1995 óta vezette a Gyulai Várszínházat. Vezetése alatt bővült a nyári évad hathetes összművészeti fesztivállá. 1995-től elnökségi tagja volt a Magyar Művészeti Fesztiválok Szövetségének, és alapító elnökségi tagja volt az Erkel Ferenc Társaságnak. Egyik kezdeményezője volt a Szabadtéri Színházak Szövetsége, valamint az Európai Shakespeare-fesztiválok Hálózata létrejöttének.
Társulatom, a beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház számára fontos bázis volt a Gedeon vezette nyári Gyulai Várszínház. Jóskának köszönhetem életem egyik legfontosabb előadásának a megszületését, A szarvassá változott fiút. Az általam vezetett Csokonai Színház és a Nemzeti Színház több előadásának is Gyulán volt a bemutatója. Az ő munkája nélkül nem lett volna sikerünk. Hosszú éveken át láttam, ahogy fáradhatatlanul, akadályt nem ismerve, a betegséggel dacolva szervezett. Járta a világot, és hívta a művészeket, hogy Gyulán előadások, ősbemutatók szülessenek, és a legjobb magyar produkciókat hozta „le” a Várszínházba. A Nemzetközi Shakespeare Fesztivál keretében pedig a világ legizgalmasabb rendezőinek – mint Korsunovas, Purcărete, Nekrošius, Peter Brook – egy-egy előadása került színre, amelyek egyébként a legnagyobb fesztiválok kiemelkedő eseményei. Világszínvonalú kínálatot hozott Gyulára, ám a hazai (vagy inkább: fővárosi) színházi elit szűkkeblű volt ennek méltánylásában. Nem fogadtatott be oda, ahová teljesítménye révén tartozott.
Jóska hitt abban, amit csinált. Hitt az értékekben, a művészetben és a művészekben. És volt tehetsége, ereje és kitartása, hogy megvalósítsa elképzeléseit. A magyar művészeti élet egy „érdemes Kossuth-díjassal” lett szegényebb.
Vidnyánszky Attila
(2017. január 12.)
