A hangok mindig és mindenütt jelenvalók. Magasságuk, erejük, hangszínük, hosszúságuk előbb-utóbb változik. Ha mindezek a tulajdonságok idővel elhalnak, ha már semmi nem rezeg, semmi nem mozog, akkor talán megszületik a tökéletes csönd. Ez azonban mindennek a végét is jelenti egyben.
A Szakértők számára minden elérhető, érzékelhető akusztikai jelenség fontos. Teljesen különböző fizikai adottságokkal rendelkező hangokból igyekeznek a legkülönfélébb módon létrehozni hangfolyamatokat. Figyelik mindazt, ami a környezetükben, a színpadon történik, és a maguk módján beleszólnak mindenbe. A klasszikusnak mondható hangszereken túl (hegedű, cselló, bőgő, tenor szaxofon, fuvola, harmonika, hárfa, gitár, dobok, elektromos zongora) vízbe mártott poharak, tálcák, kisebb-nagyobb evőpálcikák és talán egy varrógép is fontos szerephez juthat. A végeredmény kiszámíthatatlan, de a Szakértők soha nem mennek biztosra.
