AZ ÖTÖDIK PECSÉT

1944, Budapest. Odakint háború, bombázások, rettegés, terror. Odabent, egy kiskocsmában néhány ember ül az asztal körül. Isznak, esznek, hétköznapi dolgokról beszélgetnek. Aztán elhangzik egy kérdés: Ha választanod kellene – Tomóceusz Katatiki lennél-e, a hatalmas és kegyetlen zsarnok, aki lelkiismeret-furdalás nélkül uralkodik mások fölött – vagy Gyugyu, a megalázott rabszolga, akit egész életében kínoznak, de aki ártatlansága tudatában hal meg?

Először csak egy játéknak tűnik az egész, filozófiai kérdés egy pohár bor mellett. Csakhogy néhány órával később kiderül, hogy a válaszadás lesz a szereplők legkegyetlenebb próbatétele.

Sánta Ferenc regénye és Fábri Zoltán legendás filmje a 20. századi magyar kultúra egyik legmegrendítőbb erkölcsi parabolája. Andrej Mogucsij színpadi víziójában Az ötödik pecsét hétköznapi tere az emberi lét univerzumává tágul, a kocsmai beszélgetés pedig az Utolsó ítélet színterévé változik át.