Raszputyin MITEM

Szőcs Géza drámája egy történelmi látlelet a kollektív európai és globális lelkiismeretünkről. Ez a dráma a történelmi valóságot helyezi fókuszba Raszputyin fiktív szűrőjén keresztül. Ez a fikció a szenvedélyes túlélés utolsó mentsvára az emberiség apokaliptikus erdejében. Mert gyermeki módon vágyódik a világ békéjére. Arra, hogy milyen az, amikor nem gyilkoljuk egymást a társadalomban és a háborúkban. Ebben a világban minden költészet kacérkodik a valósággal. Minden vágyódás táncol a feladással. Minden tett a filozófiával. Pont olyan a dráma, mint amilyen kép alakult ki bennünk Raszputyin alakjáról a mai világunkban. Isteni és végtelenül emberi, miközben hátborzongatóan történelmi. Hiszen Raszputyin szent és bűnös alakja megfoghatatlan, hiszen az ő hatalma nem a császárok, királyok és a cárok hatalmával ér fel, hanem a játékosok és a szélhámosok igéző tekintetével.

Gyakran eszembe jut, hogy milyen lett volna, ha nem hal meg annyi ember a 20. század során. Milyenek lehettek a nagyszüleim, a dédszüleim barátai és rokonai, akik nem élték túl a nehéz időket? Megannyi fájdalmas kiáltás tűnt el a múlt században és akár a mi századunkban is. Vagy akár tavaly. Idén. Mindig is azt képzeltem, hogy mi emberek képesek vagyunk meghallani ezeket az elveszett hangokat a képzeletünk és az együttérzésünk segítségével. Hiszen nem mindig az a lényeg, hogy pontosan hogyan történt valami… nem az a lényeg, hogy mennyire mérjük fel pontosan a történelmet, hanem, hogy mi milyennek éltük meg az életben az igazságunkat, az igazságainkat.

És ahány ember és nemzet van, annyi igazság akad és egyik sem egyezik tökéletesen. A dráma Raszputyinbeli alakján és utazásán keresztül felfedezhetjük letűnt korok és alakok hétköznapi, történelmi és univerzális igazságait és gondolhatunk vissza azokra, akiket sohase ismertünk. Ez az előadás egy megemlékezés is lesz egyben a mindenkori ártatlanokért vagy olyanokért, akik nem ragadtak volna fegyvert, ha lett volna választásuk. (Sardar Tagirovsky)

(Fotók: Süveg Károly)