MORITURI TE SALUTANT MITEM

A Morituri te salutant című előadás az ukrán lélektani próza mestere, Vaszilij Sztefanik (1871-1936) legismertebb novellái nyomán született. A neves ukrán szerző többnyire tragikus hangvételű művei a falusi élet hétköznapjairól szólnak, azokról az emberi drámákról, amelyek nap mint nap lejátszódnak egy vidéki közösségben anélkül, hogy a benne szereplő hősök felismernék azok jelentőségét vagy lényegét. A Kocsma, a Magányos nő, az Esti óra, Szenteste, Május, Álom, Fiúk, Bűn, a Nálunk minden ünnep című novellák nyomán színpadra állított, egyszerűségében is megrázó előadás során a mindennapok szürkesége mögött feltárulnak a szülők és gyermekek, a férfiak és nők között feszülő ellentétek, illetve a születés és a halál, az álmok és a valóság közötti feloldhatatlanul tragikus viszony. Ugyanakkor a darab szereplői a túlélésért vívott kemény küzdelem ellenére soha nem adják fel a reményt, hogy sorsuk egyszer jobbra fordulhat. És ahogy az a valóságban is lenni szokott, életük során állandóan keverednek a tragikus és komikus szituációk, ám a különféle események és karakterek kavalkádjában egy dolog mégis állandó marad – az emberségre, az emberi méltóság megőrzésére való törekvés. Bármilyen szélsőséges erkölcsi vagy éppen fizikai megpróbáltatást is mérjen rájuk a sors, helyt kell állniuk minden körülmények között. Még akkor is, ha ez az életükbe kerül.

Az előadás a zene, az ének, a mozgás, a látvány folyton változó, polifonikusan egybefonódó kompozíciójaként született meg, és egy többrétegű, metaforákban gazdag színházi formanyelven beszél az emberi lélek legmélyebb rezdüléseiről, kétségeiről, szenvedéseiről, sajátos misztériumjátékként a megtisztulás reményét sugallja a nézők számára.

Az előadás rendezője az egyik legjelentősebb kortárs ukrán színházi alkotó, Dmitro Bogomazov, aki egyúttal a kijevi Ivan Franko Nemzeti Dráma Színház főrendezője is.