A 2020/2021-es ÉVAD BEMUTATÓI
Tisztelt Nézőnk!
Az oldalon új bemutatóinkról olvashat. Ha a részletek is érdeklik, megnézheti a sajtótájékoztatón készült videót, amelyben Vidnyánszky Attila vezérigazgató mellett Szabó K. István és Szász János rendező, Udvaros Dorottya, Trill Zsolt, Szász Júlia és Herczegh Péter színművészek beszélnek. A moderátor Szabó László.
A TERVEZETT BEMUTATÓK
Márai Sándor
Rendező: Szabó K. István
A bemutató tervezett időpontja: 2020. szeptember • Kaszás Attila Terem
Márai darabja a 14. századi Kassára röpíti vissza a nézőt. De tévedés ne essék, ez a múlt csak ékköve az egyetemes időnek. A város élete és sorsa már akkor is az együttélés szimbóluma volt – ahogy az is maradt. A templomépítés pedig a hité és a művészeté. Emberemlékezet óta névtelen szobrászok hada dolgozott olyan műveken, melyeket ma is megcsodálunk katedrálisok timpanonjain. És ugyanezek az átszellemült, kőbe faragott figurák tekintenek le ránk kariatidaként a magasból, amikor belépünk a templomba. Vajon ki figyel rájuk?
János mester, a kőfaragó-szobrász sorsa köré fonódik az a történet, melyben a múzsa szerepét betöltő Genovéva igen nagy szerepet játszik. Ki is ő, ez a tizenöt esztendős leány, aki a mester fogadott gyermekeként az ihlető nő piedesztáljára lép? Angyal és ördög, vagy mindkettő egyszerre? Nélküle meghal a teremtőerő, elfonnyad az alkotószellem, és a kőből nem szobor, csak dísztárgy lesz. És egy művésszel kevesebb, ha a szobrász, imádott leányától megválni kényszerül.
Mindeközben, a várost megtámadják. A király által eladott Kassa a nádor hadaitól retteg. Szembeszállni a megszállókkal, kötelesség. De János mester vajúdik: az ő dolga mindez? Hisz az ő sorsa másként van megírva. Befejezni azt a Mária-szobrot, melynek ihletője Genovéva volt. Az a múzsa, aki számára egyszerre mennyország és pokol.
Aztán, mégiscsak győz a harc. János mester a városvédők élére áll. Faragóvésőjétől hal meg a nádor is.
Mi marad belőlünk, ha a művészi késztetést bensőnkből kiirtják, és bűnösségünk árnyékában szenvedhetünk tovább? Kik azok a mindenkori támadók, akik sorsunkat ily mód megpecsételhetik? És kik vagyunk mi, akik saját közösségünk védelmére kelünk?
Kérdéseinkben a válasz: mi is csak kassai polgárok vagyunk.
Szilágyi Andor
Rendező: Márkó Eszter
A bemutató tervezett időpontja: 2020. szeptember • Gobbi Hilda Színpad
A Nemzeti Színház hat éves kortól kínál színházi élményt a gyermekközönségnek. Az előadások sorában az Éden földön jelenti a belépőt, a nagyobbak számára pedig az iskolai irodalomtanításhoz is illeszkedő János vitéz, Egri csillagok, Csongor és Tünde, a gimnazistáknak a Szentivánéji álom és a Bánk bán szerepel a kínálatunkban. A legkisebbeknek ajánljuk a jövő évadban a Leánder és Lenszirom című mesejátékot, amit a Csongor és Tünde óta írt legszebb magyar tündérmeseként emlegetnek. A Szép Ernő-díjas Szilágyi Andor írói fantáziáját Benedek Elek Csudafa című meséje ihlette meg, de a szerelmetes mese sok más híres elődjének motívumait magába olvasztja: a Szépség és a szörnyeteg, a Vadhattyúk, de akár Shakespeare művekre is utal, például a Szentivánéji álom varázslatos világát is megidézi.
A mesejáték 1993-as ősbemutatója óta elsősorban a vidéki színházak műsorán szereplő művet nemrég az Operaház meseoperaként is bemutatta. Szilágyi Andor így nyilatkozott a Leánder és Lenszirom egyik színházi bemutatója kapcsán:
„Olyan klasszikus mesei történetet szerettem volna írni, amely minden szempontból tanulságos. Van benne hős, akivel együtt tudunk érezni, antihős, aki „közutálatnak” örvend, számos fő- és mellékszereplő, akik olyan emberi értékekre világítanak rá, amelyeket meg lehet szerezni, és el lehet veszíteni.
A legfiatalabb korosztály számára ráadásul értelmezni szükséges a szereplők beszédes neveit, az általuk beszélt nyelvnek azokat a szavait is, amelyek a magyar nyelv régies, archaikus formáit idézik, mint a nadály, negéd, kerál, furmány és delej. Nekem annak idején az apám segített abban, hogy ne maradjanak előttem rejtve egy-egy történet fontos részletei. Ő vezetett rá arra is, hogy a megoldásokat próbáljam meg magam megtalálni. Most sem az a lényeg, hogy Leánder és Lenszirom meséjével mit akart közölni a szerző, hanem az, hogy fel tudjuk-e fedezni történetében a párhuzamokat a saját életünkkel, ami több és más, mint az örök mesei alaphelyzet. amelyben a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését ...”
Bölömbér király 16 évig nem tud szabadulni az ágas-boga varázserdőből, ahonnan a kobold Leánder csak akkor hajlandó őt hazaengedni, ha neki ígéri azt, ami még neki magának sincs. Hazaérve Bölömbér megtudja, hogy távollétében született egy lánya, Lenszirom, akit akarata ellenére éppen feleségül akarnak adni Mar-Szúr keleti herceghez. A király hiába őrizteti, zárja ketrecbe a lányát, Leánder és Lenszirom találkoznak, a sötétben rejtőzködő kobold szép szavai, gyengéd hangja, könnyeinek illata elbűvöli a királylányt, de amikor először meglátja a csúf koboldot megrémül tőle. Leánder elbujdosik, Lenszirom hamarosan ráébred tévedésére és szerelme után indul. Sok-sok kaland, ármány, titok, varázslat és erőpróba után végül minden jóra fordul. Szilágyi Andor szépséges meséje a szeretet megváltó erejéről, a valóságos, belső szépség felismeréséről szól.
Márkó Eszter színésznő, több erdélyi színházban és 2004-től egy évtizedig a József Attila Színházban játszott. A GNM Színitanoda színészmesterség tanáraként kezdett el először rendezni, azóta mintegy tíz előadást, elsősorban mesejátékokat rendezett. Több alkalommal nagyanyja, Nagy Olga erdélyi néprajzkutató történeteit, meséit vitte színre (Paraszt Dekameron, Füttyös kalandjai) hagyományos népi hangszerekkel, vásári komédiák hangulatát idéző humoros, könnyed, de pontos koreográfiával kidolgozott játékstílusban.
Móricz Zsigmond
Rendező: Berettyán Nándor
A bemutató tervezett időpontja: 2020. október • Gobbi Hilda Színpad
„Mostanában jártomban, keltemben, találkoztam közvetlen közelről a szenzációval – egy puskalövéssel, amely egy igen nagy vidéknek jóformán minden társadalmi rétegét felkavarta. Itt egészen furcsának éreztem azt, hogy valahogy mindenki detektívvé lett...” – nyilatkozta Móricz Zsigmond 1929-ben, a Forró mezők megjelenésekor.
Móricz a két világháború közötti, változó világ konfliktusait, problémáit fogalmazza meg Avary László meggyilkolásának története kapcsán. Egy olyan világot fest meg, a nyírségi dzsentrik világát, ami tele van értékkel és szépséggel, de ami a jelenben már szinte életképtelen. Egy érzékelhetően eltűnő, letűnő világ, ami helyébe valami más jön, valami új, egy új korszellem, ami végigsöpör ezen a poros világon. Nem véletlenül olyan hangsúlyos motívum a regényben a homok. ,,Olyan, mint a sivatag” –mondja Móricz. A homok, ami mindenre rátelepszik, ami végül mindent befed. Másik központi motívum, ahogy ez a címből is kitűnik, a forróság. A nyári forróság, ami éjjel sem enyhül, ami rendkívül erőteljesen és tisztán szimbolizálja az emberek lelkének fülledtségét. A fullasztó külvilág azonos azzal a fullasztó, belső érzéssel, hogy itt, nálunk, körülöttünk, történt egy bűn, amit eltitkolnak, amiről nem lehet beszélni, amit ki kell izzadni.
Mert az Avary-gyilkosságot megpróbálják öngyilkosságnak beállítani, és maga a cselekmény voltaképpen e körül a konfliktus körül bontakozik ki. Van, aki bizonyos érdekek, érzések mentén, akár erőszakosan is, megpróbálja öngyilkosnak beállítani Avaryt, de a közösség „detektívvé lesz” – ahogy Móricz is fogalmaz, lelkiismeretből, félelemből, hisz ahogy mondják, amíg nincs meg a gyilkos, addig mindenki az, én is, te is.
Móricz figurái itt is rendkívül kontúrosak, tisztán, érthetően megrajzoltak, érzésekkel, élettel teliek, s a szereplőkön keresztül beláthatunk a kor összes társadalmi rétegének az életébe, viszonyaiba. Egyszerre korrajz, egy eltűnő világ szeretett rajza; krimi gyilkossággal, nyomozással, szerelemmel, fordulatokkal; s egyszerre egy igazi nagy író igazán nagy, örökérvényű gondolatának megfogalmazása: „Az egész emberiség felzúdul, mint egy megbolygatott méhraj, ha bűn történik s azonnal szabadulni akar a rettenetes és elviselhetetlen tehertől, attól, hogy bűnrészes legyen.”
Anton Pavlovics Csehov
IVANOV
Rendező: Szász János
A bemutató tervezett időpontja: 2020. november • Gobbi Hilda Színpad
Ivanov – az orosz Hamlet?
„Ideje észhez térni. Eljátszottam itt Hamlet-et, te pedig a fennkölt leányzót – és ebből elég is.” (Ivanov)
Anton Pavlovics Csehov még 27 évesen, alig két hét alatt írta meg első, ismert drámáját, a moszkvai Kors Színház számára. A bemutató 1887. november 19-én volt. „Ezt a darabot szinte véletlenül írtam, egy Korssal történt beszélgetés után. Lefeküdtem aludni, kitaláltam a témát és megírtam. Két hetet dolgoztam rajta, pontosabban 10 napot.” – írja egyik levelében. Az író eredetileg komédiának szánta a művet, a hagyományoktól és a korabeli színházi kánontól elrugaszkodó vígjátéknak, amelyben a főszereplő „egy átlagos ember, egyáltalában nem hős”. Az első bemutató sikert hozott ugyan, de az előadás művészi minőségével maga Csehov sem volt elégedett. A második verzióban a komédiából dráma lett, ami egyértelműen nyomott hagyott a darab karakterein és a stílusán is. Az Alekszandrinszkij Színházban, 1888-ban bemutatott változat még nagyobb sikert aratott, és Csehov műve, azóta is rendszeresen szerepel a világ legtöbb színházának repertoárján. A darab főszereplőjének, Ivanovnak a karaktere, „üzenete” mai napig számos vitát gerjeszt, mivel többféle értelmezést is megenged. Ivanov egy mélyen érző, meghasonlott, és a saját maga beteljesületlen sorsát tragikusan megélő értelmiségi, aki a darab folyamán többször is Hamlethez hasonlítja önmagát. Nem véletlen, hogy számos színházi alkotó és irodalmár Ivanovot az „orosz Hamletként” emlegeti, aki egy többre hivatott, tehetséges ember, de mégsem képes változtatni a sorsán, és a világgal szembeni lázadása végül önpusztításba csap át.
„Belehalok a gondolatba, hogy én, egy egészséges, erős ember valami Hamletté, vagy valami Manfréddé, vagy valami felesleges emberré váltam… az ördög se érti ezt!” (Ivanov)
Szász János rendező, aki már több alkalommal is dolgozott Csehov drámáin, most először rendezi meg az Ivanovot. Számára is megfejtendő titok, a társulattal közösen végigjárt különleges érzelmi-spirituális utazás Csehov drámájának színpadra állítása, amelynek végén Ivanov összetett személyiségén keresztül tanúi lehetünk egy értelmiségi bukásának, és talán közelebb jutunk annak a megértéséhez, hogy mit is jelent ez a szó: ember.
Szereplők:
Trill Zsolt, Söptei Andrea, Varga József, Szarvas József, Szűcs Nelli, Katona Kinga, Bakos-Kiss Gábor, Ács Eszter, Bánsági Ildikó, Mátyássy Bence, Kristán Attila, Mészáros Martin, Szép Domán
William Shakespeare
RÓMEÓ ÉS JÚLIA
Rendező: Vidnyánszky Attila
A bemutató tervezett időpontja: 2020. november • Nagyszínpad
„Amíg Rómeó a csinos Rózába szerelmes, egy kicsit érzékeny, de pontosan úgy viselkedik és úgy beszél, mint a többi. Abban a percben, amikor Júliát megismeri, elkezd félrebeszélni. Szokatlan szavakat mond és azokat furcsa értelemben használja. Néha bizarr, többször groteszk, még többször teljesen értelmetlen. Minél bolondabbul szeret, annál bolondabbul viselkedik és beszél./…/ Úgy látszik, hogy Rómeó megőrült. Erről szó sincs. Az élet csak akkor kezdődik, ha az ember nem tudja, hogy mi lesz.” (Hamvas Béla)
„Ebben a mostani rendkívüli időben még tisztábban látszik, hogy igazi nagy szenvedélyekről érdemes szólnunk, mert ezek nem vesztik érvényüket. Egyszerűen csak mesélni a győzedelmes költészet nyelvén az ifjúság lázáról, a szerelemről, mint legcsodálatosabb ajándékról, és annak elpusztíthatatlanságról. A gravitáció törvényei nem vonatkoznak az igaz szerelemre, azt nem tudja elnyomni, sárba rántani a világi acsarkodás sem, túllép minden félelmen, és minden köteléktől szabadon összeköti az eget a földdel.
Előadásunk tere, mely az eredeti reneszánsz világot is idézi majd, hatásában mégis kortalan lesz. Mondhatnánk, hogy mindez a lentről felfelé mozgást mutatja az időtlenség motorikáját indítva be. A szövegmondás is elemelt, énekszerű, az előadás atmoszféráját megteremtő zenei válogatás pedig ezer évet ölel majd át. Mindez azonban egy dologról hivatott szólni: a szerelem elsöprő diadaláról. Megkérdezhetnénk persze, hogy hol itt a diadal, hisz a sorsszerű véletlenek is közrejátszanak: például egy váratlan járvány miatt megkésett híradás okán, meghalnak a fiatalok. De vajon itt ér-e véget a történet? Vagy éppen a halált is legyőző szerelem üdvtörténetét olvassuk ki Shakespeare e halhatatlan művéből?” (Vidnyánszky Attila rendező)
Szerelem és halál, mindig is rokonságban áltak egymással. A beteljesülés ódiuma már követhetetlen, amikor megszületik a felismerés: csak magán a drámán, az előadáson keresztül juthatunk e sodrás nyomába – nézőként és alkotóként, egyaránt.
Szereplők:
Herczegh Péter, Szász Júlia, Nagy Mari, Blaskó Péter, Csurka László, Horváth Lajos Ottó, Tóth Auguszta, Rubold Ödön, Bordás Roland, Berettyán Nándor, Szabó Sebestyén László, Berettyán Sándor, Rácz József, Tóth László
A LIBERALIZMUS DISZKRÉT BÁJA
Rendező: Vidnyánszky Attila
A bemutató tervezett időpontja: 2021 • Nagyszínpad
„A menny, pokol, tisztítótűz nem csak halál-utáni állapot: mindenki viseli valamelyiket, akár holt akár élő.” /Weöres Sándor/
A Vidnyánszky Attila által megálmodott alkotás forrásai három nagy mű erkölcsi, képi és tartalmi indítékára támaszkodnak. Az első Dante pokla (Isteni Színjáték), a második Petronius Satyriconja, a harmadik pedig a már címében is rokon, Luis Bunuel által rendezett film: A burzsoázia diszkrét bája.
Nagy számvetések korát éljük. Emberi történetünk megért arra, hogy térben és időben újra megmérettessék. Halhatatlan elődeink törekvése az volt, hogy az emberi teljességet megérezzék, annak hasznos látszatát keltsék. Ezzel egy olyan lehetőséget kínálnak a ma alkotójának, melynek fényében korszellemünk is felviláglik. Az erények és bűnök bő tárházában mindig is kínálkoztak vitatható értékek, s a hősök pokoljárásának célja is egyfajta szembesülést jelentett a sorssal: szépség és jóság, igazából csak a mélyben képesek ragyogni – saját lényegük örök ellentétében. Vajon meddig kell leereszkednünk, hogy a tölcsérszerűen szűkülő alvilág mélyén, végre megleljük a Mennyországot? Melyek azok az értékek, melyek ma is képesek szembeszállni a Satyricon dekadens bájával? Léteznek-e a ma gladiátorai, s ha igen, kik ellen harcolnak? Vagy csak volt gladiátorok serege hirdeti a követendő eszméket? A Dantét poklokon át vezető Vergilius bölcsességével ma ki rendelkezik, és vajon merre vezet bennünket?
Róma hajdani szabadossága, kétezer év távlatából, a múlt idő gyilkos gyönyöre. Gazdagságát ki utasítaná el? Mindeközben a mindent megélni akarás új kényszere viharfelhőként tornyosul fejünk felett. Mozart zenéje juthat eszünkbe: minden csúcspont magában hordozza az alászállás hangjait. Egy szimfóniát ez tesz gyönyörűvé. A mi életünk vajon hol tart, ebben az áradatban?
Szereplők:
Udvaros Dorottya, Horváth Lajos Ottó, Bordás Roland, Mészáros Martin, Ács Eszter, Schnell Ádám, Berettyán Nándor, Barta Ágnes
Szabó Magda
AZ AJTÓ
Rendező: Eirik Stubø
A bemutató tervezett időpontja: 2021 • Gobbi Hilda Színpad
Szabó Magda a világon a legismertebb modern magyar író, könyveit 43 nyelvre fordították le. Az életművét gondozó Európa Kiadó szerint „magyarabb és magyarságában európaibb szerzőt elképzelni sem lehetne.” Szabó Magda költőnek indult, regényeket a kényszerű hallgatás éveiben kezdett írni. Amikor első regényeivel közönség elé léphetett (Freskó, Az őz) már érett prózaíró, „nemcsak gazdag anyagú, igazmondó, aktuális, olvasmányos, hanem mindjárt bravúros” – írja róla Nemes Nagy Ágnes. Pályatársa, Jókai Anna, varázslónak tartja: „Szabó Magda, amikor ír, azt teszi az emberi világgal, amit csak akar. Mindent megkapott a varázslathoz: lenyűgöző nyelvi erőt, élmény-bőséget, és a szükséges – bár fegyelmezetten titkolt – szenvedést. (…)A bűvölő szöveg, mint folyondár, elfedi a régi kövek eredeti, kopott feliratait, valami mást, valami szokatlan-érdekeset sugallnak a már-már elfeledett tények, lett légyen az Trója pusztulása vagy egy öregasszony halála, vagy éppen meghatározó alakja nemzetünk történelmének. Szabó Magda parancsot ad a választott témának, és a téma engedelmesen a tolla alá hajlik. (…) Felépül, rögződik a lélekben a második valóság, ahogy a szuverén alkotó, Szabó Magda látja.”
Az ajtó című regényét 1987-ben írta. A regényt megjelenése óta közel 40 nyelvre fordították le, alkotóját 2003-ban a francia Femina-díjjal tüntették ki, Szabó István 2012-ben filmet forgatott belőle Helen Mirren főszereplésével. A regényből készített adaptációkat sikerrel játsszák a színházak is.
Az ajtó főhősét, Szeredás Emerencet, Júlia utcai otthona egykori bejárónőjéről, Szőke Juliannáról mintázta az író. Egy egyszerű, méltóságát őrző, élete borzalmait magába záró öregasszony és a sikeres művész, Szabados Magda szeretet-küzdelme mitikus mélységet nyer az önostorozó őszinteséggel feltárt történetben. „Én öltem meg Emerencet. Ezen az se módosít, hogy nem elpusztítani akartam, hanem megmenteni” – mondja regénybeli írónő, Szabados Magda. A hétköznapi látás számára meg nem mutatkozó lelki dimenziókat tár fel ez a nyomozás, amit a saját maga ellen indít az írónő és emeli Emerencet az emberi méltóság balladai hősnőjévé.
Eirik Stubø, az egyik legjelentősebb skandináv rendező, az elmúlt évadban a Médeiát rendezte a Nemzeti Színházban, megrendítően letisztult eszközökkel vezette be a közönséget az emberi szenvedély legmélyebb bugyraiba. Szívesen vállalta a felkérést, hogy Az ajtó „bizonyos szempontból brutális, nagyon megindító, időnként kicsit félelmetes és zavarbaejtő” történetébe alámerülve kiváló színészekkel egy izgalmas előadást hozzon létre.
Szereplők:
Udvaros Dorottya, Söptei Andrea, Rubold Ödön, Nagy Mari, Szűcs Nelli, Varga József, Mátyássy Bence
Mihail Bulgakov
A MESTER ÉS MARGARITA
Rendező: Aleksandar Popovski
A bemutató tervezett időpontja: 2021 • Nagyszínpad
A Mester és Margarita című regény annak ellenére, hogy a XX. század 30-as éveiben, Sztálin vaskezű uralkodásának ideje alatt íródott, még csak a 70-es években jelenhetett meg teljes terjedelmében, hiszen amennyiben a regény a titkosrendőrség kezére kerül, az valószínűleg az író, Mihail Bulgakov vesztét okozta volna. Az elvárt szociális realizmussal szemben, a Mester és Margarita fényévnyi távolságra van az akkoriban állami rendeletben előírt irodalmi stílustól.
Ivan Nyikolajevics „Hontalant” alsóneműben és feszülettel a nyakában beviszik egy moszkvai elmegyógyintézetbe. Teljesen összezavarodva magyarázza az orvosának, hogy a Patriarsije Prudi mellett találkozott az ördöggel, akinek valamilyen köze volt barátja, az irodalmi folyóirat-szerkesztő és elkötelezett ateista Berlioz lefejezéséhez. De az orvosok és ápolónők közül senki sem hisz neki. Ivant, cellájában, titokban felkeresi a rejtélyes Mester, aki ugyancsak páciens, és aki megérti őt. Mi több, a Mester ismeri Poncius Pilátus történetét, ugyanazt a történetet, amit a magát Wolandnak nevező ördög Ivannak mesélt a Patriarsije Prudin. Pilátus történetét és Berlioz halálesetét ketten játsszák el az elmegyógyintézeti szobában található kellékekkel.
Az elmegyógyintézeten kívül Woland és csapata mocskos dolgokat művel. Mágikus bűvészkedéssel győzködik a járókelőket, hogy kövessék őket. A színházban ruhákat osztanak és pénz hullik az égből. Az előadás végén, amikor az emberek elhagyják a színházat, a ruhák eltűnnek, és mindenki meztelenül bolyong a városban. A pénznek szintén nyoma vész. Az ember megfosztatott anyagi mivoltától és szemérmétől.
Margarita szerint Poncius Pilátus meglelte megváltását. A Mester, talán ebbe hal bele…
A Mester és Margarita című regény annak ellenére, hogy a XX. század 30-as éveiben, Sztálin vaskezű uralkodásának ideje alatt íródott, még csak a 70-es években jelenhetett meg teljes terjedelmében, hiszen amennyiben a regény a titkosrendőrség kezére kerül, az valószínűleg az író, Mihail Bulgakov vesztét okozta volna. Az elvárt szociális realizmussal szemben, a Mester és Margarita fényévnyi távolságra van az akkoriban állami rendeletben előírt irodalmi stílustól.
Ivan Nyikolajevics „Hontalant” alsóneműben és feszülettel a nyakában beviszik egy moszkvai elmegyógyintézetbe. Teljesen összezavarodva magyarázza az orvosának, hogy a Patriarsije Prudi mellett találkozott az ördöggel, akinek valamilyen köze volt barátja, az irodalmi folyóirat-szerkesztő és elkötelezett ateista Berlioz lefejezéséhez. De az orvosok és ápolónők közül senki sem hisz neki. Ivant, cellájában, titokban felkeresi a rejtélyes Mester, aki ugyancsak páciens, és aki megérti őt. Mi több, a Mester ismeri Poncius Pilátus történetét, ugyanazt a történetet, amit a magát Wolandnak nevező ördög Ivannak mesélt a Patriarsije Prudin. Pilátus történetét és Berlioz halálesetét ketten játsszák el az elmegyógyintézeti szobában található kellékekkel.
Az elmegyógyintézeten kívül Woland és csapata mocskos dolgokat művel. Mágikus bűvészkedéssel győzködik a járókelőket, hogy kövessék őket. A színházban ruhákat osztanak és pénz hullik az égből. Az előadás végén, amikor az emberek elhagyják a színházat, a ruhák eltűnnek, és mindenki meztelenül bolyong a városban. A pénznek szintén nyoma vész. Az ember megfosztatott anyagi mivoltától és szemérmétől.
Margarita szerint Poncius Pilátus meglelte megváltását. A Mester, talán ebbe hal bele…
Hubay Miklós
ŐK TUDJÁK, MI A SZERELEM
Rendező: Rátóti Zoltán
A bemutató tervezett időpontja: 2021 • Kaszás Attila Terem
Hubay Miklós korunk leggazdagabb drámaírói életművét hozta létre, mégis, műveit sokszor külföldön jobban értékelték, mint itthon. Munkássága attól különleges, hogy tudatosan építette azt fel, ifjúkora óta drámaírónak készült. „Színházakban és színházakért élt le hosszú életet Hubay Miklós.” – írta róla Kabdebó Lóránt irodalomtörténész. Óriási történelmi, művészeti és nyelvi műveltsége volt, tanulmányaiban, esszéiben is jelentős témákat dolgozott fel. Élt és dolgozott Genfben, később Firenzében is, műfordítóként is jelentőset alkotott. Kezdeményezésére ünnepeljük meg minden évben a Magyar Dráma Napját.
A színházi aranykorokban a drámaíró a saját társulata, színészei számára írta meg a darabot, sokszor egy-egy kiemelkedő tehetségű színész-személyiség ihletésére születtek meg a drámairodalom jelentős figurái. Ilyen szerencsés helyzetben volt Hubay Miklós, amikor 1959-ben Ádám Ottó rendező arra kérte, hogy Tolnay Klári számára keressen és fordítson le egy francia egyfelvonásost, amit egy másikkal együtt játszana egy estén a művésznő. Hubay megkérdezte az akkor negyvenes éveiben járó, közkedvelt színésznőt, hogy volna-e valami eddig megvalósítatlan szerepálma. Van – mondta ő, és édesanyjára mutatott, aki épp a kávét hozta be. „Nézze, milyen szép asszony most is az anyám, fehér hajjal. Őt szeretném eljátszani! (…) Tudja én olyan szerepet szeretnék, amelyben öregen is vonzom a férfiakat, süssön belőlem a…az Eros!”» Ennek ihletésére írta meg számára Hubay Miklós az Ők tudják, mi a szerelem című egyfelvonásost, amelynek témáját a zeneszerző Berlioz Emlékirataiból merítette, tehát megtörtént esetet dolgoz fel. Tolnay Klári partnere akkor a fiatal Sinkovits Imre lett, de a darab töretlen sikerének köszönhetően negyven évig játszották „beleöregedve” szerepeikbe. Később Hubay Miklós egy előjátékot is írt a nagysikerű darabhoz, így már egymagában is játszható egy színházi estén.
A francia romantikus zeneszerző, Hektor Berlioz élete alkonyán keresi fel gyermekkori szerelmét, Dubeoef Estellát és meg akarja szöktetni családja köréből a tisztes nagymamát. Felidézik az ifjúkori szenvedélyt, amit később a konvenciókhoz igazodva mélyen eltemettek magukban. De sohasem késő „megállítani az időt”, az igaz szerelem kortalanul ott él mindenkiben, csak bátorság kell megélni azt. Hubay Miklós Weöres Sándor Boldogság című verséből választott egy részletet a darab mottójául:
„Vének leszünk és ráncosak,
de szívünkben virágosak.
Nagy felhő-hintánk csupa láng…”
Szereplők:
Bánsági Ildikó, Blaskó Péter, Tóth Auguszta, Tóth László, Ács Eszter, Szabó Sebestyén László
(2020. május 25.)
