A 2022/2023-as ÉVAD BEMUTATÓI 

 

 

Tündöklő Jeromos

Az Erdélyi Szépmíves Céh és a kolozsvári Magyar Színház 1936-ban meghirdetett drámapályázatának díjnyertes darabja volt Tamás Áron színpadi játéka, a Tündöklő Jeromos. 

A bírálóbizottság így méltatta a művet: „Székely falusi miliő. Első tekintetre reális, sőt naturalisztikus történet, amely mögött azonban csakhamar hatalmas misztikus háttér alakító erejét érezzük. Az alakok hús-vér figurák ugyan, mégis többek, mint való személyek. A mi korunkat, egyéni és történelmi sorsunkat eldöntendő nagy eszmék képviselőinek mutatkoznak be az egyszerű emberek. (…) Csordultig telve van játékos humorral, nagy emberi jósággal és egyúttal mélységes komolysággal. Az egész darabot átlengi a székely táj sajátos illata, a hegyek éles levegője. Ez a színjáték igazi, őseredeti, a maga különvaló töretlen útját járó, semmi mással össze nem hasonlítható művészet, amely sehol másutt, mint itt, a mi földünkön meg nem születhetett volna.”

Jeromos, az ördöngős népámító milliós üzletet lát abban, ha a székely falu népét pénzzel, ígéretekkel magához édesgetve a politikusok hatalmának tömegbázisává formálja. A minden irányból nyomorgatott, válságok és világégések árnyékában gyötrődő, megtépázott, esendő és gyarló székely közösség megkísértése nem jár sikerrel. „Nem veszett el bennünk a lélek!” – mondja Gáspár, a fiatal székely legény, aki megkeseredett apjának példát mutatva nem hajlandó a közösség megrontóját szolgálni. A legnagyobb vihar után is „örvendeni akar a szív és teremni a föld”.

– Nehéz, súlyos téma ez ebben a vajúdó világban, de olyan humorral fűszerezi Tamási a darabját, hősei még esendőségükben is olyan szerethetők, hogy valahogy meseivé válik minden. És ezt a „kedves szomorú-mókás falut elönti végre a reggeli fény” – fogalmaz Márkó Eszter rendező.

Az 1936-as kolozsvári ősbemutató után, ’39-ben mutatta be a Tündöklő Jeromost a Nemzeti Színház, amelyet Tamási Áron születésének 125. évfordulóján szervezett emlékév alkalmából tűzi újra műsorára a Nemzeti.

 

Premier: 2022. augusztus 12. • Gyulai Várszínház | 2022. szeptember 3. • Gobbi Hilda Színpad

A Nemzeti Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciója

 

 

Ők tudják, mi a szerelem

„Nézze, milyen szép asszony most is az anyám, fehér hajjal. Őt szeretném eljátszani!” –mondta Tolnay Klári, amikor a fiatal Hubay Miklós azt kérdezte az akkor negyvenes éveiben járó művésznőtől, volna-e valami eddig megvalósítatlan szerepálma. Tolnay hozzátette: „Tudja, én olyan szerepet szeretnék, amelyben öregen is vonzom a férfiakat, süssön belőlem a…az Eros!”

Erre a beszélgetésre 1959-ben került sor, amikor Ádám Ottó rendező arra kérte a sikeres drámaírót és műfordítót, hogy a népszerű Tolnay számára keressen egy francia egyfelvonásost, amit egy másikkal együtt játszana egy estén a művésznő. Hubay azonban a beszélgetés ihletésére inkább saját darab írásába fogott. Így született meg az Ők tudják, mi a szerelem. Témáját Hubay a valóságból, Hector Berlioz zeneszerző emlékirataiból merítette. Tolnay partnere akkor a harmincegy éves Sinkovits Imre lett. Az előadás olyan sikeres volt, hogy negyven évig játszották, és mindketten „beleöregedtek” szerepeikbe.

A francia romantikus zeneszerző, Berlioz élete alkonyán felkeresi gyermekkori szerelmét, Dubeoef Estellát, és meg akarja szöktetni családja köréből a tisztes nagymamát. Felidézik az ifjúkori szenvedélyt, amit korábban a konvenciókhoz igazodva mélyen eltemettek magukban. De sohasem késő „megállítani az időt”, az igaz szerelem kortalanul ott él mindenkiben, csak bátorság kell megélni azt. Hubay a darab mottójául Weöres Sándor Boldogság című verséből választott részletet: „Vének leszünk és ráncosak, // de szívünkben virágosak. // Nagy felhő-hintánk csupa láng…”

Hubay Miklós (1918–2011) tudatosan építette fel hatalmas drámaírói életművét. Nemcsak kiváló művész, hanem a magyar művelődéstörténetnek is nagy alakja, korának egyik legműveltebb, legtájékozottabb irodalmára volt, lenyűgöző esszéista. Művész, tudós, tanár. Élt és dolgozott Genfben, később Firenzében, műfordítóként is jelentőset alkotott.

 

PREMIER: 2022. szeptember • Kaszás Attila Terem

 

 

 

 

 

A kaukázusi krétakör

Bertolt Brecht egyik legismertebb drámája A kaukázusi krétakör, amelyet nem sokkal a II. világháború befejezése előtt, 1945-ben írt az Egyesült Államokban, bemutatója pedig az általa alapított Berliner Ensemble-ben volt 1954-ben. E művében mutatkozik meg legkézzelfoghatóbban a szerző „epikus színházról” vallott koncepciója, ami Brecht dramaturgiájának egyik alapvető jellemzője. A darab ihletforrása egy ősi kínai legenda, illetve Salamon király bibliai példázata, amelyben az anyaság eldöntéséhez az asszonyokat egy kegyetlennek tűnő rituális próbának vetik alá.

Brecht a polgárháború sújtotta Grúziába helyezi a cselekményt, melynek során az ország kormányzóját, Georgi Abasvilit a hatalomra törő Herceg megöleti, a várost pedig felgyújtják. A menekülő kormányzóné, Natella magára hagyja kisfiát, akit viszont a jószívű szolgálólány, Gruse Vacsnadze vesz magához. Innentől kezdve saját gyermekeként neveli odaadóan, vállalva minden nehézséget, és még azt is, hogy ezzel összetöri szerelme, Szimon Csacsava szívét. Azonban a háborút követően a kormányzóné visszatér, és önmagának követeli vér szerinti gyermekét. A feloldhatatlannak tűnő dilemma megoldását Acdakra, a közösség bírójára bízzák, aki egy ősi próbatétel, a „kaukázusi krétakör” segítségével igyekszik igazságot tenni a két asszony között.

Vajon mi az erősebb – a szeretet gyöngédsége vagy a vér szerinti kötelék joga? Lehet-e igazságot tenni a kétféle anyai szív között? Brecht népszerű darabja e fájdalmas erkölcsi kérdésekre keresi választ. 

„Bármely háborút, bármely veszteséget csakis a jóság által lehet helyrehozni” – mondja az előadás rendezője, Avtandil Varzimasvili a grúz színházi élet kiemelkedő alakja, a Tbilisziben működő Gribojedov Állami Színház művészeti vezetője és a saját alapítású Liberty Theatre igazgatója. Emellett a Sota Rusztaveli Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szakának tanszékvezetője, valamint több sikeres játék- és dokumentumfilm alkotója.

 

Premier: 2022. október 7. • Nagyszínpad

 

 

---

 

Hazatérés

Gróf, politikus, apa és mártír – Esterházy János azon kevés 20. századi államférfiúink egyike, aki tragikus életútja ellenére példaként áll előttünk. A „felvidék csillagának” útját mutatja be a Nemzeti Színház előadása a 120 éve született „Isten szolgája Esterházy János” tiszteletére rendezett emlékév alkalmából.

Mi adhat hitet egy embernek, aki következetessége miatt mindent – karriert, családot, szabadságot – elveszít, és bár tudja, hogy otthonától távol, egy csehszlovák börtönben fog meghalni, mégsem hallják soha panaszkodni? Esterházy János a magyar ügy legkövetkezetesebb képviselője a Trianon utáni Felvidéken. Kiállt a magyar érdekekért, de a szlovák kisebbségi jogokért is. Amikor az 1938-as első bécsi döntést követően Horthy Miklós kormányzó bevonul Kassára, az emberek ujjongva köszöntik a felvirágozott város főterén. Esterházy János méltóságot visz az örömünnepbe, mert önmérsékletre szólít: „Mi, itt maradt magyarok, ígérjük, hogy kezet adunk az itt élő szlovák testvéreinknek, és velük együtt dolgozunk egy szebb jövőért. Az ideát lévő magyaroktól pedig kérem, hogy az idecsatolt szlovákok nemzeti érzéseit tartsák a legmélyebb tiszteletben, engedjék meg, hogy ugyanúgy élhessenek itt, mint ahogy azt mi odaát követeljük.”

Később is megmarad a lelkiismerete által megszabott, egyenes úton, és ellentmond az ordas eszméknek. Jó tetteiért el is nyeri büntetését. 1942-ben a szlovák parlament egyedüli képviselőjeként mond nemet a zsidók deportálásáról szóló törvényre: „mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom”. Személyesen is ment zsidó családokat a kibontakozó vészkorszakban. Nyilvánosan megvallja: „a mi jelünk a kereszt, nem a horogkereszt”. Az még csak természetes, hogy ezért a kiállásáért a Gestapo üldözi, de a szovjet megszállók is elfogják: a Gulagra küldik két év kényszermunkára, visszatérve a kommunista Csehszlovákiába először indoklás nélkül halálra, majd „kegyelemből” életfogytiglanra ítélik, a börtönben éri a halál.

A Hazatérés című életrajzi dráma szabadtéri ősbemutatóját 2020. szeptember 18-án tartotta a Nemzeti Színház társulata az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpontban.

 

Premier: 2022. október, Kaszás Attila Terem

 

 

 

A helység kalapácsa

A helység kalapácsa Petőfi Sándor első könyve volt, 1844 októberében jelent meg (a Versek című, amely a költőnek igazi hírnevet szerzett, csak pár héttel utána, és ekkor fog hozzá a János vitéz írásához, amely visszavonhatatlanul a legnagyobbak közé emeli majd). A tiszteletdíjként 40 pengő forint járt, amit a költő azonnal elküldött szorult anyagi helyzetben lévő szüleinek. A Petőfi által hőskölteménynek nevezett mű nem aratott sikert, a kötetből még évek múlva is voltak fölös példányai a kiadónak, 1847-ben az összes költeményekből is kihagyta. Mi lehet ennek az oka? Talán az, hogy ez a komikus eposz nemcsak a műfaj paródiája akart lenni, hanem a korszak dagályos és cikornyás költészeti divatját és a nemzetieskedést is gúnyolta, ami a még éppen csak segédszerkesztővé előlépett ifjútól pimasz gesztusnak tűnhetett a kortársak szemében. Annál sikeresebb lett a mű később, humorára, iróniájára, a szellemes szószaporítások groteszk képeire és a parádés hexameterek álpatetikus hangvételére egyre inkább vevő lett a közöség. Már a szereplők megnevezése is mosolyt csal az olvasó és a leendő néző arcára: Erzsók ötvenötéves bájaival, Fejenagy, a kovács, vagy mint őt a dús képzeletű nép költőileg elnevezé: a helység kalapácsa, Harangláb, a fondor lelkületű egyházfi, Bagarja, a béke barátja, Vitéz Csepü Palkó, a tiszteletes két pej csikajának Jókedvű abrakolója, A lágyszívű kántor és „amazontermészetü” felesége, Márta.

– A mű minden bája és humora mellett ez az előadás a beregszászi társulatról is szól, arról, hogy a színház kapaszkodó, a túlélés eszköze. Nem hangoljuk át Petőfi művét, de abból indulunk ki, hogy ennek a társulatnak a tagjai a háború miatt most itt ülnek bőröndjeiken, és nem lehetnek otthon. A színen megjelenő Petőfi az Útilevelek kárpátaljai passzusaiból idéz, és hazagondolunk… Játékos, szabad színházat kínálunk, ezzel az előadással csatlakozva a Petőfi-emlékévhez, amelyben a költő születésének 200. évfordulóját ünnepeljük.

 

Premier: június 26. Gyulai Várszínház | 2022. október, Kaszás Attila Terem

A Nemzeti Színház és a Kárpátaljai Megyei Drámai Színház közös produkciója

 

 

 

Zavaros idők

A darab szerzője a kortárs ukrán-orosz színházi élet egyik különleges, költői hangvételű alkotója, a drámaíróként, rendezőként, színházi teoretikusként is ismert Klim, azaz Volodimir Klimenko. 

A Zavaros idők című drámájában Oroszország történelmének egyik legvitatottabb korszakát, a „Szmuta”, vagyis „zavaros idők” periódusát villantja fel, amely Rettegett Iván halálát követően alapjaiban rengette meg az orosz államiságot a 17. század elején. E két évtized alatt az orosz társadalmat számos természeti csapás mellett önjelölt trónbitorlók feltűnése, külső hatalmak támadásai, polgárháború és súlyos politikai-gazdasági válság zilálta szét. E korszak emblematikus figurájaként jelenik meg Borisz Godunov, akit később tragikus történelmi alakként ábrázol Puskin ismert színműve, illetve Muszorgszkij híres operája is.

A Zavaros idők egy mélyreható, történelmi és pszichológiai dráma, amely az igazságkeresés filozofikus hangvételű dialógusain keresztül mutatja be a konfliktus főbb szereplőinek belső motivációit és cselekedeteik sorsszerűségét, szembeállítva egymással a történésekről alkotott eltérő, párhuzamos látásmódokat. A dráma legfőbb kérdése – létezik-e egyetlen, objektív igazság? A kiélezett történelmi helyzetekben meddig terjed az egyéni cselekvés lehetősége és felelőssége? Milyen következményekkel jár, ha valaki szembeszáll a sorssal?

Vlad Troickij rendező az ukrajnai kulturális élet elismert, sokoldalú művésze, a Dakh Kortárs Művészeti Központ alapító-igazgatója, a Gogolfest művészeti vezetője, a Dakhabrakha és Dakh Daughters zenei együttesek létrehozója. A magyar közönség már számos színpadi munkájával találkozhatott Magyarországon, többek közt a Vörösmarty Színházban, a Csokonai Színházban és a Bárkán, illetve társulatával többször is vendégszerepelt a Nemzetiben a Madách Nemzetközi Színházi Találkozón, legutóbb 2022 tavaszán, az Ukrán tűz című koncert-színházi előadással.

 

Premier: 2022. november • Gobbi Hilda Színpad

 

 

 

 

Székely fonó

A hangversenytermekben bemutatott, zongora- vagy zenekari kísérettel feldolgozott, frakkos, estélyi ruhás előadók által prezentált népdalok mögül hiányzik a természetes közeg, a népviselet és a nép – fogalmazott Kodály Zoltán a Székely fonó előzményeiről. Gondolkodni kezdett hát egy olyan színpadi változaton, ahol az énekesek, a jelmezek és a díszletek segítségével közelebb tudná hozni a népdalt a városi színházi közönséghez. Először kísérleti jelleggel egy kisebb színházban próbálkozott, majd miután nagy sikert aratott a produkcióval, úgy gondolta, kibővíti a darabot az Operaház számára, ahol 1932-ben mutatták be a Székely fonót. (Kodály első színpadi művét, a Háry Jánost is az Operában mutatták be 1926-ban.) Fölismerve, hogy a korábbi magyar operák egyik legnagyobb baja a prozódia, Kodály szerette volna érvényre juttatni a magyar népdalt, és a népi énekesek életvalóságával szólaltatni meg ezt az örökséget.

„Egy nép legjobban a népdalain keresztül ismerhető meg” – fogalmazott Kodály, és a Székely fonóval is az volt a célja, hogy a népdalok adják meg a daljáték drámai, színpadi erejét. A szép leány, a kérője és a gazdag legény történetében felcsendülnek az olyan jól ismert népdalok is, mint az Elmegyek, elmegyek, az Én elmentem a vásárra és az A csitári hegyek alatt. Az ősbemutató óta eltelt kilencven év során drámai színházak is előadták a művet népdalokat jól éneklő színészekkel, 1968-ban gyermekoperai változat is készült belőle.

– A zene, a költői képek, a pátosz, ahogyan ez Kodály művében megszólal, kifejezően és hűen ragadja meg magyarságunk lényegét. A Székely fonó születése nem választható el Trianon tragédiájától, és ez a veszteség nekem most Kárpátaljáról szól, ahonnan én is származom. De szól arról a veszteségről is, ahogyan a falvak világa eltűnik. Az egykor virágzó kultúra kincseinek javát Bartók és Kodály mentették át számunkra, és ebből táplálkozik ennek a műnek a világa is – mondja az előadás rendezője, Vidnyánszky Attila, aki ezúttal csupa gyerekszereplővel, valamint két színész – Söptei Andrea és Rátóti Zoltán – közreműködésével tervezi bemutatni a művet a szerző születése 140. évfordulójának tiszteletére.

 

Premier: 2022. december 9. • Nagyszínpad

 

 

Don Juan

Don Juan csaknem négy évszázada, 1630-ban lépett először színre. Tirso de Molina spanyol drámaíró két jól ismert, hazájában legendaként terjedő elbeszélést forrasztott össze: a gátlástalan csábító hódításainak szüzséjét és a sírjából kőszoborként visszatérő, ártatlanul lemészárolt hős bosszújának a történetét.

E drámai alapanyag Mozart 1787-ben bemutatott Don Giovannijában nyerte el végső formáját, mint az „érzéki zsenialitás” diadala.

Molière drámája, a Don Juan vagy a kőszobor lakomája (1665) műfaját tekintve komédia. Azoknak a 20. századi átiratoknak – Max Frisch, Bernard Shaw, Henry de Montherlant színpadi műveinek – az előképe, melyekben a csábító képtelen szerelembe esni. Mint mások boldogságának szemlélője, már csak árnyéka egykori önmagának, hisz csábításaival sorra kudarcot vall. Záró nagymonológja ugyanakkor – amelyben a képmutatás „mesterségéről” értekezik – annak a bizonyítéka, hogy csak egy hajszál választja el őt Molière-től, a korának „erényszámba menő bűneit” kipellengérező szerzőtől.

„A képmutatás divatos bűn, és mint minden divatos bűn, erénynek számít” – fogalmaz Alekszandar Popovszki, aki A Mester és Margarita rendezése után tér vissza a Nemzetibe. – Don Juan utolsó monológjának alapgondolata ez, mely tükrözi Molière képmutatásra vonatkozó, lesújtó véleményét. Érdekes, hogy más tulajdonságok is, amiket az író drámáiban megvet vagy dicsér, valami íratlan szabály szerint, az ő értékrendjének ellentétévé válnak. Talán ebből következik, hogy amennyire Moliére szerette volna „befeketíteni” Don Juan alakját, az annál több együttérzést és rokonszenvet váltott ki a közönségből, majd végül hős lett belőle. Olyan hős, aki az élet nem megszokott szabályai szerint működik, és amely „szabályok”, őt végül a pokol tüzébe taszítják. Donna Elvira elrablása a kolostorból, vagy Donna Anna elcsábítása férje síremlékénél, Molière Istenhez és egyházhoz való személyes viszonyát idézi. Don Juan drámája tehát esetünkben is mint az emberi és az ember feletti szellemvilág kapcsolódásának lélektani elemzése kerül színre.

 

Premier: 2023. január • Nagyszínpad

 

 

 

Bánk bán

– A Bánk bán zseniális alkotás, a leginkább színpadra írt mű nagy klasszikusaink – Csongor és Tünde és Az ember tragédiája – közül. Ahogyan Shakespeare, Katona sem csak filozofál. A nézőből együttérzést, azonosulást, szeretetet, megvetést és gyűlöletet kiváltó szereplők sokaságát vonultatja fel. Ma is érvényes, magával ragadó, zsigerileg átélhető, végsőkig feszített konfliktusokból építi fel a drámai kompozíciót – mondja Vidnyánszky Attila rendező. – Katona nagyon személyessé tudta tenni mindazt, ahogyan az egyes ember a történelemben cselekszik vagy sodródik, ahogyan változtatni akar, és ahogyan ez a történelem, a sors a maga igazságát képviselő embert felőröli, megsemmisíti, de fel is emelheti.

– Évezredes Kelet és Nyugat közé szorultságunk, köztes létünk életérzése, történelmi konfliktusaink örök ismétlődése, meg nem értettségünk és kibékíthetetlenségünk a világgal – sorjáznak a bennünket máig foglalkoztató kérdések, amiket a Bánk bán sorra felvet. De Katona nem válik didaktikussá, hanem a szerelem, a hűség, a csábítás, az árulás, a hazaszeretet, a hatalom, a politika megannyi szálából alkotott megrendítő történetet – fogalmaz Vidnyánszky Attila, aki a 2002-es és a 2017-es verzió (és az Erkel-opera többszöri színrevitele után) után újra megrendezi a Bánk bánt a Nemzetiben.

– A 2017-es verziót a pandémia miatt nem tudtuk sem játszani, sem felújítani, ezért is döntöttem úgy, új előadást készítünk új gondolatokkal, ezúttal fiatalokkal. Amikor 2002-ben foglalkoztam a művel, az az érzet munkált bennem, hogy a világ változóban van. A világ pedig mostanra – gyökeresen és visszavonhatatlanul – megváltozott. És nekünk, magyaroknak megint újra kell gondolnunk a bennünket ezer éve feszítő kérdéseinket megosztottságról, széthúzásról, gyűlöletről, amit nemzedékek nemzedékekre örökítenek. Mi is történik most a világban? Velünk? Kinek az érdekét szolgálja mindez? Hogyan viszonyulhatnak az utánunk jövők, a fiatalok elődeik újra és újra teremtődő konfliktusaihoz?

 

Premier: 2023. március • Nagyszínpad

 

 

REX

A darab főszereplője Livey Kaplan, az ENSZ legendás főtitkára, aki hosszú élete során egyetlen államban egyesítette az egész emberiséget. Csakhogy a vágyott egység helyett a világon még szörnyűbb történelmi kataklizmák kezdődtek, így Kaplan utópisztikus küldetése kudarcba fulladt. A mostanra már 129 éves egykori politikus szeretne meghalni, ám ebben a különös társadalomban nem olyan egyszerű átlépni a nemlétbe, és Kaplan kénytelen a világtól elzártan, magányosan élni az életét egy számára kijelölt android szolgálóval. A darab különös találkozások és párbeszédek sorozata, amelyeken keresztül lassan kibontakozik előttünk a főhős ellentmondásos történelmi szerepe, magánéletének és emberi kapcsolatainak bonyolult viszonyrendszere. Szeretné legyőzni legnagyobb ellenségét, Lazar Chomskyt, és vissza akarja szerezni elrabolt lányát, Samanthát. Nyilvánvalóvá válik, hogy a nagy eszmék és tettek viharában az ember számára egyre kevesebb lehetőség marad a valódi érzelmek, a lét költészetének megőrzésére. Vajon lehetséges a túlélés? Fennmaradhat-e az emberi civilizáció?

Kirill Fokin már több kötetnyi regényt és elbeszélést publikáló ünnepelt fiatal szerző mint drámaíró is jelen van a kortárs orosz irodalomban. Legfőképpen az emberi társadalom fejlődésének különböző útjai érdeklik, amelyeket színműveiben többnyire elképzelt, alternatív valóságokon keresztül ábrázol. A 2021-ben megjelent Drama Futuro című drámakötetének egyik legfontosabb darabja a REX, amely egy sajátosan szatirikus hangvételű, ugyanakkor komoly filozófiai kérdéseket feszegető negatív utópia civilizációnk jövőjéről, az emberiség globalizációjáról és annak következményeiről. Az előadás rendezője a szerző édesapja, Valerij Fokin, aki az orosz színházi élet meghatározó alakja, a szentpétervári Alekszandrinszkij Színház művészeti vezetője. A MITEM-en bemutatott vendégjátékai (Zéró liturgia, Háztűznéző, Svejk. A visszatérés), illetve a Nemzeti Színházban rendezett Krokodilus című előadásai révén a magyar közönség már korábban megismerkedhetett Fokin egyedülálló, látomásos színpadi világával.

 

Premier 2023. március • Gobbi Hilda Színpad

 

 

(2022. május 30.)