– Kiss Csaba rendezői stílusa számomra egészen újszerű élményt jelent, ezért gyakran zavarba esem a próbákon. A rövid próbafolyamatok – mint amilyen az Othellóé is – arra sarkallják a rendezőt és a színészeket is, hogy kialakítsák az előadás formáját, s előfordul, hogy csak a bemutató után jut idő arra, hogy ezt az egységes játékot a színész megtöltse tartalommal. Ezúttal viszont elsősorban elemzésre biztat minket a rendező.
– Vizuális típus vagyok, eleinte nem is a színészet, hanem a képzőművészet felé indultam. Máig rengeteg képet, fotót tárolok a telefonomban, és ezek erősen inspirálnak egy-egy szerep megformálásakor. Ezúttal is él bennem egy kép Desdemonáról, ami a próbafolyamat jelenlegi fázisában még ellentétes a rendezői elképzeléssel. Az én Desdemonám törékeny, sérülékeny, introvertált. Csaba viszont úgy tekint Desdemonára, mint Othello személyiségpárjára: erős, öntörvényű, feltűnő nőként. Nyilván azáltal, hogy meghallgatjuk egymást, formálódik az én elképzelésem is. A legfontosabb feladatom az, hogy végül úgy öltöztessem fel a szerepet, olyan „kabátot” találjak Desdemonára, ami megfelel a rendező és az én elképzeléseimnek is. Valami közöset kell alkotnunk – nem hiszek abban, hogy egyikünk a másik nélkül működhet.
(2018. december 5.)
