az utolsó két fejezete foglalkozik az ostrommal, az első három valójában Bornemissza Gergely gyermekkorát, ifjúságát, Török Bálint-mentő sztambuli kalandját tárgyalja. Mindennek föl kell kerülnie tehát valamilyen formában a színpadra, ami a könyvben fontos és megszólító.
Amit eddig (már) tudok: az Egri csillagok ostroma feltétlenül központi része kell, hogy legyen az adaptációnak, pontosítva, minden történést annak kell magába foglalnia. A fiatalok körében már teljes természetességgel elfogadott (és értett) flashback-technika segítségével könnyűszerrel fel tudom idézni, az ostrom „dramaturgiai szüneteiben” mindenféle erőszakoltság vagy szájbarágás nélkül meg tudom eleveníteni, a múlt eseményeit, úgy Bornemissza Gergely életének fragmentumait, mint a magyar történelem törökkorabeli eseményeit, lásd Buda török elfoglalása, illetve föl tudom villantani a kor jellegzetes és jelentős figuráit Török Bálinttól György barátig, Zrínyi Miklóstól a megözvegyült királynéig.
Nem fog hiányozni – az ostrom „mindennapi” izgalmai mellett az a fajta izgalom sem, mely nem feltétlenül kollektív érzelemnyilvánítást kíván meg a nézőtől. Jumurdzsák és talizmán-gyűrűje vörös (véres) vonalként húzódik végig a történeten. Természetesen a várat eláruló Hegedűs hadnagy a feldolgozásban is elnyeri méltó büntetését, a bitófát. És szándékomban áll a színpadon a hős egri nők mellett a várban lévő, hol ostrom-tanúként, hol abban aktív résztvevőként jelen lévő gyerekeket-fiatalokat is a történet szolgálatába állítani, hogy egy távoli párhuzammal éljek, ők lesznek (voltak, lehettek?) az „egri srácok”.
Kettős cél vezérel (és még sok más egyéb is, e kettőn túl…). Ne csalódjék a színpadi műben az, aki már olvasta a regényt! Aki pedig nem olvasta, kapjon kedvet az elolvasásához!
Főbb szereplők:
Horváth Lajos Ottó, Bodrogi Gyula, Schnell Ádám, Söptei Andrea, Rubold Ödön, Szabó Sebestyén László, Varga József, Barta Ágnes, Berettyán Nándor, Berettyán Sándor, Bordás Roland
***
Georg Büchner
WOYZECK
Rendező: ifj. Vidnyánszky Attila
Gobbi Hilda Színpad
Bemutató: 2018. április 7.
Georg Büchner befejezetlen drámája valós eseményen alapul: 1821-ben, Lipcsében, Johann Christian Woyzeck borbély, több késszúrással megölte barátnőjét. A korabeli közvéleményt évekig lázban tartotta a latolgatás, beszámítható-e vajon Woyzeck, valójában mi vitte őt rá erre a gyilkosságra.
George Büchner mindössze 23 éves volt, amikor 48 filmszerű képben, valós történetek alapján megfogalmazta a kiskatona tragédiáját. Költői vízióiban szinte már expresszionista eszközökkel rajzolja meg a tébolyba és gyilkosságba kergetett szerencsétlen főhős alakját, valamint azt a környezetet, melynek lakói, többek között a szadista Kapitány, a tudományos fantazmagóriákkal bíbelődő Doktor, a nőcsábász Ezreddobos, valamint Marie, a prostituálódó leányanya, egyre mélyebbre kerülnek az őket /is/ mozgató társadalmi rendszerben.
A háborút és az őt körülvevő világot megemészteni nem képes kisember „papírhajó az óceán közepén” – a jelen előadás fő mottója, legalábbis ez. Sorsukra hagyatva, az eszét vesztő hős és az őt övező szűkszavú, lecsupaszított karakterek mind a békétlenséget övező örök szorongás, az ösztönök megborulásának és a szerelem elkorcsosulásának egészét adják ki. Mindazonáltal, a kiút és a megváltás folyamatosan karnyújtásnyira van a főhőstől, ám a tragikus kifejlet pont ebből a közelségből származik: Woyzekre, akár egy megrészegült cirkuszi artistára, egyre jobban hat a gravitáció, míg végül a zuhanás elkerülhetetlenné válik.
A fiatal alkotócsapat Büchner művén keresztül keresi a választ arra, hogy mai „plakátmagányunkban”, kitalált ideák között, képesek vagyunk-e újra felismerni és megélni érzelmeinket és emberségünket. Valamint nagy kérdés az is, vajon melyek azok az ideák, melyek természetünkből fakadóan követendők, és nem egy mesterséges társadalmi folyamat negatív produktumai.
„Vannak alkalmak, melyek, hogy úgy mondjam, túl jelentősek ahhoz, hogy kihasználják őket; akadnak dolgok, melyek semmi máson, egyedül magukon szenvednek hajótörést.” - Franz Kafka
Főbb szereplők:
Nagy Márk e.h., Barta Ágnes, Fehér Tibor, Szabó Sebestyén László, Bordás Roland, Berettyán Sándor, Nagy Balázs e.h., Benedek Dániel e.h., Herczeg Péter e.h., Mészáros Martin e.h.
***
Bertold Brecht
A GÖMBFEJŰEK ÉS A CSÚCSFEJŰEK
Rendező: Zsótér Sándor
Gobbi Hilda Színpad
Bemutató: 2018. május 26.
Egy rémmese
Brecht kevés darabjára hatottak úgy a napi politika változásai, mint A gömbfejűek és a csúcsfejűekre. A darab 1932 és 1936 közötti időszakban keletkezett, amikor Németország előre nem látható módon, és mértékben átváltozott. Brecht megbízást kapott, hogy a berlini Volksbühne számára dolgozza át Shakespeare Szeget szeggel c. darabját. Az 1932 januárjára tervezett bemutatóra nem került sor. Brecht végül az átdolgozás helyett inkább saját darabot írt, amelynek első kézirata már 1932 végén megjelent egy színházi kiadónál, és az un. 1933-as, tovább javított változat nyomdakészen várta, hogy kiadják Brecht Versuche (Kísérletek) című sorozatában, de már nem volt rá mód. A történelem utolérte a szerző felvetette problémát, és a szerzőt is. „Világgá űztek – / S volt rá jó okuk.”
A Reichstag égésének másnapján, 1933. február 28-án Brecht családjával együtt elhagyta Németországot, kofferjében a Gömbfejűek kefelevonatával. A Szeget szeggel-ből megtartotta a kiindulópontot, és néhány motívumot. Shakespeare hercege gyenge uralkodó, aki nem tud úrrá lenni a birodalmában tomboló szabadosságon. Átengedi hatalmát a hite szerint talpig becsületes, aszkéta Angelónak. De Angelo nem aszkéta, és csúnyán visszaél a hatalommal. Aztán a jó herceg visszatér, és mindent jóra fordít. De annak, hogy a rossz, amit jóra kell fordítani, bekövetkezhetett, ő az oka. Gyengesége, gyávasága, az emberismeret hiánya. Brecht Alkirálya sem képes leküzdeni országában a túltermelési válság okozta gondokat. A baj nem erkölcsi. Gazdasági. Alantasabb. Durvább. És durvábbak az emberek, a problémák, a megoldások.
Például az apácának készülő Isabella szerepét nem a volt szerelmes játssza el a kizsarolt randevún, hanem Nanna, a kurva, akinek ugye mit számíthat ez, de aztán végigerőszakolja az összes börtönőr is. A földbérlők nem tudnak bérleti díjat fizetni, lázadoznak. Egy háború jól jönne, de előbb le kellene törni a lázadókat. Az államtanácsos felhívja az Alkirály figyelmét Iberinre, aki sajátos ideológiájával megoldhatná a problémát. Azt hirdeti, hogy Yahoo országában kétféle ember él: csuhok és csihek, vagyis gömb- és csúcsfejűek. És minden baj forrásai a gaz csihek. Az Alkirály, nem túl meggyőző ellenkezés után – mert ő nagyon is tudja, miféle embernek és eszméknek engedi át alattvalóit –, lelép. A piszkos munkát pedig elvégzi Iberin. Mire az emberek rájönnek, hogy a csihüldözéstől nem lesz jobb életük, a lázadást leverik. Az alkirály visszajön, itt-ott kiigazítja Iberin goromba intézkedéseit, pl.: beszünteti a gazdag csih elleni bírósági eljárást. Azok a bérlők, akik azt hitték, hasznot húzhatnak a zavaros helyzetből, még kiszolgáltatottabbak lesznek. Most már jöhet a háború.
A gömbfejűek és a csúcsfejűek nem tartozik a Brecht-kánonhoz. A tandrámák és az emigrációban született „nagy” darabok közti intervallumban született. De az emberi természet ugyanabban a gazdagságában mutatkozik meg, mint valamennyi darabjában. És az indulat, a valódi problémák szenvedélyes néven nevezése, hogy nyíljon már fel a szemünk, lássunk már tovább az orrunknál – az hamisítatlan Brecht.
Főbb szereplők:
Udvaros Dorottya, Farkas Dénes, Kristán Attila, Söptei Andrea, Trokán Nóra m.v., Voith Ági m.v., Mátyássy Bence, Tóth László, Varga József, Herczeg Péter e.h., Mészáros Martin e.h., Nagy Márk e.h.
A műsorváltozás jogát fenntartjuk!
(2017. május 9.)