Hosszú perceken át tartó vastapssal jutalmazta a zentai közönség pénteken este a Zentai Magyar Kamaraszínházban a budapesti Nemzeti Színház ajándék előadását, a Tamási Áron műve nyomán készült Vitéz lélek című produkciót, amelyet nemcsak a zsúfolásig megtelt színházteremben, hanem a kiállítási teremben, kivetítőn is igen sokan tekintettek meg.
Az előadás kezdete előtt Ceglédi Rudolf, Zenta község polgármestere, A. Szabó Magda, a Nemzeti Színház stratégiai igazgatója és Wischer Johann, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, örömüknek adva hangot a Nemzeti Színház vendégjátékának megvalósulása kapcsán, amire – az általuk elmondottak szerint – legutóbb több mint húsz évvel ezelőtt volt példa, és reményüket fejezve ki, hogy a budapesti társulat következő zentai vendégszereplésére nem kell majd újabb húsz évet várni.
A Nemzeti Színház vezérigazgatója, Vidnyánszky Attila által rendezett három felvonásos előadásban, amely sokak szerint az újrakezdés darabja, ugyanis az első világháború után játszódik és a második világháború idején íródott, olyan neves művészekkel találkozhatott a zentai közönség, mint a főhőst, Balla Pétert alakító Trill Zsolt, a Boróka szerepét játszó Barta Ágnes, a Lázár figuráját megformáló Horváth Lajos Ottó, az Ambrus szerepét alakító Mécs Károly, a Nikita figurájába bújt Szélyes Ferenc, a Sárit alakító Nagy Anna, a Panna szerepében látható Tóth Auguszta vagy éppen a Rozálit megformáló Trokán Nóra, akiknek színpadi jelenléte és szerepformálása valósággal lenyűgözte a zentaiakat, akik maradandó élménnyel gazdagodtak a budapesti Nemzeti Színház ajándék előadásának köszönhetően, amellyel az intézmény Zenta első írásos említésének nyolcszázadik évfordulója alkalmából lepte meg a Tisza-parti település színházkedvelő közönségét.
H. A.
Forrás: Vajdaság Ma - Délvidéki Hírportál
A. Szabó Magda, színházunk stratégiai igazgatójának köszöntője:
Tisztelt Igazgató úr, Polgármester Úr, Elnök Úr, kedves Zentaiak!
Ma este a budapesti Nemzeti Színház a félszáz éve elhunyt Tamási Áron üzenetével érkezett Önökhöz. A Vitéz lélek, az összeomlottságból az életet újrakezdő Balla Péter sorsa visszatérő példázat az író életművében. Először az első világháborút követő szétdaraboltatásunk fájdalmában írta vigasz-novellaként a faluközösséggel is harcoló székely legény történetét. Aztán 1940 őszén, a világháború sötét fellegei alatt, a második bécsi döntés villámfényében a Nemzeti Színház bátorítására született ez a színpadi változat. Majd Mezei próféta címmel film is készült, amelyet betiltottak, évtizedeken keresztül várta dobozba zárva, hogy közönség elé kerülhessen.
Az elmúlt években a Vitéz lélekkel bejártuk a Duna-medence magyarlakta vidékeit, s most örömmel jöttünk a zentaiak hívására, 800 éves városuk ünnepére. Tudjuk, hogy 1833-tól Kilényi uram szíves fogadtatása óta vendégegyüttesek és helybeli művészek mindig otthonra találtak a város színjátékra alkalmas termeiben. Így történt ez jó két évtizeddel ezelőtt is, mikor Hajnal Jenő, akkor igazgató úr invitálására a Nemzeti együttese – élén Sinkovits Imrével, Agárdy Gáborral – Sütő András Advent a Hargitán című darabjával a remény és az összetartozás erejét hozta a városba. Amikor az európai vezetés blokádot rendelt Szerbiával szemben, a Nemzeti együttese azt mondta: hivatása a honfitársai összetartozásának szolgálata. Hiszen bármilyen háború is dúl felsőbb érdekek akaratából, az ő dolga a bartóki gondolat jegyében a népek közötti egyetértés és békesség szolgálata. E jelben volt számára természetes az is, hogy anyaszínházában, Budapesten egymást követően vendégeskedtek szerb és horvát társulatok. Abban a Várszínházban, ahol 1790-ben az első magyar mondat színpadon elhangzott Kelemen László társulata jóvoltából.
Kedves Zentaiak!
Jó érzés elmondani, hogy jövetelünket már nem nyomasztja ágyúk zaja. Reménységgel tölt el, hogy bár új fenyegetettségek korát éljük, magyarok és nem magyarok képesek együtt gondolkodni és cselekedni. Mert a Balla Péter álmodta lélekből épülő ház mindannyiunk otthona. Játékával Tamási Áron annyi huszadik századi megpróbáltatás szenvedőjeként is üzeni az új évezred magyarságának és testvér-népeinek: „Nem sírt ásunk, hanem fundamentumot”. Lélekemelő szép estét kívánok Mindannyiuknak. Köszönöm, hogy meghallgattak.
(2016. szeptember 12.)
