A vihar költői játék két részben
A vihar Shakespeare legutolsó darabjai közé tartozik. Valószínűleg 1611 táján írta, amikor már ismét szülőhelyén Stratford-Upon-Avonben élt. A XVII. Század elejéről származó "számadáskönyvek "tanúsága szerint a színművet az 1611. év őszén a királyi palotában, az udvar meghívott vendégei előtt játszották. Másfél évvel később, 1613 februárjában újra bemutatták azoknak az országraszóló fényes ünnepségeknek során, amelyeket I. Jakab angol király rendezett lányának, Erzsébet hercegnőnek esküvője alkalmából. Ebből és bizonyos szerkezeti sajátságaiból, például a betét esküvői jelenetéből következtetve A vihar egy alkalmi dráma.
A darab meséje
A darab meséjének szövegszerű forrásairól és irodalmi előzményeiről alig tudunk, szemben sok Shakespeare darabbal, amelyeknek novella vagy drámai alapanyagai pontosan megtalálhatók, nyomon követhetők. Alapmotívumához nagyon hasonló egy 1605-ben írt nürnbergi szerző színdarabja, amelynek ötletét nem lehetetlen, hogy Németországban is gyakran vendégszereplő angol vándorkrónikások közvetítették Shakespeare-hez.
A cselekmény egyes elemei a színművet észrevehető szálakkal kapcsolják a kor eseményeihez. Kevéssel A vihar megírása előtt jelent meg , s keltett nagy feltűnést Londonban az egykor hajótörött Sylvester Jourdan könyve a titokzatos, A viharban is megjelentetett Bermuda szigetek felfedezéséről. Számos egykori útleírás és irodalmi mű tükrözi a korban azt a rendkívüli érdeklődést, amellyel az angolok a tengeren túli, addig ismeretlen népek és országok élete felé fordultak. A korszakra jellemző az utazási láz. A század fordulóján tucatszám rajzanak ki Angliából a gyors meggazdagodásra vágyó rabló expedíciók. Nem véletlen, hogy A vihar szereplői közül két szegény flótásnak is első gondolata , hogy Caliban mutogatásából, ha hazaviszik, egész életükre megmenekülnek az anyagi gondoktól.
Shakespeare: A vihar
Bemutatók a Nemzeti Színházban
| Bemutató | Fordította | Rendezte |
| 1874. augusztus 26. | Szász Károly | Molnár György |
| 1920. december 14. | Szász Károly | Hevesi Sándor |
| 1925. október 7. | Szász Károly | Hevesi Sándor |
| 1929. január 4. | Szász Károly | Hevesi Sándor |
| 1934. május 29. | Szász Károly | Ódry Árpád |
| 1939. augusztus 26. | Babits Mihály | Németh Antal (Margitszigeten) |
| 1940. november 30 | Babits Mihály | Németh Antal és Szilassy Gyula |
| 1990. április 13. | Mészöly Dezső | Taub János |
Vangelis
Vangelis négyévesen kezdett zenélni. Hatévesen, minden zenei előképzettség nélkül adta első nyilvános koncertjét saját műveiből. Már gyermekként is megnyilvánult egyedülálló, spontán technikája, amellyel áthidalja a különbséget az ihlet pillanata és a megvalósítás pillanata között. Szerinte mindannyiunkban megvan a teremtés lehetősége, az egész világegyetemet ott érezte és érzi az ujjaiban. Vangelis ezt egyszerűen emléknek hívja.
Fiatal emberként Vangelis 1960-ban Párizsba költözött. Ott három éven át élvezte a tizenévesek "múló rítusát", amivel Európa legnépszerűbb együttesében maga is Afrodité gyermekévé vált. Ezt az első zenei lépést követően a zene és a hang felfedezését az elektronika segítségével folytatta. Szimfonikus költeménye, a Fais Que Ton Reve Soit Plus Long Que la Nuit (Tartson az álmod tovább az éjszakánál), és a Föld album következett, majd Frederic Rossif művészi állatfilmjeihez, nevezetesen a L'apocalypse des Animaux (Állatok apokalipszisa) és az Opera Sauvage (Vadopera) filmekhez komponált szenvedélyes dallamokat.
A 70-es évek közepén Vangelis Párizsból átköltözött Londonba, ahol létrehozta saját stúdióját/laboratóriumát, így tovább fejleszthette zeneelméletét és művészetét.
Heaven and Hell (Menny és Pokol), Albedo 0.39, Spiral, Beaubourg, China és See You Later (Viszlát) - mint mindig, e műveket Vangelis maga írta, adta elő és ő volt a producerük - az akusztikus és elektronikus hangszerelés szinte teljes összeolvadásának eredménye, ami egy úttörö hang, és hamarosan az egész világon elfogadottá és kedveltté vált. 1978-ban Vangelis Irene Papas görög színésznővel közösen készítette el az "Odes" albumot, később a 80-as években pedig a "Rapszódiák" albumot, melyek a bizánci és hagyományos görög népdalok klasszikus gyűjteményei. Ezek az interpretációk új irányzatot adtak a görög zenének. Az 1980-as évek elején a Yes művészével, Jon Andersonnal is adott ki albumsorozatot.
1982-ben a Tűzszekerek Oscar díjas filmzenéje minden eddiginél nagyobb nemzetközi sikert hozott Vangelis számára. Az ezután következő filmprojektjei a sötéten profetikus Szárnyas fejvadász (Ridley Scott), a politikailag veszélyes Missing (Costa-Gavras) és a zavaróan valós Antarctica (Koreyoshi Kurahara) voltak - mindhárom kereskedelmi és művészi értelemben is komoly sikert ért el, az Antarctica lett a minden eddigi legnagyobb bevételt hozó japán film.
Bemutató időpontja:
2002. március 25.
Repertoárunkból ajánljuk
