Nemzeti színháztörténeti vetélkedő

A zsűri asztala még üres, a csapatoknak eligazítást tart Szabó László műsorvezető, nem mellesleg a vetélkedő kitalálója, a Nemzeti kommunikációs vezetője.

A zsúri bemutatása: balról Rubold Ödön színművész, Ablonczy László színháztörténész, 1991-1999 között volt a Nemzeti Színház igazgatója, a zsűri elnöke, számos könyvében foglalkozik a Nemzeti Színházzal. Mátyássy Bence és Udvaros Dorottya színművész.

11 óra után néhány perccel indult a vetélkedő-mozi, és a versengés a pontokért. Mindegyik csapat bemutatkozó filmet készített. A multimédia, a film - ismét bebizonyosodott - anyanyelve a mai kor gyermekeinek. Mindenki beszéli, jól, jobban, így remek mozikat láthattunk. A képen az első pontozás...

Udvaros Dorottya segíti az egyik feladat megoldását, egy monológot olvas fel.

Az egyik kérdés-típus: fel kell ismerni a képeken szereplő személyeket, könnyítésként egy-egy szöveg szolgált. A fent látható 2. feladat pl. ez volt:

2. feladat

Írjátok le, melyik kép melyik nagy igazgatót, művészeti vezetőt ábrázolja. Írjátok az idézetek mellé az igazgatók sorszámát.

Vámos László

(1982 – 1990)

Gellért Endre

(1950 – 1960)

Németh Antal

(1935 – 1944)

Paulay Ede

(1878 – 1894)

Hevesi Sándor

(1922 – 1932)

idézet	kép sorszáma
„[A Nemzeti feladata] vállalni nemzeti múltunkat, mai Magyarországunkat nacionalista zászlólobogtatás nélkül; internacionalistának lenni, befogadni a világot idegen divatmajmolás, hajbókolás nélkül. Adynak, József Attilának, Bartóknak, Kodálynak sikerült”	5
„Hamar meggyőződtem, hogy a színház alig ünnepelné méltóbban Vörösmarty születése napját, mint e művének színrehozatalával. Hanem a színrehozatal nehézségeivel kellett számot vetnem. Ezek leküzdését nagymértékben Gyulai Pál kritikai ismertetésének köszönhetem.”	4
„…az elolvasott és eljátszott dráma közt óriási a különbség. A Lélekbúvár sokszor hozott kényes helyzetbe bennünket a próbákon. Nem akartunk közönségesek és trágárok lenni. A darab olvasva nem az. De a színpadon kimondva és megmutatva könnyen azzá válhat.”	1
„Most a [Nemzeti Színház] első évszázadának végén, forduljon el lelkiismeretünk a zajló élettől s befelé néző szemekkel tartson vizsgálatot: miképpen sáfárkodjék tovább a nemzet e nagy kincsével? Keresse, vajjon legjobb tudása szerint, megtette-e a megtehetőt?”	3
„Petruchiót Ódry játszotta, Katalint N.Tasnády Ilona. Az angol kritikus nem érezhetett az előadásban stílustörést abból az egyszerű okból, hogy Nyugat-Európában a Shakespeare-stílus évszázadok óta csak egyet jelent, ahogy ők mondják: a humanizálást. [..] az első és végső sorban: emberábrázolást és emberi ábrázolást.”	2

A verseny állása a 3. forduló után

Rubold Ödön értékel

Számunkra a legszórakoztatóbb természetesen az utolsó kör volt, amikor a csapatok egy-egy színdarabból mutattak be részletet vagy részleteket. Az ötperces jelenetekre otthon kellett felkészülniük. A feldolgozandó darabok: A helység kalapácsa, Csongor és Tünde, Karnyóné, Szentivánéji álom, Tartuffe és a Tóték. A csapatokat arra ösztönöztük, hogy ne csak előadjanak egy részletet, hanem valami módon kössék a kiválasztott jelenetet valamilyen most vagy korábban futó előadásunkhoz. A legtöbb csapatnak ez a bravúr tis sikerült, gratulálunk! Íme néhány kép a jelenetekből. A további képek a cikk feletti galériában láthatók.