Kiadványaink
SZCENÁRIUM
A Nemzeti Színház művészeti folyóirata - 2016. október, IV. évfolyam, 7. szám
„…most megyünk a Petőfi-szoborhoz!” – Rubold Ödön 1956 szelleméről · „Rajk elvtárs meg a maga lánya?! Egy lapon?!” – Részlet a Tóth Ilonka szövegkönyvéből · „…nincs, aki az átkot megtörje” – Végh Attila az Iphigeneiáról · „A színház halott, éljen a színház!” – Balogh Géza a cseh avantgárdról · „A naivitás nem zárja ki az alantasságot” – Dosztojevszkij A krokodil fogadtatásáról · „Ködösítés és igazmondás” – Király Gyula az orosz kisember bőbeszédűségéről · A színházat férfiak csinálják” – Sólyom Katalin a hőskorról és mai terveiről · Nánay István könyve Ruszt Józsefről · „Önmagát tisztítja áttetszővé, mint a kristály” – Parvathy Baul a Nemzeti színpadán · Eugenio Barba a keleti színész szabadságáról
„A nyugati színház alapvetően elméletekre és utópiákra épít, elhanyagolva a színész problémáinak empirikus megközelítését. Az ISTA [International School of Theatre Antropology] épp erre az »empirikus területre« figyel, hogy túlléphessen bizonyos technikai vagy esztétikai szabályokon. Nem pusztán technikai hozzáértésre, hanem a technika titkainak ismeretére van szükség ahhoz, hogy e titkok birtokában bárki is a technikán túlra merészkedjék.” (Eugenio Barba)
„A Bául nem pusztán (…) előadói forma, hanem az élet útja. Egy valódi bául-énekes ugyanúgy énekel akkor, amikor senki nem hallja, mint amikor közönség elé lép, hiszen az önönmagában lélegző Isteninek énekel. Indiai elnevezésük szerint bhaktik, a mi kultúránkban misztikusoknak neveznék őket, akik a folyamatos ima és ének által a teljes önátadásban léteznek.” (Rideg Zsófia)
„A testtől, az érzékeléstől ideiglenesen megszabadult lélek az álomban szabadabb, az istenek mondandójára fogékonyabb, mint ébren volt. Sextus Empiricus szerint Hérakleitosz azt mondta, hogy az alvás során az érzékelőnyílások csukva vannak, és elménk kizárólag a lélegzésen keresztül érintkezik azzal, ami körülfog bennünket. Az álom e felfogás szerint képessé teszi az embert arra, hogy légzés útján az isteni értelmet tegye magáévá.” (Végh Attila)
„»Ha tisztára söpörjük a színpadot, amelyen Thália nevében oly sok bűnt követtek el, akkor tárt karokkal fogja várni majd azokat az írókat, akik építői, nem pedig szolgái a gondolatnak. (…) Amíg a szerzők nem képesek felfogni, hogy a színpadi nap nem nap, hanem egy sárga reflektor, az égbolt nem égbolt, hanem egy háttérfüggöny, és a csillagok sem gyúlnak ki a színpadon, hanem ezt az eseményt – mondjuk – egy hegedűszóló játssza el, addig a fantáziájuk olyan szegényes marad, hogy bizony szükség lesz az ellenük elkövetett erőszakra« – írja pályája csúcsán a cseh avantgárd színház eltökélt harcosa, E. F. Burian.” (Balogh Géza)
„A legelkeserítőbb, hogy a közönség egyik legértékesebb része, az ifjúság fordul el a színháztól – teljes joggal –, mert nem érzi benne saját problémáit, ízlését, gondolatvilágát és temperamentumát tükröződni. Mert az ifjúság a színháztól elsősorban hasonlító alapot vár önmaga megismeréséhez. És mit kap helyette? Igen sokszor azt a színházat csupán, amit már Brecht is kulinárisnak nevezett. (…)
Dinamikus színházat kell csinálni! Ehhez azonban az kell, hogy fiatalok legyenek a nézőtéren, s még előbb az, hogy fiatalok legyenek a színpadon – és itt nem az életkor a lényeg, hanem a szellem.” (Ruszt József)
A friss lapszámokat keresse nézőtéri kollégáinknál az információs pultban. Művészeti folyóiratunk korábbi számai böngészhetők a Nemzeti Színház/Magazin oldalról.
(2016. október 29.)