Handzso (A legyező) MITEM

A sokoldalú művész és a Toga SCOT Suzuki Company társigazgatója, Mattia Sebastian Giorgetti vizionárius rendezése innováció és hagyomány határán gondolja újra a Hanjot. Giorgetti, aki hírnevét annak köszönheti, hogy képes klasszikus elemeket kortárs érzékenységgel elegyíteni, egy fiatal művész gyötrelmes várakozását viszi színre, megrendítő kifinomultsággal tárva elénk szerelem, identitás és őrület örök témáit. Misima Jukio szövege nem korlátozódik a történetmesélésre, hanem az emberi lélek legmélyebb és legellentmondásosabb rétegeinek felfedezésére hív minket. A japán szerző 1955-ben íródott darabja Motokiyo Zeami 14. századi nó-drámáján alapul. Zeami darabjának előképe egy ősi kínai vers volt, amelyben az elhagyott nőre „hanjo”-ként, nyári legyezőként hivatkoznak, amelyet eldobnak az ősz beköszöntével. „Minden férfi arca halott” – ezekkel a szavakkal írja le Hanako az embereket, akik nap mint nap kilépnek a vasútállomás épületéből, az épületből, amelyet ő csupán a várakozás céljából látogat. A karjaiban szorongatott legyező, a bőség szimbóluma, a darabban a szerelem legtisztább formájának, a várakozásnak szavakkal nehezen kifejezhető jelképévé válik. Mert ennek a szerelemnek a szépségét a szemlélődés adja. Misima kifinomult mesterművével az ősi mítoszok világához nyúl vissza, hogy egy elbűvölő és titokzatos történettel ajándékozza meg a ma emberét, egy olyan történettel, amely egyszerre mese és szürreális dráma.