Az ügynök halála - közös bemutató a Tháliában

Belepislantottam a példányodba, látom, te is rajzolgatsz a próbaszünetekben. Csak nem totemoszlopot tervezel? Majdnem, csak ez kisebb. A Czillei és a Hunyadiakban rászoktam a botfaragásra. Azt a botot, amit nálam látsz a darabban, én faragtam. Most tervezgetek egy újat. Nagyon jó elfoglaltság, előhozni a fából, ami benne van… Hasonlatos a színészmesterséghez, ott is elő kell varázsolni a szerző szövegéből a lelket. Ebben akkor egy húron pendültök Alföldi Róberttal. Olvastam róla, hogy ő is telerajzolja a példányait. A próbákon is ekkora az összhang? Igen, úgy érzem. A próbákat nagyon élvezem. Tudjuk, hogy a Robi mindig kitalál valamit a darabokhoz. Úgy érzem, hogy most is nagyon jó érzékkel hozta elő a darab ma érvényes mondandóját. Az Ügynök halála persze egy olyan darab, ami örökösen érvényes, de manapság talán különösen erősen képes szólni. Ez így van. Ha valaki meghaladja a negyvenedik, ötvenedik évét, bizony könnyen olyan helyzetbe kerülhet, mintha ő már nem is lenne, hogy nem számít. Nálunk mostanában alakult így az élet. De ugyanilyen erős a darab másik rétege is, a szülők és gyerekek viszonyáról. Amikor valakinek nem sikerül az élete, vagy nem úgy sikerül, ahogy szerette volna, és megpróbálja a saját vágyait ráerőlteti a gyerekekre - mindenáron. És, ahogy a darabban is, bár a gyerek megpróbál az öreg kedvében járni, mégis az állandó vitákban, veszekedésekben a kapcsolatuk olyanná válik, mintha ellenségek volnának. Aztán persze mindkettőjük számára kiderül, hogy valójában túlságosan is szeretik egymást, de már későn. Ebből következik a tragédia. Az öreg a lehető legrosszabbra szánja el magát, de ez az ő fejében mégis a jó megoldás: segíteni, bármilyen áron, hogy a család föl tudjon emelkedni. Sokan lesznek a nézőtéren, akik Willy Loman életét élik… Úgy érzem, hogy igen. És te, sikeres művészként, találsz kapcsolódási pontokat Willy életével? Hogyne. Az öreg erőszakosságát leszámítva, nagyon is sokat. Hiszen ma már pontosan átérzem a szüleim helyzetét, látom és érzem a közvetlen környezetemben is ugyanezt a problémát. Nevezzük nevén: a kiszolgáltatottságot. Benne van a zsigereinkben, mindannyian érezzük, vagy érezni fogjuk. Én rettenetesen boldog vagyok, hogy még játszhatok, hogy eljátszhatom, milyen, amikor már nem játszhat az ember. Lehet, hogy egy szerepálmod teljesül most? Két Willy Loman - Bodrogi Gyula Tímár József szobrával Nem, nekem soha nem voltak szerepálmaim. Ezt a darabot mindig is nagyon szerettem. Egyszer még láttam a Tímár Józseffel is, nagyon jó volt. Olvasva is szerettem. De soha nem gondoltam rá, úgy, hogy feltétlenül el szeretném játszani. De amikor a Robi szól, hogy nekem szánta a szerepet, nagyon örültem, és egy pillanat alatt úgy éreztem, hogy ez csak természetes. Hiszen Willy Lomant nekem nem kell „eljátszanom”, elég csak elmondanom és mindenki igaznak fogja érezni. (kép és szöveg: eöri)

Az előadás színlapja

A Thália Színház honlapja

(2004. szeptember 29.)