A tervelfogadásokon a színház gazdasági, műszaki és művészeti vezetése egyaránt képviselteti magát. A tárgyalás első percei - eddigi megfigyeléseim szerint - mindig így foglalhatók össze: ennyi pénz nincs rá. Majd két tábor kezdi a tervek darabokra szedését, és a spórolás lehetőségeinek megtalálását; a gazdaságiak és a művészek. A cél, a kényes egyensúly megteremtése a művészeti és az anyagi szempontok között.
Az első képen a hosszú rudakkal szaladgáló urak az állítópróba főszereplői. A tervező és a műszak itt "lövi be", hogy pontosan mire van lehetőség a színpadi térben, itt vizsgálják meg (először) a majdani díszlet könnyű építhetőségének, bonthatóságának, stabilitásának kérdéseit. A második képen Khell Zsolt éppen a tervelfogadáson mutatja be a díszlet makettjeit.
Zsolt a szabadkézi vázlatok megrajzolása után számítógéppel tervez. Korszerű 3D-s építész szoftvereket is használ. Bár, mint mondja, legtöbbször nincs arra idő, hogy a legapróbb részletekig kidolgozzanak egy tervet, márpedig a számítástechnika nem engedi a laza improvizálást.
