Ismét egy kivételes Színházi Találkozó. Az idén, 2016-ban, amikor immár a harmadik MITEM-ről beszélünk, óhatatlanul az első két fesztivál is eszünkbe jut. Hogy is volt akkor? Önkéntelenül és szeretettel viszonyítunk, ahogy a szülők ezt a testvérekkel teszik. Nos, az összehasonlítás jogos, viszont tisztában kell lennünk azzal is, hogy mindhárom találkozó a saját útját járja, még akkor is, ha ugyanaz az eszme köti őket össze: a színház töretlen sikertörténetének eszméje. És büszkén sorolhatnánk itt Európa országainak hozzájárulását fesztiválunk gazdagításához, az alkotásokat, a szerzőket Homérosztól Gombrowicz-ig, Shakespeare-től, Csehovon át Novarináig, azokat a darabokat, előadásokat, melyek korunk kiemelkedő rendezőinek kezében csakúgy egyedivé válnak a színházi eszme egy-egy ékkőnyi darabjaként, mint ahogy Jakutföldön Titusz Andronikusz-története ősi gyökerekre lelhetett. Mert minden színházi valóság a gyökerekig hatol. Szecsuánban ugyanúgy, mint Jindo-ban, a Dél-Koreai köztársaságban. Győződjünk meg róla, ők is a vendégeink lesznek. S ahogy az álruhába öltöztetett hétköznapok újfent színházunk vendégei lesznek, úgy az előadások ünnepi pillanatai is, mindennapjainkat fémjelzik majd. Nincs megkülönböztetés vagy határ azok számára, akik valaha is hittek a képzelet valóságában.
Mert a színház éppen úgy alakítja a világot, ahogy a „valóság” a játékteret formálja. Egy olyan newtoni törvény ez (F=F1), mely fizikai létünk legmélyebb rétegéig hatol. Művészi gondolatra talán nem is lelhetnénk egykönnyen, ha nem vehetnénk alapul a rítus, egy örök szellemi rend ígéretét, mely szerint a világ bármely táján „szereplő” ember életének lényegi pillanatait közvetlenül, csak a színpadon szemlélhetjük. Idáig hatol a színház. S annak, hogy ez milyen mélységeket, magasságokat rejt vagy jelent, itt és most tanúi lehetünk ismét, országokkal, kontinensekkel karöltve, hisz velük gazdagodva tapasztalhatjuk meg saját sokszínűségünk harmóniáját is.
Ennek tudatában, elsősorban saját magyar valóságunkat építve, mások tükrét örömmel vesszük fel, hogy rokonságra leljünk egy olyan színházi világban, mely különböző kultúrákon átszűrődve, az ember lényegi megfogalmazását tűzte ki célul.
Vidnyánszky Attila
Tisztelt Színházrajongók!
Kedves Közönség!
„Az az igazi tanítás, amely megérinti az életet” – tartja egy kínai szólás. A magyar művészeti élet nemcsak világszínvonalú előadásai által képes egyszerre elemelni a valóságtól és a társadalmat foglalkoztató kérdések körén belül tartani közönségét, hanem ugyanilyen izgalmas, különleges közegként – és erre a MITEM a leghűbb bizonyíték – a művészeti élet szakmai szervezőerejeként, központjaként is pozicionálni tudja önmagát. Büszkék vagyunk arra, hogy – ahogyan a tavalyi MITEM vendégeként egy budapesti interjújában az Oscar-díjas Nagy szépségből ismert Toni Servillo fogalmazott – „itt a színházba járás még mindig egyfajta rítus és szükséglet”. Igen, valóban az. Emellett szerintünk az életszínvonal fokmérője is. Mi magyarok kíváncsi és más kultúrákra nyitott nemzet vagyunk, valljuk, hogy a művészeti élet színvonalát csak úgy lehet magasan tartani, ha időről időre találkozunk a más országokból érkező impulzusokkal, új megoldási módokkal, témákkal, technikákkal, kulturális hagyományokkal és szemlélettel. Ugyanakkor azt is valljuk, hogy a kultúra globalizációjával szemben a hosszú távon szellemi forrásnak tekinthető értékek minden nemzet saját öröklött hagyományaiban rejlenek.
Ezek megismertetése okoz egymás számára borzongatóan felemelő élményt. Különösen izgalmas, amikor az általunk is jól ismert klasszikusok: Csehov, Shakespeare, Homérosz szólalnak meg egy másik nemzet nyelvén. A magyar kormány ezért 2015-ben és 2016-ban is kiemelten, 200 millió forinttal támogatta a Madách Imre Nemzetközi Színházi Fesztivál létrejöttét, amely rendkívül impozáns színházi közeget Budapestre vonzva, és egyre bővülő, kivételes színházi csemegéket kínáló repertoárjával az elmúlt években bebizonyította, hogy Magyarország újra izgalmas és inspiráló hely, valamint a bemutatkozás vágyott helyszíne a világ művészei számára.
Dr. Hoppál Péter
(2016. február 18.)
