Vissza a hírekhez
Januári tárlat Bráda Tibor
65 éve, 1941 szeptember 18-án láttam meg a napvilágot. Két bátyám után harmadikként . Elég későn. Apám (gimnáziumi tanár) azt mondta, hogyha a gyerek fiú lesz - legyen pap, ha leány akkor meg Piroska. Anyám (tanítónő) másként döntött: egyik se lettem. A II. világháború ellenére jó dolgok is történtek velünk gyermekkorunkban. Időnként a holland református egyház segítségét élvezhettük. A menekülésekről azt hittem hogy kirándulunk. Apám elvesztése viszont az egész életünkre rányomta a bélyegét. 30 évig vártuk a hazajövetelét.
Január ötödikétől látható Bráda Tibor Munkácsy-díjas festőművész AKVARELLEK, PASZTELLEK és ÜVEGKÉPEK című kiállítása, a színház balkon szintjén. A kiállítást Atlasz Gábor, festő- és pantomimművész nyitotta meg. A megnyitó után a kiállítást csak színházjeggyel érkező nézőink látogathatják előadások előtt és a szünetekben. Ha a megnyitón nem tudott részt venni, de más időpontban szeretné a tárlatot megtekinteni, a meghívót feltétlenül hozza magával. A kiállítás várhatóan 2007. január végéig látogatható.
Rengeteg iskolába jártam, és mindegyikbe csak rajzolni szerettem. Végül Albertirsán egy Képzőművészeti Főiskolát végzett apáca- rajztanárnő segített a pályára: Puruczky Mária. A Török Pál utcai gimnáziumban Ujváry Lajos osztályában, talán életem legpörgőbb, legizgalmasabb éveit éltem. Tudom hogy minden osztály a legjobb, de a mienk is az volt. 1956-ban mindjárt egy forradalommal kezdtük a tanulmányainkat.
A két lövöldözés között alig telt el másfél évtized - nekünk szinte ez megszokott állapot volt. A Főiskola már gyötrelmesebb időszaka volt életemnek 1960-tól 1967-ig. Grúber Béla és Georges Rouault kegyetlen terhekkel nehezítették tanulmányaimat. Szentiványi Lajos könnyed, ragyogó koloritja, kitűnő franciás szelleme sem tudta teljes mértékig megadni festészeti szabadságomat. Nagyon fiatalon kezdtem a tanítást a Képzőművészeti Egyetemen, talán ezzel is várhattam volna. Hiszen azokat a feladatokat amelyeket nekem kellett volna megoldanom, azokat a hallgatóktól megoldva kaptam vissza.
Életem során rengeteg társadalmi munkát végeztem - mindig a szakmáért. Úgy látszik ez egyeseknél eleve elrendeltetés dolga = Isten csapása. Most a Magyar Festészet Napjának szervezése a mániám.
Nagyon sok kiállításom volt eddig. Különösen szeretek a családommal kiállítani: a festőművész feleségemmel Deák Ilonával, a bőrműves nagyobbik leányommal Bráda Judittal, a keramikus kisebbik leányommal Bráda Enikővel. Ezt külföldön is és hazánkban is szívesen vállaljuk.
Karcagi születésű lévén a gyerekkorom egy részét a berekfürdői üveggyár közelében töltöttem. Így volt alkalmam beleszeretni az üveg ragyogásába. Nincs az a festék amelyik versenyezni tudna a nap által megvilágított színes üveggel. Nemsokára elkészül az ötvenedik üvegfestményem. Talán pont azért, mert az előbb említettnek az ellentéte, a másik szerelmem a pasztell. Bársonyos, lágy, kissé visszafogott színeivel más mondandókat hordoz.
Köszöntöm mindazokat akik értőn és elfogultságok nélkül tudják élvezni azokat az örömöket amelyeket csak a festészet tud nyújtani!
Bráda Tibor
Január ötödikétől látható Bráda Tibor Munkácsy-díjas festőművész AKVARELLEK, PASZTELLEK és ÜVEGKÉPEK című kiállítása, a színház balkon szintjén. A kiállítást Atlasz Gábor, festő- és pantomimművész nyitotta meg. A megnyitó után a kiállítást csak színházjeggyel érkező nézőink látogathatják előadások előtt és a szünetekben. Ha a megnyitón nem tudott részt venni, de más időpontban szeretné a tárlatot megtekinteni, a meghívót feltétlenül hozza magával. A kiállítás várhatóan 2007. január végéig látogatható.
Rengeteg iskolába jártam, és mindegyikbe csak rajzolni szerettem. Végül Albertirsán egy Képzőművészeti Főiskolát végzett apáca- rajztanárnő segített a pályára: Puruczky Mária. A Török Pál utcai gimnáziumban Ujváry Lajos osztályában, talán életem legpörgőbb, legizgalmasabb éveit éltem. Tudom hogy minden osztály a legjobb, de a mienk is az volt. 1956-ban mindjárt egy forradalommal kezdtük a tanulmányainkat.
(2007. január 05.)