Conor McPherson 1971-ben született Dublinban, drámaíró és rendező, számtalan díjat nyert, az egyik legjelentősebb kortárs drámaíró.
A gát 1997-ben született, a Royal Courton mutatták be, majd a West End és a Broadway következett. Megkapta az év legjobb drámája díjat. 2000-ben a Royal National Theatre London megszavaztatta a 20. század legjobb drámáit, és A gát a 40. helyen végzett, együtt O’Neill Eljő a jeges, Miller Pillantás a hídról és Beckett A játszma vége című drámáival.
Két drámáját játszották eddig magyarul, mindkettőt Upor László fordította: Tengeren – Bárka Színház, rendezte: Göttinger Pál, A gát – Székesfehérvár, rendezte: Szűcs Gábor / Csíkszereda, rendezte: Andreea Vulpe
A helyszín egy világvégi ír kocsma. Itt találkozgat esténként három magányos férfi: Brendan, a harmincvalahány éves kocsmatulaj, Jack, a hatvan körüli autószerelő és a negyvenes Jim, aki Jacknek segít a garázsban. Hírlik, hogy a régi ismerős, Finbar érkezik egy fiatal nővel, akinek állítólag eladta közelben lévő házát. Finbar is errefelé lakott valaha, de már rég beköltözött a közeli kisvárosba, panziója és családja van, szóval a három „ittmaradthoz” képest karriert csinált. Érkeznek is, és sörrel, whiskyvel, ír tündérmesékkel és rémtörténetekkel elkezdődik az este. Tulajdonképpen ennyi a „sztori”: komótos beszélgetés és ivás közben észrevétlen belecsúsznak egy olyan hangulatba, amelyben mindenkiből kiszakad egy-egy furcsa és titokzatos történet, és maguk sem veszik észre, de életük egy fontos estéjét töltik itt együtt, amikor mindenkiről kiderül, mennyire vágyja a szeretetet, és közben az is kiderül, talán maguk sem hitték volna, de képesek is ezt a szeretetet nyújtani a másiknak. Talán mert egy kíváncsi, szép, szabad és törtszívű nő lépett közéjük néhány órára. Késő van, elköszönnek, minden megy tovább, ahogy eddig, és tudhatjuk, semmi nem úgy megy immár.
Nekem való, kicsi, finom darab. Kívül: aligtörténés, belül: mindentörténés. Módot ad arra a molyolós, piszmogós, aprólékos műhelymunkára, amiben kiderülhet, hogy átlagos emberek, Akárkik sorsa ugyanannyi titkot és mélységet hordoz, mint a közismert hősöké. McPherson azt tudja, amit a hozzám közelálló legjelentősebb drámaírók, Csehov, Pinter, Fosse… tudnak: derűvel és fájdalommal pontosan fogalmaz az emberi kapcsolatokról, magányról, szeretetvágyról. A színpadon számomra a lényeg nem a cselekvés, hanem a történés. A cél nem a titok megfejtése, hanem annak felmutatása.
Másfél órája köszöntünk el, én még a villamoson, és már hív. Nem vállalja. Nem akarta ott, akkor a szemembe mondani, de látta, hogy egy tesze-tosza rendezővel áll szemben, ilyenből volt már neki elég; vagy jobban belegondolt, hogy próbáról-próbára ingázni Kaposvár és Pest között, ez azért nem hiányzik már ebben a korban, különben is, mindjárt születik a kislánya, az mégiscsak fontosabb; vagy nem tetszenek neki a kaposvári partnerek, akik közül végülis csak Sarkadi Jancsit ismeri, ki a fene az a másik három, valami Mészáros Sára meg Kalmár talán, ja és egy fiatal, szinte kezdő, örül, hogy eszébe jut a neve, Váncsa. Jó esetben csak a példányt felejtette a presszóban, ahol találkoztunk, és arra kér, küldjem el neki. Hátha ez, az utóbbi. Talán csak ezért hív.
Gyönyörű. Nem tudom, mikor olvastam ilyen gyönyörű darabot, öregem. Boldogan csinálom. Nem kell ám, semmi rendezői flikk-flakk. Csak tűz kell, amibe belebámulunk. Na, szevasz. A tüzet ne feledd!
Másfél órája adtam oda Szarvas Jóskának A gát példányát. Nem tudok elképzelni olyan színészt, aki a próbatábláról tudja meg, hogy benne van az általam rendezendő előadásban. Igen, ez olyan amatőr izé. Nem baj. Annyira viszont már felvérteződtem, hogy tudhatom, nem fogja elolvasni. Esetleg egy hónap múlva, amikor rácsörgök, és mintegy mellékesen megkérdezem, netalántán elolvastad?. Akkor majd átlapozza, hogy mégis, mekkora a szerepe.
Jóska viszont hív, azonnal, tán még haza sem ért. Ülök a villamoson, jóféle izgalom zakatol bennem, biztatom magamat, jó lesz. Most meg, túl a kaposvári bemutatón, a budapesti premier előtt azt írhatom, jó volt, ajándék a munka Jóskával. Különben a többiekkel is. És valóban, semmi flikk-flakk. Csak az öröm, a derű, a figyelem. Ezt a szeretetcsomagot dobtuk bele mi most a mindenségbe. Ennyivel több most a világ.
Ja, és tűz is van. Kicsi, de tűz. Olyan melegségféle, amire vágyik az ember.
Bérczes László
A kaposvári Csiky Gergely Színház és a budapesti Nemzeti Színház közös produkciója
Az előadás kaposvári bemutatója 2015. október 2-án volt.
Conor McPherson engedélyét a Curtis Brown Group Ltd. (London) és a Hofra Kft. (www.hofra.hu). közvetítette.
(2015. december 22.)
