Nemzeti Most Magazin
1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. +361/476-6800
2024. december 23. - Viktória Napja

Bemutató - Médeia

Sűrű, sötét titkok. Nagy Mari – a dajka

– Görög drámák világa, a mitológia kusza viszonyai számomra megfoghatatlanok, nem merültem el bennük soha, és az ókori drámák is elkerültek a pályámon – csak az Oreszteiában játszottam itt a Nemzetiben, nemrég pedig a Színművészetin egy vizsgaelőadásban: Szophoklész Trakhiszi nők című tragédiájában. Jó pár éve már, hogy láttam Zsótér Sándor rendezésében a Médeiát Csomós Marival – az nagy hatással volt rám: a szereplők csak ültek a színpadon, mégis lenyűgöző erővel láttatták ezt a borzasztó történetet. Antigoné vagy Elektra alakját szeretem, de a Médeiát sosem értettem – megölni a gyerekedet egy férfiért? Most jut eszembe, egyszer majdnem én is Médeia lettem. A Kolibri Színházban műsorra tűzték a Médeia gyermekei című svéd ifjúsági darabot. Ebben – Euripidész drámájával ellentétben – nem tragikus a történet kifutása, a gyerekek és a szülők végül megbeszélik a dolgokat, de amíg idáig eljutnak, a kicsik végigélik szüleik válásának minden borzalmát, és amikor megsejtik, mit tervez az anyjuk, öngyilkososat „játszanak”. Elkezdődtek a próbák, de annyira megviselt ez a „gyilkos” anya, hogy visszaadtam a szerepet.

Nagy Mari a Médeia című előadásban

 

– „Jaj”, ez a dráma első szava. A dajka sóhajt fel így, és elmeséli Médeia és Iaszón múltját, s hogy egyszer csak valami történt: „Éveken át itt éltek, / szép egyetértésben, hogy aki látta őket, / örült a szíve – és én mondom, nincs is annál / nagyobb biztonság, nekünk, asszonyoknak, / mint az, ha békességben megvagyunk / az urunkkal. De most, most * vége mindennek! Volt-nincs szerelem, / békesség: mert Iaszón, a gazdám, / fogta magát, itthagyott a faképnél / gyereket, asszonyt, összeállt / egy másik nővel…”

 

– A dajka kétségbeesése nem alaptalan: ismeri úrnőjét. A dajka drámája éppen az, hogy tudja, milyen volt az élet, amikor még minden rendben volt, és amikor minden megváltozik, nem tehet semmit. A dajka egy rabszolga. Teljes alávetettségben szolgálja az úrnőt és annak gyerekeit, mégsem állhat Médeia pártjára. A dajka tudja, mi a rend: a nőnek el kell fogadni a férfi akaratát. Vagyis, ha Iaszón el akarja hagyni Médeiát és a két gyereket egy új asszonyért, akkor ebbe bele kell törődni. Tehetetlenül és értetlenül kell végignéznie, hogy az úrnője ebbe nem nyugszik bele, hanem tombol, terveket sző, bosszút forral – és gyilkol…

 

– Felfoghatatlan a szenvedély, ami Médeiát magával ragadja, a férje ellen fordítja, és gyilkosságba hajszolja. Látunk ilyeneket a hírekben ma is néha-néha, de én már gyerekoromban hallottam efféléket. Sokszor vigyázott rám a nagyanyám, aki egyszerű falusi asszony volt, árvalányként nőtt fel, egy üveg pálinkáért adták el gyámjai a szomszéd faluba feleségnek. Amikor nála voltam, úgy mesélt nekem, mintha felnőtt volnék, és csak mondta az ő sűrű, sötét somogyi történeteit a nyomorúságos gyerekkoráról, eltiltott vőlegényéről, és a falu titkairól – megölt csecsemőkről, láb alól eltett öregekről, tragédiába fúló szerelmekről. Amikor a dajka baljóslatú szavait mondom, az ő történetei is eszembe jutnak…

 - KI

(2019. szeptember 17.)