Vlagyimir Szorokin

(1955) a mai orosz irodalom nemzetközi sztárja, nagy kísérletezője és igazi botrányhőse. Különös, gyakran utópisztikus világát, a vad nyerseség és a költőiség végletei közt mozgó, egyedi stílusát a magyar olvasó leginkább A jég című regénye alapján ismeri. Pályája 1977-től indult, a moszkvai underground ismert alakja volt, művei szamizdat formájában keringtek. Oroszországban 1992-ben jelent először, botrányos . Radikális prózájában a hétköznapi mítoszok leleplezésén keresztül a szovjet múlt és a posztszovjet jelen "irodalmi" integrációjára törekszik. Több nyugati, s immáron orosz írótársához hasonlóan ő is felhasználja a tömegkultúra, például a thrillerek és az akciófilmek kliséit, melyeket sajátos orosz tartalommal tölt fel. A szovjet korszak hivatalos prüdériája ellen való lázadásként nyelvében gyakran, gátlástalanul alkalmazza a legválogatottabb trágárságokat. Szorokinnak magyarul eddig három regénye jelent meg, 2004-ben a Kékháj és A jég, 2007-ben pedig a Bro útja. A három regény vázát a Rossz két, XX. századi fő mítoszának, a hitlerizmusnak és a sztálinizmusnak az összekapcsolása képezi. A jégből Szorokin végül trilógiát alkotott, ennek a második része a Bro útja, a harmadik részt, amely a 23000 címet viseli, még nem fordították le magyarra. A Bro útja A jég előtörténete, a 23000 (a Jég-testvériség ennyi tagot számlál) elnyújtott epilógus, amelyben megvalósul az Apokalipszis, elpusztul a Föld, és eljő a Fény birodalma.

(2008. június 23.)