Életének 95. évében, néhány nappal a május 16-i születésnapja előtt – 2023. május 8-án – elhunyt Máthé Erzsi színművész, a Nemzet Színésze, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Eddig a rövid gyászhír, a visszavonhatatlan tény, és az elhunyt érdemeire utaló néhány díj, elismerő cím. Majd a lapokban, a hírműsorokban, az internetes felületeken mindenütt megjelent bővebben is a művésznő életútja. Regényes történet ez vagy inkább dráma: kezdve a sváb gyökerektől, a budafoki barlanglakástól az iskolai kudarcokon, a háborús borzalmakon át a színpadig, a filmekig, az egyetlen élet során megélt ezernyi életig.
Máthé Erzsi az Országos Színészegyesület iskolája után 1948-ban a Vígszínház tagja lett, de a következő szezont már Pécsett kezdte, onnan pedig 1952-ben tért vissza Budapestre a Nemzeti Színházba, majd 1983-ban alapító tagja lett a budapesti Katona József Színháznak, és ott játszott a 2012-es visszavonulásáig. Hogy pontosan hány és hányféle szerepben lépett színpadra, azt nehéz lenne összeszámolni. Hiszen voltak közöttük kisebb beugrások, alkalmi előadások, epizódszerepek, kabarétréfák, és persze sok-sok szép és komoly fő- és főbb szerep.
Királynői alkat volt, jellegzetes, mély zengésű hangja is hozzájárult ahhoz, hogy gyakran kapta meg a kemény, karakteres asszonyok szerepét. De sokszor játszott egyszerű nőket, nagyszájú, közönséges némbereket is. Volt cseléd, szobalány, kurtizán, házmesterné, és volt Gertrudis királyné, Eleonora hercegnő, Lear király lánya, Goneril, valamint Lujza, Eszter, Mariska, Éva, Hippia, Terézia – és még hosszan sorolhatnánk.
A színházi előadásokról alig vannak jó minőségű felvételek. Ezekről most már csak a fotók, újságcikkek és az egykori kollégák mesélnek. Szerencsére a Máthé Erzsivel készült beszélgetések közül több is fennmaradt. Így tőle tudhatjuk, hogy Rostand Sasfiók című darabjának egyik monológját adta elő a faárugyár 1945. május 1-jei ünnepségén, miután a cégvezető megjegyezte: színésznőnek kellene mennie. Komolyan vette a tanácsot. (Titkárnőként egyébként sem sok dicséretet kapott.) Jelentkezett is a főiskolára. Oda ugyan nem vették fel, de az Országos Színészegyesület iskolájában olyan jeles művészek lettek a tanárai, mint Várkonyi Zoltán, Rátkai Márton, Ascher Oszkár és Gobbi Hilda, akiről mindig a legnagyobb elismeréssel beszélt. Gobbi rendezte meg a vizsgaelőadásukat, az Éjjeli menedékhely című Gorkij-darabot. Mint jó tanár, gondos pedagógus meghívta a végzősök bemutatójára a színházigazgatókat is, hogy lássák a fiatalokat, és szerződtessék őket, adjanak lehetőséget számukra a pályakezdésükhöz. Ennek az életszakasznak a nehézségeiről nem feledkezett meg Máthé Erzsi, és miután a Nemzet Színésze lett, több díjat is alapított magánvagyonából, hogy támogassa a fiatal kollégákat.
Minden interjúban elismerően szólt Szendrő József szakmai felkészültségéről, tudásáról, aki mint színházigazgató hívta őt Pécsre, és aki az első férje lett. A kudarcait sem hallgatta el, azt is elmondta, hogy az édesanyja nem sokra tartotta az ő színészetét. Egyetlen előadását nézte végig, és utána csak annyit mondott a lányának, hogy túl erősen játszik. Major Tamás is soknak tartotta mélyen átélt szenvedélyességét, de aztán elismerte, ha kellett, tudott „majorul” is játszani.
Máthé Erzsi élte a szerepeit. Érteni és megértetni igyekezett minden ember igazát. Ha magáról kellett beszélnie, akkor is gyakran visszakérdezett: Érthető vagyok? Érted? Érted… Értünk élt.
Filip Gabriella
(2023. május 31.)
