MITEM 2017
Fő színházi ambícióm a hagyomány alakítása, ami értelmezésemben válogatás az eszmék és értékek történelmi készletéből, és azok élő aktualitásának ellenőrzése. Ez a múlttal folytatott dialógus feltételezi a bekövetkező változások iránti nyitottságot. A „hagyomány szerinti” gondolkodás ismétlést és újítást is jelent. Ezek együttesen teszik lehetővé, hogy a jövőbe tekintsünk. Ahogy Aleksander Fredro, a legnagyobb lengyel komédiaszerző írta: „Serénykedjünk, ahogy csak akarunk, tévelyegjünk, játsszunk ezen a világon, a végén mégis egy olyan utat találunk magunk előtt, amelyen az elődeink is jártak, és amelyre az utódaink is rálépnek”.
Emlékeztetni szoktam arra, hogy bár a lázadás azoknak a kiváltsága, akik új utakat keresnek, ám minden forradalom eredményének a tartós rendnek kell lennie – valaminek, ami a közösség és a kapcsolódás érzését építi azzal, ami elmúlt és azzal, ami elkövetkezik. Habár sok híve van annak a nézetnek, hogy ma nem ilyen drámára és nem ilyen formára van szükségünk, ugyanakkor nem létezne kortárs színház a régi színház nélkül, és nem lennének kortárs kísérletezések a régi kísérletezések nélkül. És nem lenne fejlődés a sokszínűség és a választás lehetősége nélkül. Önmagunktól való elragadtatásunkban egyre többször vagyunk hajlamosak megfeledkezni erről.
Számomra tehát elsősorban arról van szó a színházban, hogy minden lehetőséget használjunk ki a klasszikusok megidézésére, és ahelyett, hogy prófétáinkat a – nem játszott és nem olvasott – „nagyok” számára fenntartott piedesztálra emelnénk, olvassuk és játsszuk a klasszikus irodalmat. Nem a színház becsülete miatt, nem rokonszenvből, nem kötelességből és nem a „híres megboldogultak” iránti tiszteletből. Az általam vezetett Lengyel Színházban (Teatr Polski) elsősorban klasszikusokat játszunk – önmagunk és a néző iránti tiszteletből.
Szívesen látom Önöket Varsóban!
Andrzej Seweryn
színész, rendező, igazgató
A MITEM-en a Shakespeare Forever! előadásával vendégszereplő varsói Teatr Polski vezetője
(2017. május 8.)
