Madách Imre
(1823. jan. 21. Alsósztregova - 1864. okt. 5. Alsósztregova)
drámaíró, költő. Nemesi családból származott. 1837-ben filozófiát, 1839-40-ben jogot tanult a pesti egyetemen. Szülőhelyén fejezte be tanulmányait. 1841-43-ig megyei aljegyző Balassagyarmaton. 1842-ben ügyvédi vizsgát tesz. 1845-ben házasságot kötött Fráter Erzsébettel. 1846-ban főbiztosnak választják Nógrád vármegyében.
A szabadságharcot megyei élelmezési főbiztosként támogatta. A szabadságharc bukása után Rákóczi János, Kossuth titkárának rejtegetése miatt az osztrák hatóságok letartóztatják. A pozsonyi vízikaszárnyában raboskodik négy hónapon át, majd egy évig rendőri felügyelet alatt él Pesten.
1854-ben elválik feleségétől, ezt követően haláláig Alsósztregován él. 1861-től országgyűlési képviselő.
Első költeményei 1839-ben jelennek meg. Írt novellákat és liberális szemléletű cikkeket, de elsősorban drámaíróként jelentős. Először magyar történelmi tárgyú drámákat írt prózában (Commodus, 1839, Nápolyi Endre, 1842, Csák végnapjai, 1843.), majd időmértékes verselésben antikizáló és egyetemes témájú munkákat készít (Férfi és nő, 1843., A civilizátor, 1859. Mózes, 1860.)
Fő műve Az ember tragédiája, Alsósztregován íródott 1859. februárjától 1860 márciusáig. A drámai költeményt Arany Jánosnak küldte el bírálatra, akinek verselési és nyelvi korrekcióit elfogadta. Az ember tragédiáját az irodalomtörténet jellegzetes XIX. századi műformaként tartja számon mint az emberiség-költemény világirodalmi vonulatának (Goethe: Faust, Byron: Manfred, Shelly: A megszabadított Prométheusz) kiemelkedő alkotását. Az elfogadott értelmezés szerint műfaji és poétikai ihletői elsősorban az európai romantika lírai drámái voltak, amelyekben a színpadi konfliktus helyett a gondolati líra az elsődleges, világképi előzményei között pedig a hegeli dialektikus történelemszemlélet, a különböző pozitivista irányzatok és a voltaire-i deista istenkép is szerepel. A mű sikere meghozta számára az elismerést, de színpadra állítását már nem érhette meg.
1862-től a Kisfaludy Társaság tagja. 1863 januárjában Madáchot az akadémia tagjai sorába választja, székfoglaló beszédét (A nőről, különösen esztétikai szempontból) betegsége miatt már Bérczy Károly olvassa fel 1864. áprilisában.
Az ember tragédiájának első színpadi előadására Paulay Ede rendezésében 1883. szeptember 21-én kerül sor a Nemzeti Színházban. Az első előadáson Ádámot Nagy Imre, Évát Jászai Mari, Lucifert pedig Gyenes László alakította. Madách élete Alsósztregován "A magyar csodák közt a Nógrád megyei ház olyan csoda, ahová levett kalappal, nemzeti sorsunkon való meleg áhítattal, örökös hittel gondolhatunk, Költeményt írtak itt, amely költemény örök büszkesége a magyarnak," - írja Krúdy Gyula.
Alsósztregova a XV. század óta a Madách család birtoka. Néhány évet leszámítva Madách Imre csaknem egész életét itt töltötte. 1855-ben átalakította a kastély egy részét és a biliárdszoba melletti folyosóból hálófülkét csináltatott magának: ez lett a híres "oroszlánbarlang". Itt írta meg Az ember tragédiáját 1859. február 17. és 1860. március 26. között. A kastély parkjában található a költő 1936-ban átadott, Rigele Alajos által tervezett síremléke is. Az épület ma a kékkői Múzeum részeként, Madách Imre életművének és a régió kiemelkedő irodalmi személyiségeiről szóló kiállításnak ad otthont. A falu története összeforrott a Madáchokéval, akik Nógrád megye legrégibb családjai közé tartoztak. Őseik már II. Endre korában a "birtokos nemes urak sorában" álltak. A falu nevét először 1245-ben említik okiratok. 1430-ban már a község Madách Ferenc birtoka. 1552-ben a törökök földig lerombolták Madách Péter itteni várkastélyát, őt, magát pedig foglyul ejtették. Amikor 1585-ben kiszabadult, ismét elfoglalta ősi fészkét. 1594-ig a település a török hódoltsághoz tartozott. Ezután több ura is volt a falunak, míg a XIX. század első felétől újból a Madách család birtokában találjuk. A régi várkastély valamikor a XV. században épülhetett. Évszázadokra visszamenő történetét a homlokzatára latinul felírt szövegből ismerhetjük meg, amelyet Kimnach László festő adott közre a Vasárnapi Újságban, 1883-ban. E szerint: "Ez épületet mely hajdan vár vala, s már a Madách nemzetség által használtatott lakóhelyül, 1552-ben a török vad keze, 1717 s 1758-ban pedig tűz által gyúlatván meg, ennek szomorú és elégett romjai fölé emelte, építette Sztregovai Madách Sándor 1799-ben." Az új kastély is Alsósztregova jeles kőépületei közé tartozott. Ugyancsak Kimnach Lászlótól tudjuk, hogy építője "trebosztói Révay Péter, aki akkor a szrtegovai birtok felét zálogban bírta, építési joggal, a Madách családtól", s a költő nagyapja, Madách Sándor "csak" visszaszerezte a zálogban lévő birtokrészt a kastéllyal együtt. Id. Madách Imre -a költő apja- a megye alügyésze volt, ő fejezte be a visszaszerzett kastély rendbetételét, így 1810-ben már ide hozta feleségét Majtényi Annát. Ő tette lakályossá a szép parkkal ékesített kéttornyú földszintes épületet. Ebben az új rokokó - klasszicista, barokk szöglettornyokkal ékesített kastélyban született Madách Imre 1823. január 20-án.
A kastély 1964-ben lett irodalmi, pontosabban Madách Múzeum. Eredeti relikvia alig akad az épületben. A kastélyt 1984-ben restaurálták, s 1996-ban nyílt meg újra az irodalmi kiállítás. Ennek egy része elsősorban képanyag, amely Madách életét és munkásságát próbálja dokumentálni. A néhány kép és bútordarab csak halvány kontúrjait érzékelteti a kastély egykori hangulatának, életének. Nem messze az épülettől, a megcsonkított park egyik részében áll Madách síremléke és az új családi sírbolt. Madách földi maradványai eredetileg a község temetőjében, a régi családi sírboltban voltak. Egy új és tisztességes síremlék építésének gondolata már a századforduló táján felmerült, ám csak jóval később valósult meg. 1934-ben exhumálták először Madách és a többi családtag holttestét, de csak 1936-ban, egy másik exhumálás alkalmával kerültek végleges helyükre, a mai sírkamrába. 1936. december 19-én ünnepélyes külsőségek nélkül leplezték le Rigele Alajos monumentális szobrát, hogy ez is hirdesse a Tragédia írójának halhatatlanságát. Ádám szobra az emberi létért vívott örökös küzdelem jelképe. A pillér felső részén Madách portréjának bronz domborműve látható.
(2002. szeptember 10.)
