Verebes Ernő: Gerendák
Író: Verebes Ernő
Jósika – szélmolnár: Rácz József
András atya – plébános: Varga József
Magdolna – Jósika felesége: Vass Magdolna
Fília – András atya néma unokahúga: Tarpai Viki
Újságírónő – W. Sorath lánya: Béres Ildikó
Szemző úr – malomtulajdonos: Tóth László
W. Sorath – tehetségkutató a Columbia Egyetemről: Kacsur András
Györköc – Jósika és Magdolna fia: Csonka Benedek
Rendezte: Rideg Zsófia
Részlet a műből
„Régen, van annak már vagy tizenöt éve, az apámmal jártam erre. Elhozott ide, hogy megmutassa ezt az uradalmi malmot. Azt mondta, úgy sem sokáig működik már. Bekopogtattunk, vagyis inkább vertük az ajtót, merthogy idebent elég nagy volt a zaj, éppen őröltek, zúgott, recsegett az épület, a vitorla sebesen forgott, mintha ki akarná tépni a földből, s el akarná repíteni az egész malmot, aztán mégis meghallotta valaki a dörömbölést, és kikiabált, hogy nyitva van. Amikor beléptünk, egy fiatal fiú állt előttünk, tetőtől talpig lisztesen. Csak a szemére, a tekintetére emlékszem. A kezében seprő volt, és megkérdezte, mennyi búzát hoztunk, merthogy későre jár már, de ha csak egy-két vékányit, elvállalja a megőrlését. Mire az apám azt mondta, hogy ő nem búzát hozott, hanem engem, ismerkedjek a malommal, hogyan működik, mi a titka. Ezért szívesen itt hagyna egy fél órára, s rákacsintott a molnárlegényre, az alatt megmutathatná nekem a lényegek lényegét, így mondta, a lényegek lényegét, és mire visszajön értem, már egy maradandó élménnyel volnék gazdagabb. Jó gondolta, hisz a gyerekek egy életre megjegyeznek mindent, azt is, ami még nem nekik való, szinte belenőnek az új tapasztalatokba, hogy idővel, elvesztett illúzióik ellenértékeként, maradéktalanul birtokba vegyék azokat.
A fiú nem jött zavarba, talán megtisztelőnek érezte a feladatot, hogy egy magával egykorú lányt, ő, mint „felnőtt férfi”, megtaníthat valamire. Először megfigyelhettem, hogyan sepri össze a ládákból a huzat által kifújt lisztet. Azután felvitt a második szintre, ahol a búza teste szétporlad a garatokban, és lélekké válik. Majd a harmadik szint következett. Itt megcsodáltam a sebes-kereket, az azt forgató, bálványnak nevezett rúddal, amit a nagydob forgatott, ezt viszont a szélkerék hozta mozgásba, a szélkereket pedig maga a szél indította el, amint a hatalmas szárnyvitorlába kapott.”
Verebes Ernő | Fotó: Eöri Szabó Zsolt
Verebes Ernő, író, zeneszerző. Színpadi zenéket írt több vajdasági, magyarországi, és kárpát-medencei teátrum felkérésére. Zeneművei Szerbiában, a volt Jugoszlávia több utódállamában, valamint Magyarországon, Ukrajnában, Olaszországban, és Japánban hangzottak el. Eddig összesen öt prózai-, illetve verseskötete jelent meg, az Újvidéki Fórum, és a zentai zEtna kiadó gondozásában. Ezek közül az egyik, három színháznak szánt szöveget tartalmaz, melyek a Vidnyánszky Attilával való együttműködésnek köszönve, ugyancsak az ő rendezésében kerültek a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház folyamatosan költözködő színpadára (Sardaffas a hímboszorkány, Kioldás, Magzatlégzés). Egyéb színházi szövegek: Szkizofónia, Zöld nulla, Teremtőhadjárat. (Az utóbbit az Újvidéki Színházban László Sándor rendezte, 2003-ban). A budapesti Nemzeti Színház, amelynek fődramaturgja, jelenleg az ő átiratában próbálja Cervantes Don Quijote-jét.
Szeretettel várunk mindenkit!
(2015. május 13.)
