A mostani kiállítás érdekes összehasonlításra ad lehetőséget, melyik tervező milyen teret képzel Csáth Géza Janika című darabjához, ebből látható a legtöbb változat, vagy hogyan álmodták meg Csehov világát, a Cseresznyéskert, a Három nővér illetve a Sirály díszleteit.
Az alázat műfaja
A színpadon a színész: ő szólaltatja meg a szöveget, ő van ott a többiek a háttérben.
Ámbár, amit a tervező megálmodik, azt mindenki látja. Az ő terében mozog a színész, az ő ruhájában.
Valamikor szokás volt, hogy amikor fölment a függöny, megtapsolták a díszletet.
Ma már sokszor függöny sincs.
És a díszlet nem föltétlenül szép.
Ahogy a ruha sem.
De az előadás része.
A gondolat része.
Azé a gondolaté, amiből megszületik az előadás.
Nehéz lehet látványtervező-hallgatónak lenni.
A valódi előadás nélkül, a megvalósítás nélkül kell elképzelniük előadásokat, a megvalósítás útját.
És mégis élőnek tűnnek föl ezek az élettelen anyagok itt és most.
Élettelenek, mert egy makett az csak papír, fa, ragasztó, textil.
Alvó Csipkerózsikák.
Amikor a tervező igazi színházban igazi társakkal dolgozik, akkor a makett a kiinduló pont.
Amikor még csak tanulja a tervezést, akkor a föladat maga.
Talán, nem túl lelkesítő az a gondolat, hogy úgysem lesz ebből semmi.
De talán épp ezért lelkesítő is.
Nem kell törődni anyagiakkal, nehéz fejű vagy éppenséggel józanul gondolkodó színházigazgatókkal, gazdasági vezetőkkel.
Szabadon szárnyalhat a fantázia. Most mindent lehet.
És ez a mindent lehet látszik a Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervező szakán tanuló hallgatók munkáiban.
És ez a mindent lehet nem föltétlenül jelenti a pazarlást az élettelen anyaggal. De minden esetben jelenti a gondolatok gazdagságát.
A kicsiknek, a másodéveseknek, akik tavaly ismert épületek keltette inspirációikat állították itt ki, még mindig egységes, szigorú föladaton belül kell repülniük. Ezúttal Csáth Géza Janika című drámája volt a tananyag, É. Kiss Piroska és Szlávik István mesterek irányításával. Nagyon pontosan meghatározott világa van a műnek, egy polgári lakás belseje, sok ki-bejárkálással. És ezek a szigorú rend szerint megtervezett makettek is milyen sokfélék, és mennyire bennük van tervezőjük gondolatvilága.
A nagyok, a negyedévesek már nagyobb szárnyakat kapnak ők Csehovokkal foglalkoztak, kisebb csoportokban, egy-egy igazi rendezővel Ascher Tamással, Ács Jánossal és Keszég Lászlóval. Én azért szeretem ezeket a maketteket, mert izgalmasan változók, titkuk van, meglepetést hordoznak és nagyon érteni azt a gondolatot, gondolkodásmódot, amiben a majdani előadás magva rejtőzik.
Szóval, kénytelen vagyok megcáfolni magamat.
Nagyon is élőek ezek az anyagok, nagyon is ott van bennük az alkotó, a művész, a látványtervező.
Lőkös Ildikó
Elhangzott a Nemzeti Színház Kortárs Képzőművészeti Kiállítás idei sorozatában 2008. február 29-én a Nemzeti Színház második emeleti balkonján.
-
A megnyitó után a kiállítást csak színházjeggyel érkező nézőink látogathatják előadások előtt és a szünetekben. Ha a megnyitón nem tud részt venni, de más időpontban szeretné a tárlatot megtekinteni, a meghívót feltétlenül hozza magával. A kiállítás várhatóan március végéig látogatható.
