Premier - Álomgyár (Dreamworks)
Az Álomgyár egy hihetetlen szerelmi háromszögként is felfogható. Davidet (Trill Zsolt), a Tudomány és Társadalom folyóirat főszerkesztőjét amolyan szellemként két nő játssza körül. Meryl, a feleség és Elizabeth, aki – nincs erre jobb kifejezés – maga a talány. Szerepeikről és Viktor Rizsakov rendező sajátos alkotói munkájáról kérdeztük a két meghatározó női szerepet alakító színésznőt.
Katona Kinga már a Részegek 2016-os bemutatója során megismerhette a Viripajev–Rizsakov alkotópárost. Mi a legfontosabb tapasztalata velük kapcsolatban?
– A Részegek azért is nagyon fontos előadás számomra, mert különös dolgot tapasztaltam. Több barátomat is meghívtam rá, s utána kifaggattam őket, vajon ők is hasonlóan élik-e meg ezt. Kiderült, hogy nagyon is ugyanazon megyünk keresztül. Vannak komor pillanatai a darabnak, például, amikor az egyik szereplő közli a másikkal: „Lefeküdtem a feleségeddel.”
A mondatnak a szövegkörnyezete sem vicces, mégis kacag mindenki. A humor azt jelenti számomra itt, hogy valamit elengedtél, valamin felül tudsz emelkedni. Másnap viszont mindenkinek az arcára fagy a mosoly. Döbbenetes hatásmechanizmus! Amin tegnap még nevettem, ma már elgondolkodtat. Talán ez a Rizsakov-hatás: ilyen komoly problémákat, mint amilyenekről ezek a Viripajev-szövegek szólnak, a nézők másként nem engednének be a lelkükbe, csak ezen a különös módon.
Az Álomgyár próbáján is ezt tapasztalják?
– Igen. Egy szomorú jelenethez válogattunk együtt zenéket, s rájöttünk, hogy egy tragikus helyzet alá nagyon nehéz drámai zenei aláfestést használni, mert nem feltétlenül a várt hatást váltja ki. Egyszerűen túl sok lesz, és nem tudjuk befogadni. Ha látunk valami tragikusat az életben, mondjuk egy balesetet, elfordítjuk a fejünket, mert nem bírjuk látni. Ugyanakkor már az is segít, ha nem a maga teljes tragikusságában adjuk elő a dolgokat. Egy kulcslyukon át szemlélve kevésbé letaglózó a legnagyobb dráma is, de a hosszú távú hatása valószínűleg ugyanolyan lesz. Emiatt a hatás miatt érdemes többször is megnézni ezeket az előadásokat.
Merylként is hasonló hullámzóan ítéli meg a szerepét?
– Az előadás elején van egy nagyon fontos – és majd látni fogják, teljesen abszurd – párbeszéd David és felesége, Meryl között. „Te mitől félsz?” – kérdezi David. – „A haláltól. A te halálodtól, David” – válaszol a nő. Ez a rövid kérdés-felelet számomra ugyanazokat a mélységeket nyitja meg, mint a Részegek dialógusai. A haláltól persze mindenki fél, de Meryl válasza azt sejteti, hogy a saját halálánál már csak egy dolog riasztja jobban: a szeretett férj halála. Ez az érzelmi elköteleződés teszi lehetővé, hogy a néző kettejük párbeszédeit úgy értelmezze, mint David magányos beszélgetését saját lelkiismeretével. Semmi kétség: az Álomgyár is nagyon összetett befogadói élményt válthat ki.
Tarpai Viktória vendégként szerepel a mostani előadásban, de nem idegenként. Mikor látta először színpadon mostani játszótársait?
– Közel húsz éve ismertem meg Trill Zsoltot és Szűcs Nellit, hiszen gyerekszínészként én is szerepeltem Vidnyánszky Attila Gyilkosság a székesegyházban című előadásában. A rendező édesanyja, Éva néni beregszászi stúdiójában kezdtem tízévesen, majd három évvel később Vidnyánszky Attila meghívott ebbe a mindannyiunk számára meghatározó előadásába. Gyerekszereplőből idővel kórustaggá léptem elő az előadásban, pár év múlva pedig a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház társulatának tagja lettem.
Viktor Rizsakov rendezővel viszont most először csinál végig egy próbafolyamatot.
– Tulajdonképpen igen. Rizsakov még 2007-ben a debreceni Csokonai színházban mutatta be Osztrovszkij Vihar című darabját. Ebben a Katyerinát játszó Szabó Anna Eszter szerepét vettem át idővel. Tehát dolgoztam ugyan Rizsakovval, de azt most tapasztalom meg először, milyen is nála egy próbafolyamat. A beugrás inkább a gyors beilleszkedésről szól, nem pedig a rendezői koncepció kibontakozásáról.
Miben áll Rizsakov különlegessége?
– Folyamatosan kérdez, és nem hagyja, hogy egy-egy válaszunkba belenyugodjunk. Hiába érkeznek válaszok, mindig tovább feszegeti az adott kérdést. Már most érzem, hogy ennek az az előnye, hogy minél több szemszögből rálássunk egy adott helyzetre. Bár elsőre úgy tűnik, mintha semmire sem tudnánk megnyugtatóan válaszolni, egy-egy polémia során mégis ad nekünk támpontokat. Időnként talán éppen ezért foglalja össze az elhangzottakat. Így szélesíti a látószögünket, és segít abban, hogy sokrétűnek lássuk a saját szerepeinket.
A saját szerepére, Elizabethre hogyan tekint?
– Elizabeth amolyan jelenés ebben a társaságban. Titokzatos figura, de számomra jól kitapintható a tisztasága, embersége. De érzem, hogy ahogy közelebb kerülök hozzá, további rétegeit fejtem fel. Ezt különben az egész drámára is érvényesnek tartom, számomra az Álomgyár amolyan „szeretet a boncasztalon”. Rákényszeríti a színészt, és remélhetőleg a nézőket is, hogy szeretve kutassák a szereplők motivációit.
Éppen a szeretetről szól az egyik hosszabb megszólalása. A szerző a sok párbeszéd mellett mindössze két nagy monológot írt az Álomgyárba, s mindkettőt Elizabeth szájába adta…
A szeretetről szóló mellett a másik a férfiakat járja körül, s ez ugyancsak terjedelmes, közel ötperces rész lesz. A monológ elején diagnózist ad, majd leírja a gyógyulás receptjét. Némi feszültséggel, de nagy bizalommal várom, hogy eljussunk odáig, hogy teljesen sajátomként mondhassam el ezeket a monológokat.
Katona Kingával és Tarpai Vitóriával az interjúkat készítette: Lukácsy György
(2018. szeptember 19.)