IVANOV

Ivanov – az orosz Hamlet?

„Ideje észhez térni. Eljátszottam itt Hamlet-et, te pedig a fennkölt leányzót – és ebből elég is.” (Ivanov)

Anton Pavlovics Csehov még 27 évesen, alig két hét alatt írta meg első, ismert drámáját, a moszkvai Kors Színház számára. A bemutató 1887. november 19-én volt. „Ezt a darabot szinte véletlenül írtam, egy Korssal történt beszélgetés után. Lefeküdtem aludni, kitaláltam a témát és megírtam. Két hetet dolgoztam rajta, pontosabban 10 napot.” – írja egyik levelében. Az író eredetileg komédiának szánta a művet, a hagyományoktól és a korabeli színházi kánontól elrugaszkodó vígjátéknak, amelyben a főszereplő „egy átlagos ember, egyáltalában nem hős”. Az első bemutató sikert hozott ugyan, de az előadás művészi minőségével maga Csehov sem volt elégedett. A második verzióban a komédiából dráma lett, ami egyértelműen nyomott hagyott a darab karakterein és a stílusán is. Az Alekszandrinszkij Színházban, 1888-ban bemutatott változat még nagyobb sikert aratott, és Csehov műve, azóta is rendszeresen szerepel a világ legtöbb színházának repertoárján. A darab főszereplőjének, Ivanovnak a karaktere, „üzenete” mai napig számos vitát gerjeszt, mivel többféle értelmezést is megenged. Ivanov egy mélyen érző, meghasonlott, és a saját maga beteljesületlen sorsát tragikusan megélő értelmiségi, aki a darab folyamán többször is Hamlethez hasonlítja önmagát. Nem véletlen, hogy számos színházi alkotó és irodalmár Ivanovot az „orosz Hamletként” emlegeti, aki egy többre hivatott, tehetséges ember, de mégsem képes változtatni a sorsán, és a világgal szembeni lázadása végül önpusztításba csap át.

„Belehalok a gondolatba, hogy én, egy egészséges, erős ember valami Hamletté, vagy valami Manfréddé, vagy valami felesleges emberré váltam… az ördög se érti ezt!” (Ivanov)

Szász János rendező, aki már több alkalommal is dolgozott Csehov drámáin, most először rendezi meg az Ivanovot. Számára is megfejtendő titok, a társulattal közösen végigjárt különleges érzelmi-spirituális utazás Csehov drámájának színpadra állítása, amelynek végén Ivanov összetett személyiségén keresztül tanúi lehetünk egy értelmiségi bukásának, és talán közelebb jutunk annak a megértéséhez, hogy mit is jelent ez a szó: ember.