HÁBORÚ ÉS BÉKE MITEM 16

"Ahhoz, hogy helyesen olvassuk Tolsztojt, a "béke" szót úgy kell értelmeznünk, mint világegyetemet, mint az emberiséget. De ott vannak még a "békében imádkozni", "menj békével", "békében éljetek" kifejezések is... E szó értelmezésének gazdagsága végtelen, és nálunk minden jelenetben megvan a maga intonációja, a saját jelentése. 

Ez az előadás eleganciát és egyszerűséget igényel. Régebben túlterheltük magunkat kellékekkel, de most nincs szükségünk semmire. Minden tisztább lesz. Csak az üres tér és a színész. Van egy hatalmas fal a színpadon, amin nincs semmi, de sajátos jelentéseket hordoz, és a néző a saját képzeletében ismeri fel őket, kiegészítve a színész játékát. Mindent felvált a fénysugarak áradása, az emberi sorsok és a történelem magasrendű színészi értelmezése. És a színház megértése - hogy mit is csinálunk. Milyen jeleket küldünk a mai színháznak? Hogyan értjük mi magunk a színházat? 

Hiszen a színház korszerűsége abban rejlik, ahogyan gondolkodunk. El kell játszani az eszmét - Pierre eszmeiségét, Andrej eszmeiségét. Így közelíti meg a színész a karaktert, a szerepet - a tudáson, a gondolkodáson keresztül... És nagyon tetszik, hogy a próbákon mindenki valamilyen módon elgondolkodik a szöveg, a korszak, az erkölcs, a kultúra és a mai színház kapcsán. A mai életünk kapcsán.

Valószínű, hogy a nézőinknek bizonyos dolgok hiányoznak majd. Néhány ismert jelenet, valami, amihez hozzászoktak, amiben ott a hagyománytisztelet. Vagy a sztereotípia. De ennek a darabnak áttetszőnek kell lennie. Tisztának. Pontosnak. Minden szempontból érthetőnek.

Minden emlékeket ébreszt. Az emlékezet - a lélek szülőhelye. Ez a gyermekkori haza nemcsak a darab témájaként van jelen. Minden a gyermekkorból ered. A hangok. Petya nevetése.”

Rimas Tuminas