A tartalomból:
Bozsik Yvette: Arra tanít bennünket Szent Ferenc, hogy lehet és kell dönteni az életben, hiszen ő is választhatta volna a pompát, a gazdagságot, de mégsem ezt tette, hanem mindenről lemondott, hogy így kerülhessen közel ahhoz, akit mindennel jobban szeretett, Istenhez.
Bakos-Kiss Gábor: „Minél magasztosabb a történet, minél titokzatosabb és mélyebb az a hit, amit Ferenc megél, annál inkább kell ügyelnem arra, hogy a hamis pátosz nehogy éppen azt a mindenen átható derűt oltsa ki, amitől Ferenc olyannyira hiteles és szerethető volt.”
A szebeni Faust több mint egy színházi előadás! Szenvedélyes, felkavaró és zsigeri. Egy erőteljes személyes tapasztalat a megismerésről, hitről, szenvedésről és szerelemről. Purcărete Faustját a rendezés komlpexitasa teszi különlegessé.
„Mindig azok hatnak rám, akikkel éppen dolgozom. Nem bújhat ki az ember a bőréből, és nem lehet betáplálni valamit, ami nincs. Nem tudok senkitől semmit ellopni vagy sorvezetőként használni, az már nem én lennék.”
„…kijöttem a színház hátsó bejáratán, az egy nagyon ronda, piszkos udvar, és vigasztalanul szemerkélt az eső. Kiléptem azon a ronda kapun és ott álltam egy kicsit, ott, az esőben, és akkor arra gondoltam, hogy befejeződött az én pályafutásom. Szép lassan elmentem a buszmegállóba és hazamentem. Egyedül.”
Blahánál megszólal a sofőr, Drága művésznő, ahányszor itt eljövök, mindig arra gondolok, de jó lenne, ha még állna a Nemzeti Színház. Azt mondja a főiskolás, Miért, itt volt a Nemzeti? Sokan nem tudjak. Legalább egy színművészetisnek illene tudnia. Bar manapság… Állítólag megkérdezték az egyik osztályban, hallottak-e Latinovits Zoltánról – nem hallottak. Hát, ez van.
***
A Nemzeti Magazin ingyenes kiadvány.
Olvasható a neten is.
(2017. február 3.)
