Molnár Kristóf rendező - „Költői színházként tekintek a Medvevárára”

Először rendez a Nemzeti Színházban Molnár Kristóf. A Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendezőszakos hallgatója rögtön egy „nagy medvével” akadt össze: hiszen Földes László Hobo Medvevára című előadását állítja színpadra, a szerző főszereplésével. Mivel Hobo maga is azt mondja, hogy ő rendezhetetlen, így a fiatal alkotót először a közös munkáról faggattuk.

Hogyan találtak egymásra Hobóval?

– A kapocs kettőnk között a sorson kívül – anyukám és az egyik legjobb barátom is nagy Hobo-rajongó – a Nemzeti Színház, és elsősorban a tanárom, Vidnyánszky Attila, aki bízik a fiatalokban. A rendezőosztályából most ketten is megkaptuk az esélyt egy bemutatóra – én Hobo darabját rendezem, Fejes Szabolcs Molnár Ferenctől a Liliomot állítja színre tavasszal. Az elmúlt három évben rengeteget dolgoztam, mindent megteszek, hogy megháláljam ezt a bizalmat.

Egy pályakezdő és egy öreg róka találkozása. Nem tart tőle?

– A világelső teniszező, Jannik Sinner idézte a közelmúltban a női tenisz legendás alakjának, Billie Jean Kingnek a mondását, amit a wimbledoni centerpályára érkezők egy réztáblán olvashatnak a játékoskijáró falán: Pressure is a Privilege – az emberre nehezedő nyomás privilégium. Így állok én is ehhez a munkához. Azt gondolom, az elmúlt években az egyetemen felvérteztek azzal a tudással, hogy készen álljak egy ilyen feladatra. Azt tanultuk, hogy építsünk fel egy munkafolyamatot, s ezt most is igyekszem valamennyire a saját képemre formálni. Eddig valahogy főleg nagyszabású feladatok találtak meg, mint például a Béres Józsefről szóló előadás, a Gyógyítók a MOM Központ nagyszínpadán, Arthur Schnitzlertől rendeztem A Zöld Kakadut, amelynek tizenhét szereplője volt. Dolgoztam a Színházi Olimpia keretében megvalósult nemzetközi Madách-projektben – Az ember tragédiája Falanszter színének a rendezése jutott nekem. Mindegyik munkából sokat tanultam. Két ember találkozása rosszul is elsülhet, nekem Hobóval szerencsém van, mert hamar megtaláltuk a közös hangot, s hálás vagyok a sors­nak, hogy ez így van. Persze, sokszor idézi Vidnyánszky tanár urat, aki azt mondta neki, hogy őt nem lehet rendezni…

És ha nem lehet, mi a rendező dolga?

– Hobo azt is mondta, hogy ezt a kijelentést poénként kell értelmezni. Azt leszögezte már az elején, hogy ő semmiben nem dönt, csapattag, s eszerint dolgozzak vele. A csapatomat tudatosan építettem a Színházi Olimpia óta, közülük most ketten tudtak csatlakozni: Cserháti Gergely táncművész és Racsmány Boriska díszlet- és jelmeztervező. Az általam hozott ötletek eddig mind tetszésre leltek Hobónál.

Milyen műfajnak lehet nevezni a Medvevárát? Ha Hobo, akkor biztos, hogy zenés a darab, de lesznek benne bábok és közreműködik egy táncművész…

– A műfajt már nagyon sokan kérdezték, sem Hobo, sem én nem tudjuk ezt meghatározni, de valószínűleg belemagyarázás nélkül a Földön senki. Ez egy nagyon költői szöveg, amiben el lehet engedni a fantáziát, természetesen határozott keretek között. Mivel a dalokból lemez is születik, és koncertek is lesznek, a koncertszínház, a mozgás- és a bábszínház elemei valóban egyesülnek benne. Én összességében egyfajta költői elemeket felvonultató színházként tekintek rá, ahol a rendezés valahol versírás és képek festése is, nemcsak lineáris történetmesélés történik, hanem álomképek is megjelennek.

Hobo szerint a Medvevára egy időutazás, amelyben lehetőség nyílik összevetni régebbi korokat a mával. Már a kettejük közötti korkülönbség is „alkalom” lehet erre.

– Hobónak fia lehetnék, sőt, talán unokája is, így jogos a felvetés. De a darab pont arról szól, hogy bizonyos emberi „panelek”, válaszreakciók, ösztönök átívelnek korokon, s ha más módon is, de sajnos, az emberek ugyanazokkal a problémákkal, árulásokkal, helyzetekkel szembesülnek. Jobb volt-e az élet régen? Más, de ugyanolyan „panelekkel” működő lények lakták, csak éppen más körülmények között.

Örül, hogy egy ilyen szokatlan produkcióval debütál a Nemzeti Színházban, és nem mondjuk a stúdiumokban megszokottnak mondható Csehov- vagy Molnár-darabbal?

– Én ezért dolgoztam, hogy itt legyek, színházzal foglalkozhassak. Nyilván óriási dolog egy legendával dolgozni, s az biztos, hogy a Hobo-év miatt – hiszen jövő februárban nyolcvan lesz – erre a darabra nagyobb fény vetül, mintha egy klasszikus darabot rendeznék. De ugyanazzal a fegyelemmel, pontossággal és a már említett sportolói mentalitással dolgozom, ahogy egy vizsgadarabot rendeznék az egyetemi osztálytermünkben. Azért érzem nagyon izgalmas feladatnak, mert bátran tudok képekben és költészetben is gondolkodni.

Ungvári Judit

Földes László Hobo

Medvevára

HOBO – FÖLDES LÁSZLÓ | Bábművész – MAJOROS ÁGNES m. v. | Untermann – CSERHÁTI GERGELY m. v.

Díszlet és jelmez: Racsmány Boriska e. h. // Zeneszerző: Madarász Gábor // Mozgáskoordinátor: Cserháti Gergely // Bábkészítő: Kiss Attila Etele // Súgó: Kónya Gabriella // Ügyelő: Lovass Ágnes // Rendezőasszisztens: Vida Gábor

Rendező: MOLNÁR KRISTÓF e. h.

(2025. január 23.)