Kalandos sorsú előadásról van szó, hiszen már az elején kiszállt a férfi főszereplő. Így került be az előadásba Fekete Tibor, akitől, úgy érzem, megváltozott az előadás, megkapta igazi formáját és lényegét. Aztán jött ez a hosszú szünet, két színésznő ment szülni. Egy biztos, a kollégák fantasztikusan dolgoztak eddig is az előadásban, egy csöppet sem kopott, nem lazult a produkció.
Udvaros Dorottya, a címszereplő: Hosszú volt a kihagyás, és féltem, hogy ez a darab életében visszafordíthatatlan változást okoz, hogy a közönség esetleg elfelejti. De mindenkitől azt hallom, hogy szerencsére nem így történt, ami számomra különösen jó érzés. Nagyon szeretem az előadást, a szívem szakadt meg, amikor a darabot levettük a műsorról. Most, hogy még otthon elővettem a példányt, néhány mondatra rácsodálkoztam, úgy éreztem, mintha évek teltek volna el. De a próbán, ahogy kezembe veszem a tárgyakat, látom körülöttem a megszokott bútorokat, a díszletet, úgy jönnek vissza az érzések, éled fel az egész előadás.
Csoma Judit hallgatja a beszélgetést, ezen a ponton bekapcsolódik. Érdekes, mondja, bennem olyan fokon rögzült minden, hogy nincs rossz érzésem, de az is igaz, hogy az én jelenetem még nem is került sorra. Ez bizonyára alkati kérdés is, bennem a harminc évvel ezelőtti szerepek is élnek. (Jegyezzük meg, Csoma Judit éppen harminc évvel ezelőtt kezdte a pályát a Nagyváradi Állami Magyar Színházban.) És azon is sok múlik, hogy mennyire volt a szívem csücske az előadás. Az Anyám, Kleopátra mindannyiunknak a szívügye. Nagyon szeretjük, mert nem egy hétköznapi történet. Fontos kérdésekről beszél: családról, kallódásról, szerelemről, hűségről.
Az előadás színlapja
