In memoriam • Lukács Margit

A Nemzeti és a Nemzet Színésze 

110 éve született az „örök Éva”  

„Elfáradni csak előadás után szabad, s az előadás számomra addig tart, amíg élek.

A Nemzeti Színház minden vendége – és persze bárki, aki éppen erre jár – láthatja Lukács Margit színésznőt, csak magasra kell emelnie a tekintetét. Szobra az épület főbejáratának bal oldalán, 16 méter magas oszlopon kapott helyet. Alkotója, Párkányi Raab Péter mészkőből faragta ki Az ember tragédiája Évájaként a színésznőt. A másik oszlopon, a bejárat Duna felőli oldalánál Básti Lajos látható Ádám szerepében. A két művész évtizedekig együtt játszotta a Nemzeti Színház Blaha Lujza téri épületében Madách Imre művének két főszerepét. 

A 110 évvel ezelőtt, 1914. december 22-én született színésznő az új Nemzeti Színház megnyitása előtt pár héttel, 2002. február 3-án hunyt el. Hogy látta-e a szobrát, nem tudjuk. De biztos örült volna, hogy ez a műalkotás is megerősíti a közvélekedést: Lukács Margit az örök Éva. A Színiakadémia befejezése után több mint húsz éven át – hét rendezésben, hét Ádám és hét Lucifer mellett – játszhatta Éva szerepét. Először Németh Antal bízta meg ezzel a feladattal, a későbbi bemutatók közül pedig pályájának egyik legjelentősebb eseménye volt a Tragédia 1955-ös bemutatója. Gyárfás Miklós az 1958-ban megjelent Színész-könyvben írta róla: „… úgy játssza Évát, hogy élesztője Ádám áloméleteinek, szépséget, költészetet sugároz, szerepeket játszik és közben Éva marad”. Amikor az idézett sorok megjelentek, már három éve nem játszották ezt a Gellért Endre, Marton Endre és Major Tamás által rendezett előadást. Az átütő siker ellenére – vagy éppen azért – betiltották. Az akkori politikai helyzet miatt nemcsak a műsor változott, Lukács Margitnak is megszakadt a kapcsolata a Nemzeti Színházzal. Állítólag Major Tamás megpróbálta volna rávenni a színésznőt, hogy lépjen be a pártba, de ő erre nemet mondott. Csak kétévnyi szünet után került vissza a Nemzetibe. A Tragédiát is újra játszhatták, igaz, némi átszabással, újraértelmezéssel, hangsúlyváltoztatásokkal.  

Lukács Margit 1964-ig folyamatosan fellépett Éva szerepében. De miután a Blaha Lujza téren lebontották a Nemzeti Színházat, és a társulat átment a Hevesi Sándor téri épületbe, ott már hiába kérték rá. A válasza így hangzott: „azt a Tragédiát, amit én játszottam, a Nemzetivel együtt lebontották.” Ennek ellenére nem engedte el a drámát. A mű alapján készült egyórás pódiumműsorában Évaként idézte a történet eseményeit. Ezt az előadását a Madách-napok keretében Csesztvén, Madách Imre egykori lakhelyén is bemutatta. A drámaíró munkásságának népszerűsítéséért 2004-ben megkapta – posztumusz – a Madách-díjat. 

Pályájára visszatekintve többször beszélt arról, hogy a Tragédia Évája lett számára az örök nő, akinek példája segítette többi szerepének kibontásában, értelmezésében. Királynői alkatának köszönhetően nagyon sok főszerepet kapott, de szívesen fogadta a kisebb feladatokat is. 

Munkásságának elismeréseként számtalan díjat, kitüntetést kapott, 1989-től a Nemzeti Színház örökös tagja, 2000-ben az elsők között lett a Nemzet Színésze. Pályája során szerepelt filmekben, hangjátékokban, szívesen mondott verset, gyönyörűen énekelt, ha kellett, táncolt. Vendégként más színházakban is játszott, de mindvégig hű maradt a Nemzetihez. 

Családtagjainak tekintette az itteni kollégákat. Ez a kapcsolat halála után sem szakadt meg. Ennek bizonyítéka, hogy Vidnyánszky Attila úgy rendezte meg a 2016-ban bemutatott, és azóta is repertoáron lévő Csongor és Tünde-előadást, hogy archív felvételről Lukács Margit szólal meg az Éj királynőjeként. Azt pedig a közönség szavazata döntötte el, hogy az ő nevét kapja meg az egyik emeleti páholy a Nemzetiben. 

A Nemzeti Színház is megelékezik Lukács Margitról. A közönségforgalmi rész első emeletén többek között megtalálható Lukács Margit - Gertrudis jelmeze.

Filip Gabriella 

| fotók: OSZMI, MTI, a Nemzeti Színház archívuma 

(2024. december 22.)