Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. Bővebb információ
Nemzeti Most Magazin Ugrás a tartalomhoz
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
Vissza a hírekhez

Csodálatos ez az összefogás

Most fogom negyedszer látni az előadást, mondja, nagyon tetszik. Örülök, hogy valakinek eszébe jutott ez a lehetőség, én soha nem gondoltam rá, hogy a versből lehetne, vagy kellene színpadi művet csinálni. A vers az lehet jó, lehet nem jó, olyan amilyen, az egy másik műfaj. De túl a versen, a beregszászi társulat szerintem egy remekművet hozott létre. Minden műfajnak megvannak a maga sajátosságai, amit a Vidnyánszkyék hozzátettek, azt én nagyon izgalmasnak, érdekesnek és szépnek találom - például az előadás képi világát. Juhász Ferenc feldolgozásában a Szarvassá vált fiú, ellentétben az eredeti román kolinda történetével, nem tér haza, elindul a nagyvilágba. Úgy érzem, akár te is lehetnél ez a fiú, hívom beszélgetni Vidnyánszky Attilát, kihasználva a délutáni próba és az esti előadás közti rövidke időt. Valóban vannak önéletrajzi elemek az előadásban. Tíz éves volt a színházunk, amikor ezt a darabot megcsináltuk. Nagyjából egy éve. Ideje volt egy csomó mindent összegeznem magamban. Sokféle bizonytalanság, eldöntetlen dolgok vettek körül akkor. A helyzet mára sem változhatott, hiszen szeptember óta az Operaház főrendezőjeként is dolgozol. A feleségemmel és a legkisebb fiammal itt élünk Budapesten. A két nagyobbik gyerekünk otthon, az édesanyámmal. Tehát valóban, most éppen szét van szakítva a család. De az elmúlt két évben, még az Opera nélkül is, már annyit voltam össze-vissza, hogy nehéz volt megszervezni, hogy a Beregszászi Színház is működjön. Ha a lelkem mélyére nézek, akkor legszívesebben visszamennék haza, és nem mozdulnék, ugyanakkor meg csak hajtja az ember valami. Érdekes munkák, felkérések. Soknak ellen tudok állni, soknak nem. Elhitetem magammal, hogy lehet ezt így csinálni, de tudom, hogy a végtelenségig nem. A te életedben hol van a titkok kapuja? Hát, az mindenkiben belül van. Befelé kell nézni és megtalálja az ember. Ez a zsongó világ a maga felszínességével nagyon erőteljesen hat az emberre, egy ideig, de én már el tudom taszítani magamtól. Sok minden letisztult bennem. Úgy látom, hogy most már tudok egyértelmű prioritásokat az életemben. A család, anyám, a fiaim. Szóval nincs föláldozva minden a világ miatt, akkor sem, ha esetleg így látszik, hiszen most a hét egyik felét itt töltöm, a másikat odahaza. Hogyan fogadta a csapatod, amikor elvállaltad Szinetár Miklós fölkérését? Mindenki aggódott, hogy hogyan lesz ezután. Azt hiszem, egy kicsit meg is orroltak rám, amit megértek. De az Operával sikerült úgy megegyeznünk, hogy elfogadják, hogy nekem van egy színházam Beregszászban. Ugyanakkor azért én eddig is rendszeresen dolgoztam külföldön, tehát a csapat megszokta már, hogy vannak időszakok, amikor nem vagyok velük. Én meg mindig úgy intéztem, hogy ezek a munkák a téli hónapokra essenek, amikor – lévén a Beregszászi Színházban nincs fűtésünk – alig tudunk játszani. Mi mindig is nyáron dolgoztunk a legtöbbet és ez a mai napig így van, májustól szeptemberig egyvégtében. Remélhetően nemsokára lesz fűtésetek is, hiszen éppen azért találkozhattunk ma, mert a színházatok fölépítéséért dolgoztok a Nemzetiben. Mit tudsz, mennyire eredményes az akció? Úgy tudom, hogy nagyon sikeres. Azt most nem tudom megmondani, hogy eddig mennyi pénz gyűlt össze, és azt sem tudom, hogy a szükséges százmillió forint összegyűlhet-e egyáltalán ilyen módon. De bármennyi is jön össze, abból nagyon fontos dolgokat tudunk megépíteni. Például a kétszárnyú épület egyik felén a leszakadással fenyegető tetőszerkezetet. De ami talán a pénznél is fontosabb, hogy valami egészen hihetetlen összefogásra találtunk ebben az egyébként szétszabdalt, megosztott és nehéz helyzetben levő színházi szakmában. Olyan színházak is fölajánlották egy-egy este bevételét, akik nem minket hívtak meg vendégszereplésre, és zenészek is csatlakoztak, koncerteket adnak értünk, Szóval egy emberként álltak az ügyünk mellé, csodálatos ez az összefogás, köszönöm mindenkinek. Úgy tudom, hogy ti magatok is sokat tesztek a színházatokért. Nem csak a fellépésekre gondolok, pénzzel, munkával segítitek a felújítást. Van nálunk egy egyezség. A fellépéseinkkel megkeresett pénz egy része a színház technikai fejlesztéseit szolgálja. Ezzel a pénzzel egészítjük ki a különféle támogatásokat. Tehát lemondunk a gázsink egy részéről, hogy emberibb közegben dolgozhassunk. És sok mindent valóban a két kezünkkel csinálunk meg, legutóbb például a hatvanfős kistermünket a Trill Zsolt festette ki az édesapjával. Vagy most, éppen a nagyterem padlóját csináljuk. Szóval vannak kérdések, amik föl sem merülnek, ha valamit meg tudunk tenni, megtesszük, hiszen a saját körülményeinket javítjuk vele. Úgy tudom, hogy Törőcsik Mari, akivel Gyulán ismerkedtünk meg, amikor eljött hozzánk, nem akarta elhinni, amit látott. És alig akarta elfogadni, hogy miközben az egész színházban rettenetesen hideg volt, neki próbáltunk fűtést szerezni. Ez az akció is úgy indult, hogy a tíz éves évfordulónk ünnepére eljött Böjte József és amikor meglátta a körülményeket, azt mondta, hogy ez tarthatatlan. De most már nagyon bizakodóak vagyunk. Mindenkinek köszönöm a segítséget!

(2005. február 09.)

Következő hír

Facebook megosztás