Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Vissza a hírekhez

Díszlet - terv

A mostani kiállítás érdekes összehasonlításra ad lehetőséget, melyik tervező milyen teret képzel Csáth Géza Janika című darabjához, ebből látható a legtöbb változat, vagy hogyan álmodták meg Csehov világát, a Cseresznyéskert, a Három nővér illetve a Sirály díszleteit. Az alázat műfaja A színpadon a színész: ő szólaltatja meg a szöveget, ő van ott – a többiek a háttérben. Ámbár, amit a tervező megálmodik, azt mindenki látja. Az ő terében mozog a színész, az ő ruhájában. Valamikor szokás volt, hogy amikor fölment a függöny, megtapsolták a díszletet. Ma már sokszor függöny sincs. És a díszlet nem föltétlenül szép. Ahogy a ruha sem. De az előadás része. A gondolat része. Azé a gondolaté, amiből megszületik az előadás. Nehéz lehet látványtervező-hallgatónak lenni. A valódi előadás nélkül, a megvalósítás nélkül kell elképzelniük előadásokat, a megvalósítás útját. És mégis élőnek tűnnek föl ezek az élettelen anyagok itt és most. Élettelenek, mert egy makett az csak papír, fa, ragasztó, textil. Alvó Csipkerózsikák. Amikor a tervező igazi színházban igazi társakkal dolgozik, akkor a makett a kiinduló pont. Amikor még csak tanulja a tervezést, akkor a föladat maga. Talán, nem túl lelkesítő az a gondolat, hogy úgysem lesz ebből semmi. De talán épp ezért lelkesítő is. Nem kell törődni anyagiakkal, nehéz fejű vagy éppenséggel józanul gondolkodó színházigazgatókkal, gazdasági vezetőkkel. Szabadon szárnyalhat a fantázia. Most mindent lehet. És ez a mindent lehet látszik a Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervező szakán tanuló hallgatók munkáiban. És ez a mindent lehet nem föltétlenül jelenti a pazarlást az élettelen anyaggal. De minden esetben jelenti a gondolatok gazdagságát. A „kicsiknek”, a másodéveseknek, akik tavaly ismert épületek keltette inspirációikat állították itt ki, még mindig egységes, szigorú föladaton belül kell repülniük. Ezúttal Csáth Géza Janika című drámája volt a tananyag, É. Kiss Piroska és Szlávik István mesterek irányításával. Nagyon pontosan meghatározott világa van a műnek, egy polgári lakás belseje, sok ki-bejárkálással. És ezek a szigorú rend szerint megtervezett makettek is milyen sokfélék, és mennyire bennük van tervezőjük gondolatvilága. A „nagyok”, a negyedévesek már nagyobb szárnyakat kapnak – ők Csehovokkal foglalkoztak, kisebb csoportokban, egy-egy igazi rendezővel – Ascher Tamással, Ács Jánossal és Keszég Lászlóval. Én azért szeretem ezeket a maketteket, mert izgalmasan változók, titkuk van, meglepetést hordoznak – és nagyon érteni azt a gondolatot, gondolkodásmódot, amiben a majdani előadás magva rejtőzik. Szóval, kénytelen vagyok megcáfolni magamat. Nagyon is élőek ezek az anyagok, nagyon is ott van bennük az alkotó, a művész, a látványtervező. Lőkös Ildikó Elhangzott a Nemzeti Színház Kortárs Képzőművészeti Kiállítás idei sorozatában 2008. február 29-én a Nemzeti Színház második emeleti balkonján.
-
A megnyitó után a kiállítást csak színházjeggyel érkező nézőink látogathatják előadások előtt és a szünetekben. Ha a megnyitón nem tud részt venni, de más időpontban szeretné a tárlatot megtekinteni, a meghívót feltétlenül hozza magával. A kiállítás várhatóan március végéig látogatható.
Képek a megnyitóról

(2008. február 29.)