Felavattuk a Nemzeti Színház új díszfüggönyét

Ünnepélyes keretek között avattuk fel a Nemzeti Színház új nagyszínpadi díszfüggönyét. Az alkotás száznégy kézi hímző munkájának eredményeként született meg, és a magyar kultúra közös emlékezetét, valamint jövőbe mutató erejét jeleníti meg.

Az avatáson Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter köszöntőjében hangsúlyozta: vannak pillanatok, amikor a múlt, a jelen és a jövő egyetlen gesztusban találkozik. A díszfüggöny felgördülése ilyen pillanat. Nem pusztán egy színházi kellék született meg, hanem egy olyan mű, amely a magyar nemzet történetét szövetbe hímzett formában tárja a közönség elé – a közös emlékezet és a közös jövő jelképeként.

Az új díszfüggöny a nemzeti összetartozás szimbóluma is. A rajta megjelenő tizenkét életfa nem csupán díszítőelem: a magyar kultúra és a hit erejét hordozza. Törzseik az ezeréves múltból sarjadnak, lombjaik pedig a Kárpát-medence különböző tájainak mintakincséből bontakoznak ki. A száznégy hímző kéz munkája a Felvidéktől Székelyföldig, a Dunántúltól a Délvidékig összeszőtte a teljes magyarságot.

A mű a hagyomány és az innováció párbeszédéből született. A gépi hímzés technológiai precizitása és a kézi öltések emberi melegsége együtt teremtette meg azt a harmóniát, amely a magyar kultúra egyik alapvető sajátossága: nyitottság az újra, ugyanakkor hűség az értékekhez. Az alkotási folyamatban a mesterséges intelligencia is szerepet kapott – nem az ember helyett, hanem az ember szolgálatában.

A díszfüggöny nem elválaszt, hanem összeköt; nem eltakar, hanem feltár; nem zár, hanem megnyit. Nem vasfüggöny, hanem nemzeti függöny, amely mögött a magyar kultúra ezer szála, az alkotó ember tisztasága és a közösség ereje rejlik. A magyar kultúra határokon átível, és ezt az üzenetet hordozza magában ez az alkotás is.

Az új előfüggönyt Vidnyánszky Attila vezérigazgató felkérésére Kustán Melinda textiltervező iparművész tervezte 2019-ben. A csaknem hét évig tartó alkotói folyamat eredményeként létrejött művet a Nemzeti Színház különleges, ünnepi alkalmak díszéül szánja – olyan eseményekhez, amikor a hagyomány és a színházi ünnep közösségi ereje találkozik.

Vidnyánszky Attila az avatáson úgy fogalmazott: a díszfüggöny „lélekből született, nem hivalkodó, de ha jól megnézi az ember, akkor pompázik; csendes, alázatos, és iszonyú mélységek vannak benne”. Felidézte Németh Antal, a teátrum egykori igazgatójának gondolatát is, amely ma is iránytűként szolgál: a Nemzeti Színház „nyelvében magyar, lelkében nemzeti és minden tekintetben ízig-vérig színház”. Küldetésünk emellett az is, hogy hidakat építsünk: határon túli színházakkal közös produkciók, vendégjátékok, tájelőadások valósulnak meg, és a trianoni döntés nyomán elszakított területek színházait bemutató emlékmű is helyet kapott a teátrum előtt.

Kustán Melinda hangsúlyozta: a díszfüggöny egyszerre jeleníti meg a több évszázados szakmai tudást, a hagyomány megőrzését és az innovatív alkotói szemléletet. Olyan mű született, amely kulturális örökségünk jelképeit nem csupán továbbviszi, hanem mai értelmezéssel ruházza fel. Nem statikus, nem megdermedt műtárgy, hanem élő, lüktető emberi alkotás.

A függönyön megjelenő tizenkét életfa lombjain hatvan magyar tájegység mintakincse fedezhető fel, míg törzseikben a honfoglalás kori ornamentika ősi formái köszönnek vissza. Az életfa – mint az ég és a föld összekötője – egyetemes jelkép, amely méltó módon fejezi ki a Nemzeti Színház küldetését.

Az ünnepi eseményen köszöntöttük a projekt megvalósításában részt vevő alkotókat és közreműködőket. Az avatást követően a közönség a Bánk bán előadását tekinthette meg, méltó módon koronázva meg ezt a különleges, a közösség erejét ünneplő alkalmat

(2025. december 15.)