Hallgatni Hobót
Az idén nyolcvanéves Hobo élő történelemkönyv, tanúja sok-sok évtizednek, amelyekről a maga egyedi és az életműve által hitelesített nézőpontból mesél. Szeretem hallgatni Hobót. Mártöbb mint húsz éve hallgatom a történeteit zenéről és a zeneiparról, a kommunista világról, a rendszerváltásról, a kapitalizmus betöréséről, politikáról, a kulturális élet átalakulásáról... Amikor előadást készítünk – talán már tucatnyinál is több van a hátunk mögöttünk –, a munka része, hogy mesél, sztorizik, emlékezik. A Túlélő trallalla című előadásunk sorvezetőjét azok a dalszövegek adják, amelyeket Hobo fontosnak tart, de vagy ’89 előtt nem jelenhettek meg, vagy nem készült hozzájuk olyan zene, amit szívesen énekelt volna. Hetvennél is több ilyen szövegből végül azokat válogatta ki, amelyekkel a rendszerváltástól indulunk a mába, de egy-egy verssel azért vissza-visszanyúlhatunk az időben a rendszerváltás előtti korba is. A dalszövegek, versek előadása között pedig majd felidézi Hobo, milyen impulzusok, örömök és fájdalmak, miféle események és körülmények vannak egy-egy remek sor, versszak mögött. Az előadás tulajdonképpen olyan, mintha Hobo maga ütné fel életművének nagy könyvét, lapozgatna életében és lelkében, és ezen keresztül az elmúlt három évtized történetében. Rendezőként az a dolgom, hogy megteremtsem azt a színpadi a helyzetet, amiben Hobo mesél, és mi hallgathatjuk őt.
Vidnyánszky Attila
(2026. január 9.)
