Április 11. MITEM ELŐHANG A 20. század két nagy színházi alkotója, újítója és teoretikusa Jerzy Grotowski és Eugenio Barba. Kettejük írásait tartalmazza a Nemzeti Színház Kiskönyvtárának első kötete: Hamu és gyémánt országa. A filmvetítéssel, rövid munkabemutatóval egybekötött könyvpremierre április 11-én 11 órától kerül sor Eugenio Barba részvételével a Nemzeti Színházban.
Jelenet a The Chronic Life című előadásból, amely a MITEM is látható
Eugenio Barba az 1960-as években Varsóba ment színházi rendezést tanulni, majd rövid időre csatlakozott Jerzy Grotowski „13 széksor Színháza” nevű opolei társulatához. A lengyelországi élményekről szól a Hamu és gyémánt országa, amelyben Barba biztos arányérzékkel kapcsolja össze a lelki történéseket a kor szociológiailag hiteles rajzával, a szakmai élményeket a portrékkal, amelyek a szocialista Lengyelország művészeiről, bohémjeiről és besúgóiról készültek.
Grotowski vendégségben Barba holstebrói színházában (1971) | fotó: Odin Teatret
Az akkor fiatal Barba – aki később saját társulatával, az Odint Teatrettel maga is a színházi mesterek sorába lépett – arról a Grotowskiról ír, aki nemcsak a lengyel, hanem a világszínház egyik legnagyobb 20. századi újítója: színész, rendező, társulatvezető és teoretikus. A kötet második felében Grotowski 26 levelet olvashatjuk, amelyet a hatvanas években írt tanítványának, Barbának.
Könyvbemutató Eugenio Barbával
2015. április 11. – 11 órától
Nemzeti Színház - Bajor Gizi Szalon
A részletes program
Kerekasztal-beszélgetés, munkabemutató, filmvetítés. A találkozón részt vesz Eugenio Barba és Julia Varley, a Barba vezette Odin Teatret színésze is.
11 óra – 11.45
A Hamu és gyémánt országa kötet bemutatója. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Eugenio Barba, Regős János (a könyv fordítója), Demcsák Katalin, Pályi András színháztörténész, valamint Szász Zsolt, a Szcenárium folyóirat felelős szerkesztője.
11.45 – 13 óra
Julia Varley, az Odin Teatret színészének munkabemutatója Eugenio Barba kommentárjaival.
14 – 15 óra
Az Odin Teatret 50. évfordulójára készült film vetítése (készítője: Exe Christofferen), Regős János szinkrontolmácsolásával.
15 – 16 óra
Kötetlen beszélgetés Eugenio Barbával és Julia Varley-el az Odin Teatret működéséről, illetve a MITEM-en bemutatásra kerülő The Chronic Life előadásról.
***
Színházi lázadás
Részletek Eugenio Barba bevezetőjéből
…a Hamu és gyémánt országa egy töredékét meséli el a színház és egy szerelem felszín alatti történetének. Azzal a szándékkal írtam, hogy tanúságot tegyek a színháznak azokról a sorsdöntő éveiről a huszadik század második felében, amikor Jerzy Grotowski, Ludwig Flaszen, Jerzy Gurawski és a körülöttük lévő kis színészcsoport volt az inkubátora, megalapozója és kirobbantója a színházi lázadásnak. A környezet a szocialista Lengyelország, történelmének egy olyan szakaszában, melyre egyszerre volt jellemző a rendőrállam sivársága s a szellemi és művészeti élet felfokozott szenvedélyessége; az üvöltés felszabadító élménye és ugyanakkor a szabadság lehetséges formáinak fáradhatatlan keresése. (…)
Nevezhetnénk-e másnak, mint „szerelemnek” azt a szenvedélyt, mely bizonyos színházművészeket egymáshoz láncolt, életképes lehetőségekké változtatva az ideákat, melyekről a szenvtelen emberek akkoriban azt tartották, hogy néhány magányos mániákus rögeszméi csupán? Nem „love story” volt-e Szulerzsickij és Sztanyiszlavszkij között? És Vahtangov? Nem egy boldogtalan és viharos szerelem igaz története táplálta-e Sztanyiszlavkij és Mejerhold kapcsolatát? Vagy az Eisenstein és Mejerhold közötti kapcsolatot?
Manapság a szenvedélyes szerelmet mindig egydimenziósan, pusztán mint erotikát szemlélik. Éppen ezért gyakorlatilag lehetetlen megérteni a „Mester” fogalmát a maga teljes mélységében. Nehéz a nyilvánvaló dolgokon túl az olyan fogalmak mélyére hatolni, mint az egymásra hatás, a metódus, a leszármazás, a hűség vagy hűtlenség. Mintha a Mester nem az a valaki volna, aki csak azért mutatkozik meg, hogy azonmód el is tűnjék. Mintha csupán a tanítás és a csábítás volna a dolga, nem pedig az, hogy fáradságot nem kímélve elindítson bennünket a magunk alkotói magányának a felfedezésére – anélkül, hogy megsiratna. (…)
1994 áprilisában könyvtáram egy félreeső polcán találtam rá Jerzy Grotowski huszonhat levelére, melyeket 1963 júliusa és 1969 augusztusa között írt nekem. (…) Ezek még Grotowski számára a hírnév berobbanása előtti évek, számomra pedig az Odin Színház oslói, majd holstebrói megalapításának évei. 1970 után levelezésünk megritkult. Grotowski híres lett külföldön, és ez könnyebbé tette számára Lengyelország elhagyását. A Teatr-Laboratorium 13 Rzędów (13 széksor Színháza) Opoléból Wrocławba költözése után a rezsim szigora is enyhült. Már kevesebb bonyodalommal járt Lengyelországon kívül, Holstebróban vagy máshol Európában találkoznunk. Elfoglaltságunk, munkánk gyakorta egyszerűbbé tette a telefonon való érintkezést a levélírásnál.
Mondhatjuk úgy is, hogy levelezésünk megcsappanása inkább a kapcsolattartás könnyebbé válásának, semmint lanyhulásának a jele volt. Ezzel egy időben útjaink is szétváltak.
(2015. április 1.)
